Sztorik

Junior világbajnok és tizenhat szlovák felnőttcsúcsot jegyez Bukor Ádám 16 éves galántai uszonyos úszó. 2012-től napjainkig öt távon (100, 200, 400, 800 és 1500 m felszíni úszás) javította meg a legjobb szlovákiai időeredményt. Százon és kétszázon egyszer, négyszázon és nyolcszázon ötször, ezerötszázon négyszer faragott le a korábbi csúcsidőből, utóbbi három számban önmaga rekordjait adja át a múltnak. A sportág legnagyobb hazai tehetségének sikertörténete napjainkban is folytatódik, szakmai körökben a világ legjobb juniorjaként emlegetik. Kétszer (2013 Genf, 2014 Olsztyn) megnyerte az összetett junior Világkupát és a Világkupadöntőt. (További részletek róla a Sztorik, történetek, esetek rovatban)

Amikor elindulhatott a paralimpián, háromnál kevesebb éremmel nem érte be, jelenleg már öt aranynál tart. A rozsnyói Farkaš Henrietta (a képen balra, mellette vezetője, Natália Šubrtová) a látássérült alpesi sízők között aratja sikereit. Torinóban (2006) balszerencséjére nem engedték versenyezni, mert az orvosi ellenőrzésen nem ismerték el látáskárosodási besorolását. Ezért ötkarikás sikertörténete csak Vancouverben (2010) kezdődhetett, majd Szocsiban (2014) folytatódott, ahol két arannyal és egy bronzzal a szlovák küldöttség legeredményesebb versenyzője volt. Még több érme is lehetett volna, de kedvenc számában, az óriás-műlesiklásban elesett, majd végigment ugyan a pályán, de kizárták, a szuperkombináció műlesiklásában meg kihagyta az utolsó kaput. Tavaly a sérülések (csukló- és bordatörés, ínszalagszakadás) hátráltatták a felkészülésben. (Több a Sztorik, történetek esetek rovatban)

Tóth Kálmán naturális testépítőt nem csak falujában, Negyeden ismerik és tisztelik az emberek. Tízéves versenyzői pályafutása alatt már sokszor volt része különböző bókokban, hiszen sikert sikerre halmoz, amire az emberek is felfigyelnek. „Múltkor szerelők jártak nálunk. Mikor elvégezték a dolgukat, az egyik megveregette a vállamat, és azt mondta: büszkék vagyunk magára. Nagyon jól esett, többet ért, mintha egy érem” – meséli az 58 éves világverő versenyző. (Tóth Kálmánról bővebben a Sztorik, történetek, esetek rovatban)

Néha a futballpályán fordul elő, hogy gyors segítségre szorul valamelyik játékostárs. 2004 márciusában történt az alábbi eset, melynek főszereplője, az akkor Szencen játszó Simon Gyula később oklevelet kapott az év sportszerűségi díjátadásán. „A szenci előkészületi találkozón Hrbek egyik védőnkkel ütközött, s a Zsolnáról próbajátékon levő 21 éves csatár nagyon furcsán a hátára esett. Miklas odaszólt neki, álljon fel, ne szimuláljon. Én viszont láttam, hogy mozdulatlanul fekszik, kezei széttárva, szemein látható volt: nagy bajban van. Gyorsan odafutottam, jobb oldalára fordítottam, majd néhányszor hátba ütöttem. Ezután nagy örömömre lélegezni kezdett. Az ominózus mérkőzést követően könnyezve köszönte meg, hogy megmentettem az életét” – mesélte a történetet az Új Szónak Simon Gyula. (Bővebben a Sztorik, történetek, esetek rovatban)

Helsinki, 1983. augusztus 14. A férfi diszkoszvetés döntője zajlik az első atlétikai világbajnokságon. Benne csehszlovák színekben Bugár Imre. A csallóközkürti dalia melegítőben lép a ketrecbe, pörög néhányat, aztán kezéből 67,72 méterre száll a diszkosz. Ez volt az aranydobása, biztonsági kísérletnek szánta, világbajnoki címet ért. Innentől már csak élvezte a versenyt: Tanácsokat osztogatott cseh versenyzőtársának, Valentnak, szurkolt a négyszázas női futóknak, és ráijesztett szundikáló ellenfelére, a kubai Delísre, amikor ráütött a záróünnepségre elkészített dobra… Tíz nappal később Csallóközkürtön ünnepelték, a sportpályán felállított dobókörből másfél méterrel messzebbre (69,30 m) szállt kezéből a diszkosz. A csallóközi világbajnok a pozsonyi Interben lett dobóatléta, a prágai Duklában érett világklassissá, máig a klub nemzetközi osztályán dolgozik. „Formában voltam Helsinkiben, felszabadultan versenyeztem” – emlékezik nagy diadalára.