„Nem voltam olimpiai bajnok, de gyaloglásban volt nevem, s ez jó érzéssel töltött és tölt el a mai napig” nyilatkozta találóan magáról Szikora Pál egykori kiváló gyalogló, akit nyáron a gombaszögi tábor közönsége is megismerhetett. Nemcsak szóban tért vissza egykori pályafutása felelevenítéséhez, hanem be is mutatta megcsodált stílusát, lépésekre lebontva a szabályos mozdulatokat. És füleki otthona vitrinjéből előhúzta féltve őrzött sportcipőjét, s abban jelent meg köztünk.
Ma már csak emlékezik sportolói pályafutására, nem kíván részese lenni az atlétika jelenlegi megnyilvánulásainak. 2009-ben edzőként is végleg befejezte, versenyzőként pedig 41 évesen, 1993-ban hagyta abba az élsportot. A múlt század nyolcvanas éveiben időeredményeivel tíz éven át tartozott az 50 kilométeres táv világnagyságai közé. Későn érő típus volt, túl a harmadik ikszen mutatkozott be a világbajnokságon. Rögtön a legelsőn, 1983-ban Helsinkiben, ahol kedvenc távján a tizenegyedik helyen gyalogolt a célba. Ez nagyon nagy eredmény volt számára akkoriban, hiszen kassai versenyzőként, és nem a kiemelt figyelmet érdemlő besztercebányai duklások képviselőjeként aratta sikerét. A katonaklub rajta tartotta kezét a legkorszerűbb edzésmódszereken, másokat nem engedtek a közelükbe.
Szikora Pál már huszonéves fejjel kopogtatott a válogatott kapuján, de rendre mást részesítettek előnyben, s nem vitték ki a világversenyekre. Ő másképpen készült, mint a besztercebányaiak, furfangos módon két edzésnaplót vezetett. „Az egyiket magammal vittem az edzőtáborba, Benčík edző belenézett, s utólag hallottam, hogy azt mondta, ebből nem lesz semmi. Éppen ezt akartam elérni, mert én a másik napló szerint edzettem. S mikor jött a verseny, megvertem Benčík védenceit. Nem akartam Besztercebányára menni. Helsinki után azonban felülről olyan nyomás nehezedett rám, hogy a Duklába kellett igazolnom” – mesélte klubváltásáról egy interjúban. Végül tíz évet töltött ebben a világban, ekkor aratta legnagyobb sikereit is.
Huszonnyolc évig volt válogatott gyalogló, ötven kilométeren öt évig nem kapott ki Csehszlovákiában. Két olimpián gyalogolt, mindkétszer ötven kilométeren: Szöulban 1988-ban a tizedik, Barcelonában 1992-ban a 27. helyen végzett. Mégis azt sajnálja, hogy 1984-ban ő is áldozata lett a Los Angeles-i olimpia bojkottjának. Akkoriban 3 óra 46 percet gyalogolt 50 kilométeren, ami kitűnő eredmények számított. Akár a legjobb hatba is beférhetett volna az amerikai városban. Helyette a szocialista tábor versenyzői csak Moszkvába mehettek a Barátság versenyre, ott Szikora Pál ezüstérmes lett. Ez volt egyetlen érmes helyezés világversenyen.
Ötkarikás szereplése mellett három világbajnokság és két kontinensviadal fért bele sportolói pályafutásába. 1987-ben Rómában volt vb-hetedik, egy évvel korábban Stuttgartban Eb-nyolcadik. Négy évvel később Splitben érmes helyen haladt az kontinensviadalon, de a bírói szigor leszólította a pályáról. Állítja, másoknak kellett a dobogón végezniük, mert ő számtalanszor végignézte a verseny videofelvételét, de semmilyen stílushibát, szabálysértés nem talált gyaloglásában. Furcsamód éppen azt szúrták ki a bírók maguknak, akiről a világ élmezőnyében is ismert volt, hogy mennyire tiszta a stílusa. Szinte veleszületett a gyaloglói mozgása, még alapiskolás korában rátalált, és nagyon tanulnia sem kellett a nehezen követhető, egyáltalán nem egyszerű mozdulatokat. Ezt csiszolta versenyzői évei során.
Szikora Pál feleségével Füleken él. Családi házban, mert mindig közel állt hozzá a természet, a kerti elfoglaltság. Nyugdíjasként is követi ezt az utat. Fiai szintén sportoltak, a losonci kosarasokat erősítették. Azóta már kiröppentek a családi fészekből. Szüleik pedig örömmel várják őket haza, mint annak idején a fiúk apjukat, aki versenyzői évei alatt akár több hétre is eltűnt az elkerülhetetlen edzőtáborba.
J. Mészáros Károly