Ötven kilométeren sokáig állócsillaga volt a (cseh)szlovák gyaloglósportnak. Időeredményeivel a múlt század nyolcvanas éveiben beékelődött a táv világnagyságai közé. Szikora Pál kilencvenháromban 41 évesen vonult vissza. 2019 márciusában múlt 67 éves a Losoncon született sportember, aki Füleken él.

Városukban legfeljebb az iskolások atletizálnak, mi indította el az atlétika, s azon belül is egyik legnehezebb száma, a gyaloglás felé?
Foci és birkózás volt nálunk, ám ez nem vonzott. Fociztam ugyan, de a gyaloglás szó megfogott. Már az alapiskolában kezdődött. A testnevelési óra előtt elkezdtem gyalogolni, korábban nem is láttam, de megpróbálkoztam vele. A testnevelőm megkérdezte: Pali, tudod, mit csinálsz? Gyalogolok., válaszoltam. Ismered a szabályokat? Nem. Vannak szabályai? Vannak bizony, megmutatom. És megmutatta. Így kezdődött.

Mennyi idő alatt tanulta meg a furcsa mozgást?
Ezzel születtem. A gyaloglók nagy része ezt folyamatosan sajátítja el. Én gyalogolni kezdtem, nem futni.

Harmincegy évesen indult első világversenyén, az 1983-as I. atlétikai világbajnokságon, tizenegyedik lett. Nem volt ez későn? Mit csinált addig, hogy nem ereje teljében tört fel a válogatottba?
Nem a stílusomon múlott. Kassai versenyző voltam, messze éltünk Prágától. Közelebb volt Besztercebánya, ahol a szlovákiai élgyaloglók készültek, de ettől függetlenül meg tudtam őket verni.

Ebben az is közrejátszott, hogy két edzésnaplót vezetett. Egy nem volt elég, vagy olyan sokat akart gyalogolni?
Kassai versenyzőként jutottam ki a vb-re. Kelet-Szlovákiában tanultam, majd ott ragadtam dolgozni. Kötelezően le kellett adni a besztercei központban az edzésnaplót. Ebből adódóan ők tudták, én mit edzek, de én nem tudtam, ők mit edzenek. Ezért vezettem be, mást adok le, mint amit edzek. Utólag kiderült, mikor megnézték, mit edzek, azt mondták, ebből nem lesz semmi, az edzése nem ér semmit. Másik naplóm szerint viszont mást csináltam, és mikor eljött a verseny, megvertem a besztercebányaiakat. Így szereztem rajtjogot külföldre.

Hol edzett, nem hívták maguk közé a besztercebányaiak?
Füleken vagy Kassán edzettem. Később nyomást gyakoroltak rám, hogy lépjek a Duklába, egyszer lemondtam róla, aztán rájöttem – három év után – a szél ellen nem lehet pisálni. Végül is jól lépés volt, hogy elmentem Besztercebányára. Profi szinten folyt minden. Edzőtábor, edzőtábor hátán, jó eredményeket értem el.

Két olimpián – 1988-ban Szöulban és 1992-ben Barcelonában – indult, de legnagyobb fájdalmára 1984-ben nem vehetett részt a Los Angeles-i játékokon, mert a szocialista tábor bojkottálta. Mitől fosztotta ez meg?
Sajnos ilyen helyzetbe kerültem. Már 1980-ban is volt esélyem kijutni Moszkvába, nem jött össze. Harminckét évesen nem mehettem Los Angelesbe. Az olimpia helyett Barátság-verseny volt számunkra, ott elindultam, és 50 km-en ezüstérmes lettem.

Érmet nem hozott a világversenyekről, de volt vb-hetedik 1987-ben Rómában és olimpiai tizedik 1988-ban Szöulban. Ez volt a maximum, nem volt több Szikora Paliban?
Még egy világversenyen, 1990-ben Splitben az Eb-n álltam nagyon jól. Akkor bikaerős voltam, az olimpiai bajnok német alig tudott előttem felmenni a kapaszkodón, én meg gond nélkül. De a negyvenkettedik kilométernél kizárták., ott volt esélyem, de nem lett belőle semmi.

Tiszta stílusáról volt híres, mégis a már említett spliti kontinensviadalon a harmadik helyről zárták ki a bírók. Bírói önkényuralom a gyaloglás?
Biztosan az. A műkorcsolyában, vagy a lépéshibák megítélésénél a kézilabdában vagy kosárlabdában szintén hasonló a helyzet, ahhoz is éleslátás kell. Három figyelmeztetés után ki kellett dobni engem, mert a bírók érdeke ezt kívánta.

Mit érez ilyenkor az ember?
Jót semmiképpen nem. Pécsi barátaim megfogták a horvát tévét, és rögzítették a képsorokat. Láttam az elküldött videofelvételen, hogy nem vétettem a szabályok ellen. Utólag már nem tehetek semmit.

Ötven kilométeren hogyan ellenőrzik a szabályszerű lépéseket?
A gyaloglás nem futás, a mozgásban van leszálló ág is. Előfordulhat, olyan erőben van a gyalogló, hogy kihagyja azt a bizonyos kettős támaszt. Elrugaszkodik, míg közben nem ér le a másik lába, vagyis levegőben van mindkettő. Bírók vannak a távon szétállva, a világversenyeken körpályán húsz méterenként. Néznek, figyelnek, és lefülelnek. Régebben a csehszlovák bajnokságon autóval szállították a pályára a bírókat, majd szétrakták őket, ahol kevesebb volt belőlük, ott lehetett másképp is gyalogolni, mert nem volt kinek lefülelni a versenyzőt.

Az atlétikában jelen volt és van is a dopping. Az is ismert, hogy nemcsak a stílusa volt tiszta, hanem a doppingszerek használatához sem folyamodott. Egyszer a nyolcvanas években Prágában mind a tíz virágszál a kezében maradt. Mit jelképezett ez? Hogyan is zajlott ez a történet?
Volt egy tévéműsor akkoriban, amelyben virágszálakat adtak a versenyzőknek. Aki nem jól felelt, elvettek tőle egy szálat, akinek több maradt, megnyerte a vetélkedőt. Előfordult, hogy mind a tíz a kezében maradt valakinek. Ennek alapján csinálták a mi rangsorolásunkat is. Az 1986-os stuttgarti Európa-bajnokságon a szokottnál halványabban teljesített a csehszlovák atlétika. Utána behívtak bennünket, az idősebbek korosztály tagjait Prágába, ahol szakorvosi vizsgálatnak voltunk kitéve. El kellett menni mindenkinek. Ott voltam én is. Ha valaki nem felelt meg valamelyik kritériumnak, elvettek tőle egy rózsaszálat, tőlem egyet sem vettek el. Voltak, akik betegek voltak, mert a dopping káros hatása csak később jelentkezik. Ha nincsenek jelei, az azt is jelzi, hogy valaki tisztán sportolt.

Pozitív, vagy gátló tényező az izgalom a sportpályán? Az első lépés a legnehezebb?
Az olimpián szerintem az utolsó. Izgatott csak a rajtpisztoly zajáig voltam, aztán elmúlt. Ha akadt is izgalom, ritkán fordult elő. Verseny közben meg nem lehet leállni, sietni kell a cél felé, mert elmennek a többiek. Talán kétszer történt meg, hogy vécéznem kellett.

Ez is belefér?
Éppen a Duklában versenyeztem, amikor már nem bírtam tovább. Félrementem, kipisáltam magam, a kollégák addig fékezték a mezőnyt. Könnyebb lettem, utolértem őket, aztán megnyertem a versenyt.

Nyugdíjasként él Füleken, mit váltott ki önben a gombaszögi meghívás?
Megtiszteltetés számomra. Elhoztam a sportgyaloglócipőmet, hogy megmutassam másoknak is, nem felejtettem el gyalogolni.

(A beszélgetés szerkesztett és rövidített változata a gombaszögi nyári táborban 2019. július 19-én elhangzottaknak. A másik vendég Gáspár László paralimpiai bajnok asztaliteniszező volt. Kérdezett J. Mészáros Károly.)