Mintha napjainkban játszódna a történet, de már negyvenöt éve is előjött a szenci fociban, mégpedig a pénzhiány. Jelenleg a pozsonyi III. ligában jegyzik a főváros közelében fekvő város labdarúgócsapatát, de a száznál hosszabb ideje létező sportklub együttesének csúcsai jóval magasabban vannak. Feltörési kísérlet már akadt a múlt század hetvenes éveiben is.
1976-ot írtak, amikor Széher Mátyás (azóta ismert sportújságíró) volt az edző a kerületi bajnokságban szereplő szencieknél. Egymás után kétszer másodikok lettek, csupa saját nevelésű játékossal. Az edző néhány fordulóval a bajnokság vége előtt elment a klub akkori teljhatalmú titkárához, Michal Haffnerhez, hogy bejelentse: a következő évadban magasabb osztályba akarnak jutni. Ehhez csak azt kérte, hogy két játékost vehessenek. „Nem voltak nagyon drágák, az egyikért anyaegyesülete tízezer koronát kért, a másik fiatal házasként csak lakásra tartott igényt. Ha megkapom ezt a két fiút, garantálom a feljutást, mondtam a titkárnak – emlékszik a történetre maga Széher Mátyás a százéves szenci fociról írt szlovák nyelvű könyvében. – Mi nagyon elégedettek vagyunk a munkátokkal, de nekünk nincs szükségünk a feljutásra. Ne vedd személyesen, de nekünk egyszerűen nincs pénzünk a magasabb osztályra, jött a kijózanító válasz. A magasabb osztállyal érveltem, azzal, hogy már kétszer is másodikok voltunk, de később megértettem, hogy Szencnek valóban nem kell a feljutás. Én azonban elég ambiciózus voltam, és nagyon fel akartam jutni. Nem maradt más választásom, hogy lemondjak az edzői tevékenységről. Sportújságíróként kaptam munkát, és edzőként már soha nem tértem vissza a pályára.”
