Negyven sportbarát 1914. július elsején létrehozta a Somorjai Testgyakorlók Körét (STK). Elhatározásukat jegyzőkönyvbe rögzítették, ezért hiteles forrásról van szó, ami külön érték a Csallóközben. 2024 őszén egy bajnoki labdarúgó-mérkőzés keretében már az alapítás 110. évfordulóját ünnepelte az STK, amely a Dunaszerdahelyi járás második legrégebbi egyesülete és egy ideje a járás legrégebbi klubjának, a DAC-nak a farmcsapata. Az ünnepség tényanyagához nem sikerült hozzájutnunk, de 11 megálló keretében honlapunk visszapillant az elmúlt évtizedekre.
1.
A kezdetekről
Az első futballmérkőzést már 1913-ban lejátszották Somorján, mégpedig a Borjúgyöp nevű dűlőn. A polgári iskola harmadik és negyedik osztályának csapata találkozott a pályán, Szabó Bertalan tanár vezetésével készültek. Az STK alakuló választmányi gyűlése csak a következő évben zajlott le. Óriási volt az öröm, amikor a fiatalok megtudták, hogy megalakult az egyesület. Rengeteg ifjú gyűlt össze három héttel később a következő taggyűlésre, ami komoly érdeklődésüket bizonyította. A nagy lendülettel kezdődő sportszervezeti élet nagyon hamar megrekedt, mert kitört az első világháború, a fiatalokat a csataterekre vezényelték, ahonnan nagyon sokan már nem tértek vissza. A sportpályák elnéptelenedtek, az STK sportegyesületét a pangás és a teljes szétzüllés fenyegette.
2.
Újraéledés az I. világháború után
A háború utáni első összejövetelen 1919. október 8-án Takáts Gyula kért és kapott szót: „Most, hogy mindenki többé-kevésbé hivatásának élhet, helyén valónak látom, hogy az egyesületet újra működésbe hozzuk, és életképessé tegyük. Az STK tulajdonképpen másodszor alakult meg, ezért létfontosságú úgy megszervezni, hogy szilárd alapokon álljon.” Új vezetőség kezdte meg a munkát, megállapították a tagsági díjat és azt, hogyan tudják megteremteni létezésük anyagi feltételeit. De ez nem volt egyszerű feladat. Gyakorivá vált az elnökválasztás, mert állandóan anyagi nehézségekkel küzdöttek. A labdarúgóélet fellendülése 1926-ban kezdődött, amiről a mérkőzések növekvő száma is árulkodik. Sorra jöttek az ellenfelek. Egy év elteltével azonban újra pangás következett, felbukkantak a gazdasági nehézségek, felütötte fejét a széthúzás.
3.
A Pomléba település
Az STK csapata 1931-ben
1930 fordulópontot hozott az STK életében, mert a városi elöljáróság a Pomlé parkerdőben területet adott sporttelep létesítésére. Harminc évre ingyen és bérmentve. 1931-ben adták át az új sportlétesítményt, impozáns ünnepség keretében, ezzel beteljesült a régi álom. Pár héttel a pályaavató után már a Csehszlovákiai Magyar Labdarúgó-szövetség bajnokságának III. osztályában játszott az STK a feljutásért, és kiharcolta a II. osztályba kerülést a BULE ellen. A bekövetkezett világgazdasági válság nem kerülte el Somorját sem. Megcsappant a támogatók száma, ami az egyesület romló anyagi helyzetében mutatkozott meg. A II. világháború alatt Somorját is Magyarországhoz csatolták, az STK azonban nem fejtett ki különösebb tevékenységet.
4.
Folytatás a nehéz időkben
1945 tavaszán nemcsak a kommunisták helyi szervezetét, hanem a város sportéletét is újjászervezte Patócs Gábor, a sportmozgalom irányításával Schwank Jánost bízták meg. Kezdetben csupán a labdarúgó-szakosztály tevékenykedett. Nehéz idők voltak, de a szenvedésen, gyakori nincstelenségen is túltett a fiatalok tenni akarása és sportszeretete. Futballcipők helyett lyukas bakancsban játszottak, sportszár gyanánt térdzoknit húztak, a mezek a kaszárnyában talált zászlókból, lepedőkből készültek.
5.
Sokat fizettek Kiss Béláért
Kiss Béla az STK-ból indult, távol a Csallóköztől, Kelet-Szlovákiában, Homonnán élte át pályafutása csúcsát. „Somorjáról mentem egy nagyon jó nagymagyari csapatba, mellyel megnyertük a IV. ligát. Onnan Homonnára kerültem, ahonnan a DAC-ba jöttem, majd csodálatos öt évet töltöttem Magyarországon. Aztán Görögország következett, végül visszatértem Magyarországra. Legszívesebben a homonnaiakkal elért Szlovák Kupa-győzelemre emlékszem, legnagyobb kudarcom meg az volt, amikor a Tatabánya játékosaként kikaptunk a Magyar Kupa döntőjében” – mondta honlapunknak az STK megalakulásának 100 évfordulójára rendezett ünnepségen. Tíz évvel ezelőtt még ő volt minden idők legdrágább Somorjáról eligazolt játékosa, akiért a Homonna az STK-nak 420 ezer koronát (14 ezer eurót) fizetett. Nem tudni, azóta túlszárnyalta-e valaki.
6.
Bekebelezés helyett 5:2-es siker Bacsfán
A kétezres években felfelé ívelt a foci a közeli Bacsfán, Somorján meg leszálló ágba került. Voltak olyan elképzelések, hogy az STK szolgálja ki a közeli falu csapatát. 2001 októberében találkozott a két együttes bajnokin, éppen Bacsfán. A hazaiak akkoriban sorra nyerték a bajnokságokat, ezen a mérkőzésen is toronymagas esélyesek voltak. A környéken hetekig ez volt a legfontosabb focitéma. Kétezer ember szorongott a pálya körül. A bacsfaiak ligás tapasztalattal rendelkező játékosokat is pályára küldtek, de somorjai csikócsapat nem ijedt meg, és biztos, 5:2-es győzelmet aratott. A klub krónikaírói szerint ez a siker azt is megmutatta, hogy a somorjai klubot nem lehet csak úgy bekebelezni.
7.
Az STK ikonja
Pinte Attila, az STK ikonja (Forrás: Szlovák Labdarúgó-szövetség)
Pinte Attila (szül. 1971) vitte legtöbbre a somorjai labdarúgók közül. Az STK ikonja harmincegyszer húzta magára a szlovák válogatott mezét. „Hogy mit érzek akkor, mikor a somorjai futball ikonjaként emlegetnek? Nagy elismerésnek tartom. Innen indultam, innen vezetett az utam a válogatott felé. Somorjáról a DAC-ba, a pozsonyi Interbe, majd a Ferencvárosba kerültem. Pályafutásom legszebb időszaka volt ez. Edzőként újra visszatértem Somorjára, ahol sikeresek voltunk” – idézte honlapunk 2014-ben Pinte Attilát.
8.
Bugár Miklós kettős szerepkörben
2014-ben ünnepelte az STK 100 születésnapját. Bugár Miklós volt a legidősebb a jubileumon kitüntetettek között. Egykori sikeres játékos, később vezetőségi tag. Először akkor szólították a játéktérre, amikor a centenáriumra megjelent könyvet szórta meg a pálya füvével a bemutatón. Utána meg a kihívott kitüntettek között láttuk. Hogyan kötődik a somorjai focihoz? „Tizenkét éves koromban megszerettem a sportot, a futballt, tizenhét évesen már tagja voltam az STK ificsapatának, alig húsz évesen – mesélte honlapunknak. – 1950-ben kezdtem a nagycsapatban. Hátvéd voltam. Négy-öt évet játszottam a katonaságig a STK-ban. Miután leszereltem, újra visszajöttem a csapatba, s 1961-ig futballoztam. Aztán volt egy sérülésem, s utána már csak elvétve tudtam futballozni. Folyamatosan bekapcsolódtam a vezetőség munkájába.”
9.
Nem focizott, segített
Husvéth Szilveszter egykori vezetőségi tag, csapatvezető, a klub törzsszurkolója. „Én soha nem futballoztam, de segítettem – mondta honlapunknak 2014-ben. – Hat és fél szezont voltam csapatvezető, vezetőségi tag, s az átépítési munkákból is kivettem a részemet. Az öltözők felújításánál is dolgoztam. Ötvenöttől klubtagként mindig arra törekedtem, hogy tegyek valamit.”
10.
II. ligás újoncként háromszor a DAC-cal
Az 2011/2012-es bajnoki évadban 2. lett az STK a III. ligában, és megnyerve az osztályozót először jutott fel a II. ligába. Három évadra. Újoncként háromszor is találkozott a DAC-cal. Rögtön az 1. fordulóban 0:0 lett Dunaszerdahelyen, de – somorjai források szerint – „ha igazságosan fújt volna a bíró, akkor az STK nyer a csallóközi rangadón.” Aztán a Pomléban játszott meccs a foci igazi ünnepe volt. Egész Dél-Szlovákia erről az összecsapásról beszélt, Dugó alakult ki a stadionba vezető úton, a főtribünön nem volt üres hely. Végül 1500 néző látta az újabb 0:0-ás döntetlent. Csak harmadszori kísérletre győzött az akkor II. ligát megnyerő DAC a somorjaiak ellen (1:0). A 2015/2016-os pontvadászatot egy osztállyal lejjebb töltötte az STK, majd újra felkerült, és azóta a szlovák második vonal állandó résztvevője.
11.
Új mezben a jubileumon
Gólöröm a Pomléban 2024-ben (Facebook-felvétel)
2024. szeptember 22-én a Zvolen ellen 3:1-re megnyert II. ligás bajnokin ünnepelték az STK 110. évfordulóját. Közel ezer néző látogatott a Pomléba. Még a mérkőzés előtt a hazai kék-fehérek vezetői az STK tiszteletbeli elnökévé nevezték ki Bárdos Gábort. Somorja egykori polgármestere a múltban egy évtizedig állt a 110 éves klub élén. Mégpedig az egyik legnehezebb időszakban. ,,Részünkről csapatmunka volt az akkori. Nagyon sokan beálltak mögém, és sikerült újjáéleszteni a klubunkat. Nagy megtiszteltetésnek tartom ezt a mai elismerést“ – nyilatkozta az Új Szónak Bárdos Gábor. Horváth Csaba klubelnök hozzátette: „A jubileum alkalmából új mezben léptek pályára a fiúk. A mez dizájnja a klub történelmi üzenetéből és az elmúlt esztendők hagyományaiból indul ki. A kék-fehér szín természetesnek vehető, akárcsak a legrégebbi fennmaradt címer és az STK hagyományos mintája, a kék-fehér csíkok. Remélhetőleg ezekkel sikerült összekötnünk a történelmet a jövővel és bízunk benne, hogy a mez a szurkolók tetszését is elnyeri.”
(Forrás: Duducz Tibor, Szilvássy József: Hajrá, Somorja!, Új Szó, szlomasport-archívum)