Úgy tudni, ebben a felső-csallóközi faluban – a DAC és az STK mögött – harmadikként kezdődött meg az akkoriban csak fociból álló szervezett sportélet. 2021-ben már 100 éve, hogy létezik. 2021. augusztus 29-én ünnepel a légi labdarúgás, centenáriumát tartja. Honlapunk tíz szemelvénnyel kalandozik Lég futballmúltjába, Plavy Dezső 75 éves a Légi Testnevelési Egyesület 1921–1996 című munkájából merítve. Tartson velünk.
I. A plébános prédikációjába is belekerült
„Ezen a hétvégén Nagylégen, Kislégen, Szászon és Előpatonyban az aratás mellett egy ezidáig ismeretlen témakör is az asztalra került, mégpedig a labdarúgás, amely azóta is napirenden szerepel a kocsmai beszélgetéseken... Történt ugyanis, hogy az akkori légi legények, akik már korábban is nagy kedvvel hajszolták a labdát a legelőkön, úgy elsajátították a labdarúgás tudományát – vagy inkább megszerették a focit –, hogy elég erősnek érezték magukat arra, hogy igazi labdarúgó-mérkőzésre álljanak ki, vállalva a megmérettetést, a község színeinek képviseletét. Az első labdarúgó-mérkőzésre 1921 június végén került sor, kezdeményezői Lelkes Ernő, Czére Győző, Nagy Béla, Lelkes Flórián és társaik, akik ennek a sporteseménynek aktív szereplői voltak. Így Dunaszerdahely és Somorja után Nagylégen is kezdetét vette a szervezett sportélet, és megalakult a Nagylégi Testgyakorló Kör, az NTK. Az első labdarúgó-mérkőzés rendkívüli eseménynek számított a községben, amit az a tény is igazol, hogy a vasárnapi nagymisén még a plébános úr is a prédikáció keretében említést tett a labdarúgásról és a délutáni mérkőzésről.”
II. Mindig volt labdarúgócsapat
„Czére Győző – ez a név évtizedeken keresztül fogalom volt a községben, amit alátámaszt az a tény is, hogy őt sokan még a letűnt rendszerben is urazták, pedig akkor nem volt ildomos urazni sem a plébánost, sem az orvost. Igaz, hogy ő sosem tartott igényt az urazásra, sőt jobban kedvelte, ha csak egyszerűen Győző bácsinak szólítják... Optimizmusa soha sem hagyta el, még akkor sem, amikor a légi labdarúgás <gödörbe került>;s erre életében többször is sor került, de ő mindig megtalálta azt a szalmaszálat, amelyben meg lehetett kapaszkodni annak érdekében, hogy a csapat talpon maradjon; leküzdve anyagi, szervezési, s néha tudásbeli hiányosságait. Az egyesület pszichológusa volt, pedig ilyen tisztség nem is létezett, de ezt a küldetést olyan jól végezte, hogy az egyesület életében nincsenek fehér foltok – Nagylégen az egyesület megalakulásától kezdve mindig volt labdarúgócsapat – , ebben Győző bácsinak tagadhatatlan érdemei vannak.”
III. A tevékenység II. világháború utáni felújítása
„Nagylégen 1945. április elsején vonult végig a front, komolyabb harci cselekedet nélkül... Szerencsére falunkban mindig voltak agilis emberek, akik nemcsak a maguk ügyes-bajos dolgainak orvoslásával foglalkoztak, de mindig szem előtt tartották embertársaik sorsát is, hajlandók és képesek volt többletmunkát vállalni a község felemelkedése érdekében. Ilyen típusú ember volt az előpatonyi Zirig Dénes és Mészáros József szabómester Nagylégről. Ugyanis a háború után ők kezdeményezték a sportszervezett tevékenységének felújítását. Talán nem is tudatosították, hogy az általuk megkezdett tevékenység is hozzájárul a község társadalmi életének konszolidálásához.”
IV. Sípos Zsigmond játékosintelligenciája
„Nagylég népességének jelentés hányadát a roma lakosság képezi. A múltban ezen náció képviselői főleg zenészképességükkel öregbítették a község hírnevét... A másik terület, amelyen a nagylégi roma fiúk megmutathatták kivételes tehetségüket, az a labdarúgás. A sort Sípos Zsigmond – az igen népszerű Göröcs édesapja kezdte, aki már kész játékosként került hozzánk. Ez a bajszos jobbszélső sok védőnek, de főleg kapusoknak keserítette meg a sorsát. Játékosintelligenciája, gyorsasága, a pályán való helyezkedése és periférikus látása megoldatlan feladat elé állította az ellenfél játékosait. Nagyon tisztelték és szerették a focirajongók Zsiga bácsit, amit az a tény is igazol, hogy mikor lábát törte, a falu lakossága gyűjtést szervezett családja számára.”
V. Súlyos vereségek a határzónában
„Az ötvenes évek második felében csapatunkat a kerületi bajnokság I. B osztályának délnyugati csoportjába sorolták be. A régi ellenfelek közül Nagymegyer, Felsőpatony, Nagymagyar, Magyarbél és Cseklész maradt, a többi után Záhoriéra kellett utazni. E települések a csehszlovák–osztrák határzónába estek, ezért az ottani mérkőzésekre utazó játékosoknak, vezetőknek és szurkolóknak külön engedélyt kellett kérni a járási rendőrségtől, és ez nem volt formális dolog, mert a határőrök a települések előtt igazoltattak. Számunkra ez is újdonság volt, melyen ma már csak mosolygunk. A csapat ezekre a mérkőzésekre elég gyakran vonattal utazott, ami fárasztó és igényes volt. Vasárnap reggel hatkor volt a gyülekező a kocsma előtt, majd irány a vasútállomás. Hét órakor indult a vonat Pozsonyba, a kisállomásra, innen trolibusszal mentünk át a nagyállomásra, és irány Záhorie. Haza rendszerint az éjféli vonattal érkezett meg a csapat, rendszerint súlyos vereségekkel.”
VI. Mészáros Gyula, az anyagi javak kezelője
„Futballtörténetünkben többször szerepelt ez a név: Mészáros Gyula, vagy Gyula bácsi. A legszigorúbb mércével mérve is Mészáros Gyulának ott a helye a nagylégi sportegyesület legnagyobbjai között, sportnyelven fogalmazva – a dobogón. Ez a lágyszívű ember, aki nem volt és nem is tartotta magát nagy fociszakértőnek, hisz soha nem szólt bele a szakvezetők dolgába, csak szorgalmasan és becsületesen végezte hosszú éveken keresztül azt, amivel megbízták: az egyesület anyagi javainak kezelését. Mindenki tudja, hogy a sikeres sporteredmény eléréséhez nélkülözhetetlen az anyagi háttér, és Gyula bácsi ezen a téren maradandót alkotott.”
VII. Ötvenes – új sportteleppel
„Nagylég sportolói és sportkedvelő közönsége, az egyesület megalakulásának ötvenedik évfordulójára nagyon szép ajándékot kapott a községtől és a helyi egységes földműves-szövetkezettől – egy új sporttelepet – melynek kivitelezője a Kiss Dezső által irányított kisüzem, az úgynevezett prevádzkáreň volt. Ott voltam az ünnepélyes avatón, és sporttársaimmal együtt örültünk ennek a szép sportlétesítménynek, a négy öltözőnek, szociális helyiségnek, szertárnak, irodának, klubhelyiségnek, de főként a szép füves, simára nyírt játéktérnek.”
Az 1981-ben járási bajnok légi csapat a sportvezetőkkel együtt
VIII. Járási bajnoki cím 1981-ben
„A hetvenes évek végére a nagylégi egyesületben adva voltak a személyi, anyagi és egyéb feltételek az előbbre lépéshez. Talpraesett vezetők, esti világítás és egy jó képességű csapat... Az 1980/81-es idényben két csoportban folyt a küzdelem a járási bajnokságban. A nyugati csoportban csapatunk biztosan szerezte meg az elsőséget, így bekerült a dunaszerdahelyi DAC-pályán sorra kerülő járási döntőbe... Bevallom edző létemre, nem hittem a csapat végső sikerében! Természetesen akkor ezt a kishitűségemet senkinek sem hangoztattam, sőt a játékosoknak állandóan hangsúlyoztam, hogy ha a csapat fegyelmezetten játszik és csak a játékra összpontosít, a siker nem maradhat el... Aztán a következő eredmény született 1981. június 20-án a dunaszerdahelyi DAC-pályán mintegy 2000 ezer néző előtt: Družstevník Lehnice–Družstevník Baka 1:1, büntetőrúgásokkal 2:1. És a légi gárda lett a járási bajnok... Mire a csapat hazaérkezett a döntőről – Igaz, hogy az autóbusz megkerülte az egész községet – a nagylégi kocsma előtt volt a falu apraja-nagyja, és spontánul együtt örültünk a régvárt sikernek. Huszonegy év elteltével Nagylég labdarúgói visszakerültek a kerületi versenybe.”
IX. Két évad a divizióban
„Most, vagy soha! – volt a jelszó a nagylégi labdarúgás háza táján. Jól rajtolt a csapat az 1987/88-as bajnokságban... A Kováč-gárda tavasszal is remekelt, és tekintélyes hétpontos előnyre tett szert. Jött azonban egy kellemetlen sorozat, és a nagy előny egy pontra csöpörödött, s ekkor következett a sorsdöntő mérkőzés a légi pályán Bős ellen a bajnokság utolsó fordulójában... 1:0-ra nyertünk, s 1988. június 12. a nagylégi labdarúgás történelmében a legnagyobb siker napja... Az I. A osztály megnyerésével a csapat felkerült a divízióba. Újoncként nem játszott alárendelt szerepet a bajnokságban, mert az előkelő 7. helyen végzett, így az elméleti táblázaton a DAC és a Nagymegyer mögött a járási rangsorolásban az előkelő harmadik helyre minősítették, és ez a hely méltó volt a nagy múltú egyesület számára... A következő évadban a csapat elindult a lejtőn, és búcsút intett a divíziónak.”
X. Most mi a helyzet?
Nyilvánvaló, hogy az utóbbi tizenöt év történései nincsenek forrásmunkánkban, így abból nem csemegézhetünk, honlapunk azonban úgy tudja, hogy a 100. évfordulóra készült egy frissebb kiadvány, s abban majd erről az időszakról is találunk történeteket. Ezúttal közreadjuk a jelenlegi légi csapat állását a bajnokságban. Lég Lehnice néven a nyugat-szlovákiai V. liga déli csoportjában futballozik: 3 forduló után abszolút kiegyensúlyozott a mérlege egy-egy győzelem, döntetlen és vereség után 4:4 a gólaránya, és négy szerzett ponttal a nyolcadik helyen található a 18 tagú mezőnyben.
(Forrás – Plavy Dezső: 75 éves a Légi Testnevelési Egyesület 1921–1996)
A kiadványról Sportkönyveink között itt talál ismertetőt