A tények megmaradnak, az emlékek nemzedékről nemzedékre vándorolnak. A kétezer ötszáz lakosú felső-csallóközi Légen is egy 1921-ből fennmaradt történet jelenti a labdarúgás kezdetét. Három jubileumi kiadvány is erről számol be. S ehhez az évhez igazodva nemrégen már a századik születésnapra gyülekezhettek a sportág egykori és mai helyi hódolói, s mindenki, akinek van némi köze a légi labdarúgáshoz. Honlapunk a visszaemlékezés szerzőjétől megkapta az ünnepségen elhangzott hosszú, tényekkel tarkított gondolatsorát. Ezután teljes terjedelmében elolvashatják, bárhol a világon.
Németh György beszéde, amelyet az 2021. augusztus 29-én lezajlott, a légi labdarúgás 100. születésnapjára rendezett ünnepségen mondott (szerkesztett és részben szlovákból fordított változat)
Záporeső vetett véget az első mérkőzésnek
Nyár volt, a falu népe az aratásra készülődött. Azon a hétvégén azonban Nagylégen, Kislégen, Szászon és Előpatonyban az aratás mellett ezidáig ismeretlen témakör is az asztalra került, mégpedig a labdarúgás, az akkori légi legények, elég erősnek érezték magukat arra, hogy igazi labdarúgó-mérkőzésre álljanak ki, vállalva a megmérettetést és a község színeinek képviseletét.
Az első labdarúgó-mérkőzésre 100 évvel ezelőtt, 1921. június végén került sor. Kezdeményezői Lelkes Ernő, Czére Győző, Nagy Béla, Lelkes Flórián és társaik, akik ennek a sporteseménynek aktív szereplői is voltak. Így Dunaszerdahely és Somorja után, Nagylégen is kezdetét vette a szervezett sportélet, és megalakult a Nagylégi Testgyakorló Kör, az NTK.
Az első labdarúgó-mérkőzés rendkívüli eseménynek számított községünkben, amit az a tény is igazol, hogy a vasárnapi nagymisén még a plébános úr is a prédikáció keretén belül említést tett a labdarúgásról és a délutáni mérkőzésről. A nagylégi temető előtti legelőn lett kijelölve a pálya.
Ezen a szép nyári vasárnap délutánon kint volt a pályán a falu apraja-nagyja. Az első ellenfél Pozsonyból érkezett. Ami magát a mérkőzést illeti, egyoldalú volt a küzdelem, amolyan macska-egér harc folyt a pályán. Ez a fölény rövid időn belül megmutatkozott az eredményen is, amely a második félidő elején már kétszámjegyű volt, igaz hogy Lelkes Flóriánnak sikerült megszereznie a hazai csapat becsületgólját. A nagyon súlyos vereségtől a honi csapatot egy gyorsan keletkezett kiadós záporeső mentette meg, amely következtében a mérkőzés idő előtt befejeződött.
Rövid idő alatt jó képességű labdarúgócsapat alakult ki, amely ellenfele volt a dunaszerdahelyi DAC-nak és a somorjai STK-nak.
Légen mindig volt labdarúgócsapat
Ebből az időszakból meg kell említeni két nevet. Lelkes Ernőét, aki nem csak alapítója, szervezője és labdarúgója volt csapatunknak, de fő támogatója is. Nélküle biztosan jóval később kezdődött volna el a szervezett labdarúgás Légen.
A másik név Czére Győzőé, aki ott volt községünk sport és kulturális életének valamennyi eseményén. Győző bácsit optimizmusa soha nem hagyta el, még akkor sem, amikor a légi labdarúgás gödörbe került. Ő mindig megtalálta azt a szalmaszálat, amelyben meg lehetett kapaszkodni annak érdekében, hogy a csapat talpon maradjon. Nagylégen az egyesület megalakulásától kezdve mindig volt labdarúgócsapat, ebben Győző bácsinak tagadhatatlan érdemei voltak.
Fő téma a borbélyműhelyben
A 20-as években nem szerepelt az NTK labdarúgócsapata szervezett bajnokságban, mert a közeli falvakban még nem volt csapat. Így éveken keresztül csupán barátságos mérkőzéseket játszott a légi együttes.
A 30-as években labdarúgócsapatunk már bajnoki mérkőzéseken is szerepelt, sőt a csapat színeiben szerepeltek Bárki, Brezina, Ollé és Fikéjz Gyula Dunaszerdahelyről... Fikéjz Gyula, évekig Nagylégen működött borbélymesterként, és sokszor felidézte a múltat. A borbélyműhelyben a fő téma mindig a labdarúgás volt. Nem csoda, ha Gyula bácsinak egy hajvágás sokszor egész órát vett igénybe.
Zirig Dénes és Mészáros József érdeme
A két világháború közti időszak kiemelkedő sporteseményei voltak a faluban lebonyolított labdarúgótornák és kupamérkőzések, mégpedig a nagy riválisok: Felsőpatony, Nagymagyar és Dióspatony részvételével. Ezek a kupamérkőzések hatalmas küzdelmeket hoztak, és óriási érdeklődést váltottak ki.
Nagylégen szerencsére mindig voltak agilis emberek, akik nem csak a maguk ügyes-bajos dolgainak orvoslásával foglalkoztak. Ilyen típusú ember volt az előpatonyi Zirig Dénes és Mészáros József szabómester is. A háború után ők kezdeményezték a sportegyesület tevékenységének felújítását. Mindketten a labdarúgás nagy szerelmesei közé tartoztak, főleg Mészáros Jóska bácsi, aki nem csak szervezőmunkájával, de sokszor a legalapvetőbb felszerelés biztosításával is hozzá járult a labdarúgócsapat szerepeltetéséhez.
Zirig Dénes és Mészáros József kezdeményezése sikeres volt, mert rövid időn belül olyan lelkes sportkedvelő egyének sorakoztak fel melléjük, mint Czére Frigyes, Mészáros József, a kovácsmester és Pócs Aladár, ez a nagyon tehetséges üzletember, aki éveken keresztül, az egyesület vezetőségének motorja volt. Ez a népszerű sportember szinte mindent el tudott intézni, főleg a sportdiplomácia területén.
A háború utáni első évtizedben a kővetkező játékosok szerepeltek a nagylégi NTK-ban, illetve a Sokolban: Szűcs Elek, Thaly Lajos, Szabó Ferenc, Érsek József, Kalmár Ferenc, Janikovics Jenő, Kisléghy Jenő, Perkátai János, Zirig Gyula, Engler Dezső, Szászi József, Gyökeres Gyula, Thaly Imre, Sípos Zsigmond, Pőthe Ernő, Lukacsovics Miklós, Szászi Imre és a vendégjátékosok: Gróf Pongrácz Gábor Szarváról, Moravčík Anton Macházáról, a Mucska fivérek Vittényből, a Kuczka fivérek Doborgazról, Jamrich Dezider Gombáról és Majthényi János tanító, aki Doborgazról került hozzánk és itt tevékenykedett egészen nyugdíjaztatásáig.
Sankó, Nagyapó és a többiek
A feljebb felsorolt játékosok közül meg kell említeni Szűcs Eleket. Egy egyszerű, a fociért élni és halni tudó nagyszerű sportember, aki csak egyszerűen kivédte a kapura tartó lövések jelentős részét. Ha Janikovics Sándor, csapatunk sikeres gólvágója, a népszerű Sankó pár évvel előbb látja meg a napvilágot, akkor egy csapatban játszhatott volna édesapjával, Janikovcs Jenővel, aki nélkül évtizedeken keresztül elképzelhetetlen volt a légi futballcsapat.
Janikovics Jenő, akit barátai csak Nagyapónak szólítottak, a csapat igazi Jolly Jokere volt. S ami a pályafutását illeti, s annak időtartamát, az egyesületben nincs rá példa. Hosszú pályafutása során hű maradt anyaegyesületéhez, a nagylégi futballcsapathoz.
Gyökeres Gyula nevét sem szabad kihagyni, mert nagyon sok gólt termelt a csapatnak. Csapatunk Tótgurabon, Gyökeres Gyula mesterhármasával 3:1-re győzte le a hazaiakat. A győzelemnek, illetve a mesterhármasnak meg volt az ára, ugyanis egy hazai drukker egy borosüveggel próbálta ki a légi középcsatár keménységét. De őt kemény fából faragták, mert a következő vasárnap már ismét ott volt a pályán és tovább ontotta a gólokat, kihasználva testi erejét és futballtudását.
Sípos Zsigmond – az igen népszerű Göröcs édesapja – bajszos balszélső, sok védőnek, de főleg kapusoknak keserítette meg az életét. Nagyon tisztelték és szerették a focirajongók Zsiga bácsit, amit az a tény is igazolt, hogy amikor lábát törte, a falu lakossága gyűjtést szervezett családja számára.
Sípos Zsiga komoly sérülése megnyitotta az utat Thaly Imre számára. Ez a nyurga, szélvészgyors balszélső számos gól előkészítéséből vette ki a részét. Megnősült és elkerült Sárosfára, ahol olyan csapatot kovácsolt össze, amely bizony sokszor megleckéztette a légit is. Erre nagyon büszke volt, de még inkább a tehetséges fiaira, akik Csallóköz elismert játékosaivá váltak.
Ebből a korszakból említést érdemel: Helész Béla – nagy futballtudása mellett óriási akaraterő jellemezte. Kora egyik legjobb focistája volt. Három első ligás focistát nevelt az ifjúsági csapat edzőjeként: Helész Ferencet, Horváth Dénest és Lakatos Lajost.
Kisléghy Jenő átadásai aranyat értek, egyesületünk egyik legtechnikásabb játékosa volt.
Perkátai János pályafutása után kitűnő játékvezető, majd vezetőségi tag lett.
Helész Pál – nagytudású középpályás, a csapat oszlopos tagja, később játékvezető és vezetőségi tag volt.
A Sokol-éra és kiválóságai
A háború utáni években nem volt a labdarúgócsapatnak kinevezett edzője, így az edzéseket rendszerint a legidősebb vagy a legismertebb játékos vezette. Medvácz Ferenc és Kiss Dezső kezdeményezésére megérkezett egyesületünkbe az igazi szakvezető, Földes András Pozsonyból. Végre lett a csapatnak szakképzett edzője. Bandi bácsi együtt edzette a felnőtt és az ifjúsági csapatot. Ő rakta le az alapjait a modern labdarúgásnak Nagylégen.
1948 után új korszak kezdődött a társadalom, községünk és természetesen a testnevelési egyesületünk életében is. Még ebben az évben megalakul az NTK utódja, a Sokol Lehnice. Az ötvenes évek második felében a kerületi bajnokság 1. B osztályának délnyugati csoportjába sorolták be csapatunkat. A régi ellenfelek közül Nagymegyer, Felsőpatony, Nagymagyar, Magyarbél és Cseklész maradt, a többi csapat után Erdőhátra (Záhorie) kellett utazni, köztük Devínska Nová Ves, Malacky, Kúty, Stupava, Záhorská Ves, Zobor, Lozorno, Malé Leváre, Čáry csapataihoz. A nagy öregek közül már csak Kisléghy Jenő, Perkátai János, Szászi József és Pongrácz Gábor maradt a csapatban. Pár játékos akkor tért haza a tényleges katonai szolgálatból, és négyen-öten az ifjúsági csapatból kerültek a felnőttek közé, köztük Szászi László és Tóth Ferenc, akik kezdettől fogva a csapat erősségei voltak. Szászi Laci a kapuban, Tóth Ferkó pedig csatárként ontotta a gólokat.
Mindenképp meg kell említeni még a következő játékosokat is: Szászi József – villámgyors jobbszélső, később sportelnök, aki nagyon sokat tett a légi foci fejlődéséért.
Horváth Jenő – minden idők egyik legjobb középpályása, labdáinak szeme volt, később az öregfiúk csapatában vitte a prímet és a diákcsapat edzője volt.
Varga István – nagy erőnléttel rendelkező jobbszélső, aki nem ismert sérülést. A nagylégi csapat egyik leghűségesebb szurkolója a mai napig.
Plavy Dezső – nagyon kevés ember, focista volt, aki ennyire ragaszkodott szülőfalujához. Mint játékos, mint edző, és mint magas járási beosztásban lévő vezető, nagyon sokat tett a légi labdarúgás felemelkedéséért.
Tóth Ferenc – minden idők egyik legveszélyesebb csatára, aki nem tudott hibázni a gólhelyzetekben. Neki élete volt a labdarúgás. A helyi B-csapat megalapítója és játékosa is. Kevés ilyen fociszerető ember élt Nagylégen, mint Ferkó bácsi.
Janikovics István – labdarúgó pályafutása mellett neki köszönhető, hogy nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a pozsonyi Inter labdarúgócsapatával, ahol évtizedekig dolgozott.
Németh József – biztoslábú hátvéd, akinek nem számított merről érkezik a csatár. Az öregfiúk csapatának egyik alapítója és az iskolacsapat edzője.
Szűcs Lajos – technikás jobbhátvéd, akinek sok elegáns megoldása volt. Az öregfiúk csapatának évekig meghatározó játékosa.
Szászi László – kivételes kapusképességéről nagyon sokat lehetne írni. Sok mérkőzésnek hőse. Aktív pályafutása után eredményes munkát végzett a szakosztály vezetőségében is. Az 1981-es bajnokcsapat körüli vezetőség tagja.
Átrendezés után a járási bajnokságban
Amikor a nagylégi labdarúgók már komoly szerepet játszottak a kerületi 1. B osztály délnyugati csoportjában, akkor jött a területi átrendezés. A kis járásokat összevonták, így a dunaszerdahelyi, nagymegyeri, illetve a somorjai járások egy részéből kialakult a mai Dunaszerdahelyi járás. Nagylég csapatát az új járási bajnokságba sorolták be.
Megkezdődött a két évtizeden át tartó harc a feljutásért. Ennek a korszaknak meg volt a különleges varázsa, hisz csaknem minden évben csapatunk úgy indult a járási bajnokságban, mint annak legnagyobb várományosa. A szakmai munkát képzett edzők irányították, köztük olyan egyének, mint Krivosucký František és Cvetler Ľudovít. A szakosztály vezetőségébe a nagy öregek mellé felsorakoztak olyan lelkes sportemberek, mint Szászi József, Szászi Jenő, majd később Szászi László és Szalay László, az odaadó minden munkát vállaló és teljesítő sportember. Biztosan meg kell említeni Mészáros Gyula bácsi nevét, aki évtizedeken keresztül egyesületünk pénztárosa volt. Vigyázott az anyagi javak pontos elosztására. Számos értékes fényképet megőrzött az utókor számára.
Ebből az időszakból néhány játékost szintén meg kell említeni: Csiba Vince – nagyon hasznos tagja volt a csapatnak, középpályásként látott a pályán. Emlékezetes marad a bősi csapat ellen elért két gólja. Polgármesterként nagy mértékben segítette a szakosztályt. Később sportelnökként és az öregfiúk csapatának vezetőjeként tevékenykedett.
Janák Gyula – több poszton is bevethető játékos. Évtizedekig az iskolacsapat edzője és vezetőségi tag volt. Mint volt iskolaigazgató és testnevelő tanár sok gyereket térített a labdarúgás felé. Az öregfiúk csapatának meghatározó játékosa. Jellegzetesek voltak a 89. percben elvégzett szabadrúgásai.
Janikovics Sándor (Sankó) – talán minden idők legjobb középcsatára. Érezte a kaput, ollózásai élményszámba mentek. A tizenhatoson belül kiszámíthatatlan megoldásai voltak. Az öregfiúkban is számtalan gól szerzője és a mérkőzések, de főleg a mérkőzések utáni jó hangulat megteremtője.
Ebben az időszakban a légi foci legnagyobb szurkolója Kovács Lajos – Lajkó bácsi – volt. Mindig az ellenfél kapuja mögött buzdította kedvenc csapatát, néha még a botját is használta. Hozzá kell tenni, hogy vonattal elutazott a magyar labdarúgó-válogatott minden mérkőzésére, amit a Népstadionban rendeztek. Ennyire szerette a labdarúgást.
Krivosucký František játékosedzőként nem pénzért járt Légre, kellett, hogy érezze, mennyire tisztelik a fociszurkolók. Felkészült a csapat az 1961/1962-es évadra. Amikor már szinte a célban voltunk, jött a 4:1-es hazai vereség a felsőpatonyiakkal szemben. Két évvel később tavasszal a befejezés előtt vezettünk, de jött a békei bajnoki. A hazaiak vezettek, de a második félidőben egyenlítettünk, és idő kérdése volt, mikor lőjük be a győztes gólt. Ekkor edzőnk kedvence, Pálfy János bántalmazta a nagymagyari játékvezetőt, aki idő előtt lefújta a mérkőzést. Az évad végén távozott Krivosucký edző.
Elúszott elsőségek
Az 1965/66-os bajnokságban a megfiatalított légi gárda fokozatosan araszolt a tabellán felfelé. A bajnokság utolsó előtti fordulójában Vásárúton került sor a rangadóra. Nekünk elég volt a döntetlen. Az első félidőben a hazaiak rohamoztak, de Szászi Laci kapuját csak egy ízben tudták bevenni, azt is bírói segédlettel. A második félidőben magára talált csapatunk, szinte kapujához szegezte a hazaiakat, gólhelyzet is akadt bőven, de gól sajnos nem. A labda már túljutott a hazai kapuson, és békésen csordogált a gólvonal felé, amikor két fiatal csatárunk Sárközi Ottó és Sípos Zsigmond nagy gólszerzési igyekezetükben ráestek a labdára, olyan szerencsétlenül, hogy azt a kapus kényelmesen szedte ki a testük alól.
Ebben az időszakban egyesületünk egyik legnagyobb tehetsége Rigó Jenő volt. Nem hiába a becenevét Tichy Lajosról kapta. Nagyon szerette a focit és értett is hozzá. Vele a fociról mindig lehetett beszélni. Cseleire még nagyon sokáig emlékezni fogunk.
Az akkori csapatnak vérbeli középcsatára Tóth Béla volt. Nagyon erős lövésekkel. Az öregfiúk csapatában is ontotta a gólokat, onnan még visszatért az A csapatba. Később a vezetőség aktív tagja volt.
Sípos Zsigmond (Göri) – hosszú ideig megbízható kapuvédő, aki inkább a gólvonalon jeleskedett. Csatárból lett kapus, ami sokszor az előnyére vált. Még 72 évesen is néhány mérkőzésen védett az öregfiúk csapatában, sőt tizenegyesből még gólt is szerzett. Az iskolacsapat edzőjeként sikeresen dolgozott, az összes hazai mérkőzés lebonyolítását is rendezőként segíti.
Ennek a korszaknak van egy említésre méltó eseménye, az első külföldi szereplés. Csapatunkhoz Levél községből érkezett meghívás. Nagy volt az izgalom a csapat háza táján, hisz a küldöttség tagjainak nagyobb része még nem járt külföldön. A csapat szellemes és mutatós játékkal 6:1-re lelépte a hazaiakat. Levél után az 1970-es évek elején Rábapatonával is felvettük a baráti kapcsolatot.
A 60-as évek második felében Kmeť Jozef dunaszerdahelyi testnevelő tanár lett a csapat edzője. Utána több edző is helyet foglalt a légi kispadon, de munkájukat nem koronázta siker, így gyorsan odébbálltak.
A 70-es években az egykori csehszlovák válogatott és Slovan-játékos, Ľudovít Cvetler lett a játékosedző. Kiváló egyéniségek voltak csapatában, de a sorsdöntő mérkőzésen kikaptunk Nyárasdon, és megint nem lettünk bajnokok.
Bajnoki cím – Baka kárára
A 70-es évek végére egyesületünkben adva voltak a személyi, anyagi és egyéb feltételek az előbbre lépéshez. Talpraesett vezetők, esti világítás és egy jó képességű csapat állt a rendelkezésre. A hazai fiúk mellé olyan játékosok kerültek a csapatba, mint a testnevelő tanár, Borbély József Gelléből, Rostás Lajos Patonyrétről és Végh József Somorjáról. Az 1980/81-es idényben két csoportban folyt a küzdelem a járási bajnokságért. A nyugati csoportban csapatunk biztosan szerezte meg az elsőséget, így bekerült a dunaszerdahelyi DAC-pályán sorra kerülő járási döntőbe.
1981. június 20. – szombat. Ez a nap bizonyára sok szurkoló számára nagyon szép emlék marad. Sok-sok évi várakozás után végre sikerült megnyerni a járási bajnokságot. Az ellenfél a magasan favorizált bakai Družstevník labdarúgócsapata volt, amely nagy zajjal és még nagyobb esélyekkel érkezett a döntőre. Csapatunk – hasonlóan, mint az egész bajnokság folyamán – hazai pályán készült a döntőre. Kedden edzést tartott, amelyen részt vett a katonai gyakorlaton lévő Janikovics Sándor is, akinek játékára biztosan számítottunk. Sajnos csak számítottunk, mert ez a kitűnő játékos szombaton nem lehetett ott a DAC-pályán, pedig a majd két évtizedes szereplésének méltó befejezése lett volna ez a mérkőzés.
Szombaton 17 óra előtt érkezett együttesünk a döntő helyszínére. Rövid taktikai megbeszélés után az edző csapatot hirdetett. Közvetlen a mérkőzés megkezdése előtt a játékosokat meglátogatta Andrássy Sándor mérnök, a helyi efsz (egységes földműves-szövetkezet – a szerkesztő megj.) elnöke, aki sok sikert kívánt a fiúknak.
Pár perccel 18 óra előtt Szászi Jenő csapatkapitány vezetésével kiszaladt a csapat a pályára, és üdvözölte a szépszámú közönséget. Máris elkezdődött a buzdítás: Lehnice do toho! és Hajrá Lég!, amely kisebb szünetekkel majdnem két óráig tartott.
18.05-kor Bugár Zoltán nagymegyeri játékvezető és két segítőtársa, Neuwirt és Konkoly vezetésével kivonult a két csapat a pályára. A mi csapatunk az alábbi összeállításban kezdte meg a döntőt: Kisléghy Sándor–Szászi Pál, Szegfű Sándor, Szászi Jenő, Lakatos Lajos–Bindics János, Borbély József, Rostás Lajos–Tóth Tibor, Végh József, Šnegoň Pavol. Tartalékok: Sípos Zsigmond, Németh Ferenc és Peller József.
Mi támadtunk többet, mégis mi kaptuk az első gólt. Nagy volt az öröm a bakaiak táborában. A félidőben vihar előtti csend uralkodott az öltözőben. Következett a második félidő, majd annak 32. perce. Lakatos előre törését a bakai védelem szabálytalanul állította meg. A szabadrúgásnak Rostás állt neki, és a tőle megszokott mérnöki pontossággal ívelt az ellenfél kapuja elé, s a remek ütemben érkező Szegfű Sanyi biztosan fejelt a hálóba – 1:1. A pályán és a nézőtéren leírhatatlan volt az öröm.
A 90 perc nem hozott döntést, és ekkor következett az igazi dráma: 5-5 büntetőrúgás. Mi kezdtük a büntetőrúgásokat. S miután Bindics nem hibázott, vezettünk – 1:0. Csiba Frédi következett, akinek lövését Kisléghy Sanyi kivédte. Ezután Rostás Lali jött, és sajnos hibázott. Richter viszont nem – 1:1. A harmadik sorozatot Végh Jóska kezdte eredménytelenül. A bakaiak részéről Bajcsi állt neki a büntetőnek, szerencsére a Panenka-módon végrehajtott büntetőt Kisléghy ismét védeni tudta. Borbély Józsi következett, és biztosan lőtt a bal sarokba – 2:1. A bakaiak részéről Szakál fölé vágta a labdát. Ekkor következett csapatkapitányunk, Szászi Jenő (Cinci), sok-sok mérkőzés hőse. Lapos jobb sarkas lövését azonban a bakaiak kitűnő kapuvédője, Katona elcsípte. A bakaiak fiatal és nagyon tehetséges középpályása állt neki a büntetőnek. Jobb sarokba lőtt lapos labdáját azonban Kisléghy Sanyi bravúrral hárította, tehát maradt a 2:1, és ez a bajnoki címet jelentette.
Hogy mi történt ezután azt egyszerűen nem lehet leírni. Azt látni kellett. A játékosok kapusukat ölelték, a szurkolók az edzőt, Plavy Dezsőt dobálták a magasba és hosszú-hosszú percekig tartott az ünneplés.
Hazafelé az autóbuszban fergeteges volt a hangulat. Az autóbusz hazaérve megkerülte az egész falut, és ekkorra bekapcsolták a hangszórókat is. Zene szólt a faluban. Mire megérkezett az autóbusz a Burger-kocsma elé, akkorra már ott volt a falu apraja-nagyja. A mulató társaságnak Gódi Sanyika és hegedűje segített.
Néhány mondat a légi hősökről
Kisléghy Sándor – a dunaszerdahelyi Baka elleni döntő hőse. Nélküle még várhattunk volna a feljutásra. Alacsonyabb termete ellenére nagy bravúrokra volt képes. A döntőben három tizenegyest is hárított. A Bős elleni győztes mérkőzésen, mint cserekapus szerepelt.
Szegfű Sándor – kőkemény, jól fejelő beállós. Mellette a csatároknak nagyon nehéz dolguk volt. A dunaszerdahelyi döntő góllövője. Később az ifjúsági csapat sikeres edzője, szertáros, majd vezetőségi tag és támogató is. Annak ellenére, hogy elköltözött szülőfalujából, minden hazai és idegenbeli mérkőzésen jelen van. Kötődése Nagyléghez példamutató.
Lakatos Lajos – kitűnő balhátvéd, veszélyes szabadrúgáslövő. Talán az ő nevét emlegetjük a legtöbbet, nagyon hiányzik a fűzfa alatti társaságból. Edzője volt az ifi- és felnőttcsapatnak, valamint az öregfiúknak is.
Szászi Jenő (Cinci) – tizenhét éves korától a felnőttcsapat állandó tagja. A dunaszerdahelyi döntőben csapatkapitány. Igazi nyerő típusú középpályás, pontos átadásokkal. Rövid ideig a felnőttcsapat edzője, majd az öregfiúk csapatának kihagyhatatlan tagja.
Ennek a csapatnak oszlopos tagjai voltak Bindics János és Šnegoň Pavol, akik azt mondhatják el magukról, hogy végig játszották a Baka elleni döntőt, és a későbbi Bős elleni mérkőzést is, ami a feljutást eredményezte, az akkori III. ligába.
Megmenekülések és a lengyeltóti kapcsolat
Ismét a kerületi I. B osztályba kerültünk, amire kerek 21 évet kellett várnunk. Csapatunk újra azt a bajnokságot játszotta, melyet a környező falvak. Az akkori vezetők – Csiba Vince, Engler Dezső, Burger István, Šnegoň František, Németh János, Tóth Ferenc és Peller József – azt a célt tűzték ki, hogy a csapat újoncként ne essen ki ebből az osztályból. Pavol Múdry vezette a téli felkészülést, de a tavaszi idény ötödik fordulója után a ČH és az Inter egykori balszélsője, Milan Dolinský váltotta őt a kispadon. Dolinský edző úr fantasztikus ember volt, mindig kiválóan érezte magát Légen. Neki sikerült megmentenie a csapatot. Az utolsó fordulókban a megszerezhető tízből kilenc pontot gyűjtött védenceivel. E meccseken óriási szerepet játszott két főiskolás, Bohata Miroslav és Vízváry Peter. Miro csatár volt, keletről származott, Peter jobbhátvéd, senicai származású játékos volt. Mindketten úgy viselkedtek, mintha született légiek lettek volna. Miro egyszer még húsvétra sem utazott haza, mert bajnoki volt.
1982-ben hivatalosan felvettük a kapcsolatot a Balaton melletti Lengyeltóti Vasas Sportegyesület csapatával, melynek ügyvezető elnöke Horváth László volt. Következő évben csapatunk a nyári felkészülést már ott kezdte meg. Reggel edzés, majd a helyi buszjárattal irány a Balaton, a Platán strand. Ha Lakatos Lajos most köztünk lenne, rengeteg történetet tudna mesélni ezekről a csodás napokról. Később a két falu önkormányzata is felvette a hivatalos kapcsolatot.
Az 1982/1983-as bajnoki évad előtt az irányítószerv irányelvei alapján az I. B osztály első hét csapata maradhatott a mezőnyben, a többiek kiestek. Egyértelmű célunk az volt, hogy legalább az első hétben végezzünk. Ezt Dolinský edzővel megvalósítottuk, és maradhattunk az I. B osztályban. A következő évadban az A csapat új edzője Malinovský Pavol mérnök lett. Nyáron lejátszottunk egy barátságos mérkőzést a kuvaiti Kazma SC ellen. Bár kikaptunk 1:3-ra, országa bajnokával találkoztunk, Kuvait akkor a világbajnokságon is szerepelt. Malinovský edző talán a legjobban felkészült edző volt a légi futball történetében. Minden percre kidolgozott edzésterve volt. Elintézte Harmóniában az edzőtábort, ahol kiváló felkészülési feltételek vártak ránk.
Most vagy soha után divízió
Az 1984/1985-ös évadban formába kerültek a sportvezetők, és Jozef Kováč személyében egy nagyhalat szereztek a DAC-ból. Játékosedző volt, mindenki Kofinak hívta. Kiváló bal lába volt, tökéletes átadásokkal. Más erősségeket is a csapatba csalogatott: Nagypakáról Andrássy Alit, Csallóközcsütörtökből Fridrich Mirót, Bősrőli Ďurica Jánt, Diósförgepatonyból Varga Gyulát, a DAC-ból Németh Ferencet és Leško Dušant, a pozsonyi Interből Brinza Pavolt és Vágsellyéről Audi Györgyöt.
A vezetőségből meg kell említeni Németh János és Šnegoň František mérnök nevét, akikről el lehet mondani, hogy minden szabad percüket a légi focira áldozták fel. Jó kapcsolatot ápoltak az Inter Bratislava csapatával, valamint a labdarúgó-bajnokság irányítószervével is, ami megmutatkozott a bíróküldésben. Nagy hangsúlyt fektettek a pálya minőségének javítására is. Nélkülük ilyen sikereket biztosan nem ért volna el csapatunk.
Az 1986/87-es bajnokságban csapatunk első helyen végzett csoportjában. Mivel a kerületi labdarúgóversenyek ismét átrendezésre kerültek, így csapatunknak semleges pályán két selejtezőt kellett vívnia. Az első akadályt sikeresen vette, ugyanis a verebélyi pályán büntetőrúgásokkal búcsúztatta Modranka csapatát. A második selejtezőmérkőzésre Topolčiankyban került sor, ahol csapatunk 3:1-re kikapott a nagyobb játékerőt képviselő párkányiaktól.
Most vagy soha! Ez volt a jelszó a nagylégi labdarúgás háza táján. Jól is rajtolt a csapat az 1987/88-as bajnokságban. 6:0-ra győztük le Myslenice együttesét, de hamar jött a kijózanító vereség Galántán, és ez jót tett, mert nagyon összeszedte magát a társaság, és csak az őszi idény utolsó fordulójában Bősön, ott is a mérkőzés utolsó percében kapott góllal szenvedett ismét vereséget. A Kováč-gárda a tavaszi idényben is jól szerepelt, és tekintélyes hét pontos előnyre tett szert a bajnoki táblázaton. Jött azonban egy kellemetlen sorozat, és a nagy előny egy pontra csökkent. Ekkor következett a sorsdöntő mérkőzés a légi pályán Bős ellen, a bajnokság utolsó fordulójában.
Nagy volt a készülődés a nagylégi labdarúgás háza táján. A vezetőség, amely ekkor már szinte profi szinten végezte teendőit a legkisebb részletekről sem feledkezett meg. Külön meghívókat küldtek szét a Csallóközben, és biztosították a mérkőzés megörökítését videokamerával is. A korláton kívül és belül nézők álltak, mert a 2 800 embernek kellett a hely. A bejáratnál három helyen árulták a jegyeket, így is sorok kígyóztak a mérkőzés előtt.
1988. június 12. – a nagylégi futballpályán 2 800 néző előtt.
Nagylég–Bős 1:0.
A bajnokcsapat összeállítása: Fridrich–Ďurica, Rigó, Bindics, Leško–Audi, Kováč, Šnegoň–Perkátai, Németh, Helész. Tartalékok: Kisléghy, Szászi, Horváth és Varga. Edző: Jozef Kováč.
Góllövő: Németh Ferenc, a mérkőzés 57. percében
Csapatunk így megnyerte az 1, A osztályt és feljutott a divízióba, a mai III. ligába.
A siker elérésében közreműködtek: Šnegoň František, Németh János, Csiba Vince, Engler Dezső, Lakatos Lajos és Mészáros Gyula.
A csapat mérlege: 30 mérkőzés – 21 győzelem – 4 döntetlen – 5 vereség, 72:25-ös gólarány, 46 pont – 1. hely.
A legeredményesebb játékosok: Perkátai József – 18 gól, Németh Ferenc – 16 gól, Jozef Kováč – 13 gól.
A bajnokcsapat játékoskeretében 8 hazai játékos szerepelt: Rigó László, Bindics János, Šnegoň Pavol, Perkátai József, Helész László, Kisléghy Sándor, Szászi Imre és Horváth Tibor, valamint a környező falvakból Fridrich Miro, Ďurica Ján, Németh Ferenc és Varga Gyula.
Apró vázlat három légiről
Rigó László (Riki) – szögletből és szabadrúgásból beadott labdákat kiváló fejjátékkal juttatta az ellenfél kapujába. Egy időre eligazolt Felsőpatonyba, majd visszatérve a bajnokcsapat meghatározó játékosa és csapatkapitánya lett. Egy ideig szertáros, majd kétszer volt a felnőttcsapat edzője. Labdarúgó pályafutását Csákányban fejezte be, majd az öregfiúk csapatának a tagja és edzője.
Perkátai József – főiskolai tanulmányai után vált igazán meghatározó labdarúgóvá. Nagyon gyors, jól cselező, sok gól szerzője, számos büntetőt is kiharcolt. Kofival való összjátéka élményszámba ment. A Bős elleni mérkőzés kezdőembere. Az 1987/88-as bajnoki évadban 18 gól szerzője, majd a kerületi bajnokság első évadjában 8 találatot jegyzett. Az öregfiúk csapatában még évekig rúgta a gólokat.
Helész László – nagy munkabírású, a középpálya és a csatársor bármely posztján bevethető játékos. Küzdeni akarása példamutató, alacsony termete ellenére számos gólt szerzett fejjel. A Bős elleni mérkőzés alapembere és az egyik legjobbja.
A szezon után két játékos távozott a keretből, Szászi Jenő és Rigó László, akik Csákányban folytatták pályafutásukat.
A bajnoki cím megszerzése után részt vettünk Nagymagyaron nyári labdarúgótornán. A részt vevő csapatok: DAC, Slovan Bratislava, Lég és Nagymagyar. Első mérkőzés: Lég–Slovan. Az első félidő eredménye 1:1 volt, a pozsonyiaknak be kellett küldeni a gólvágó Vankovičot, így a végeredmény 3:1 lett a Slovan javára.
Lefelé csúszás edzőváltásokkal
Az 1989/1990-es évad előtt nem sokra számítottunk, mert távozott két húzóemberünk, Kováč Jozef és Leško Dušan. A kispadra Malinovský edző ült. Esetünkben is bebizonyosodott, hogy az újoncnak a második évad a legnehezebb. Párkányban bántalmaztuk a bírót, elvették tőlünk a pontokat, és bajnokság végén csak 15 pontunk volt, ami a kiesést jelentette. E évad után újra Ľudovít Cvetler lett az edző. Neki sikerült megmentenie a csapatot az I. A osztályban, de egy év elteltével ő is távozott Légről.
A következő bajnokságban a vezetőség Németh Ferencet kérte fel játékosedzőnek, de ez sem segített, mert a csapat ismét a kiesés sorsára jutott. Újabb változás az edzői kispadon. Ezúttal a Csákányból hazatért Szászi Jenőt bízták meg a csapat irányításával. A szakosztály vezetősége két feladattal szerződtette ezt a sok futballcsatát megvívott labdarúgót, mégpedig kiépíteni egy új csapatot és elkerülni a kiesést. Ez a két feladat sikerült, de eredményes munkáját a következő évben már nem folytathatta megromlott egészségi állapota miatt. Ismét váltás a kispadon. Ezúttal Rigó László vette át a karmesteri pálcát, és tovább építgette az új csapatot.
Az 1992/93-as évadban csapatunk a 13. helyet szerezte meg, 25 pontot gyűjtve. A következő évadban a 14. helyen végeztünk és a 1994/95-ös bajnoki évben szintén a 13. hely jutott csapatunknak. Az 1995/96-os bajnokságot ismét új edzővel kezdte meg a csapat, ezúttal Lakatos Lajos ült le a légi kispadra. A fiatal gárda ekkor a 11. helyen végzett.
A 90-es évek elején kezdik magukat bejátszani a csapatba az ifiből feljött játékosok: ifj. Tóth Béla, Csiba Ferenc, Varga Péter, Gašparík Libor, Szabó János, Novotný Ľuboš, Kollár Károly, Sípos Gyula, Szűcs Mário, Tóth Nándor, ifj. Varga István, Sárközi Boris, ifj. Szegfű Sándor és Bindics Tibor.
Gasparík legszebb gólja a légi pályán
Az 1996/97-es évadra nagyon szomorúan emlékezünk vissza, ekkor ugyanis 1981 óta először hagytuk el a kerületi bajnokságot. Ebben az időszakban az edzői teendőket országosan ismert labdarúgók látták el, mint Kapko Ján és Bertalan Gábor, sajnos átütő siker nélkül. E két híres labdarúgó után a csapatot Szászi Tibor és Csiba Ferenc edzőpáros vette át. Kik ők?
Csiba Ferenc – kitűnő ballábas labdarúgó, aki igazán a középpályán érezte jól magát. Egy ideig a felnőttcsapat játékosedzője, majd az iskolacsapat edzője is volt. Az öregfiúk csapatának meghatározó játékosa és szervezője. Abban az öltözőben ahol ő jelen van ott nincs unalom. Pályafutását Patonyréten fejezte be.
Szászi Tibor fiatalon kezdődő karrierjét az Inter Bratislava salakpályáján történt csúnya lábtörés határozta meg. Az ifjúsági csapatban számtalan gól szerzője, később az A-csapat edzője Csiba Ferenccel, majd az ificsapat edzője Szitás Bélával.
Képbe került Gašparík Libor, akit a légi labdarúgás legnagyobb tehetségei közé kell sorolni. Nagyon szerette a labdát. Kiszámíthatatlan cselei voltak. Gólerős csatár, aki a DAC-ban is volt próbajátékon. Nevéhez fűződik talán a legszebb gól, amit valaha Légen láthatott a közönség. Csallóközcsütörtök ellen egy hétköznapi pótolt meccsen a tizenhatos csíkjáról ollózva vágta a vinklibe a labdát. Rövid ideig volt Kisfaludon, majd karrierje végén Patonyrét csapatát erősítette. Az öregfiúk csapatában is számtalan gól szerzője.
Járási bajnokság, Nagy Lajos a mindenes
Az 1997/98-as évadot a járási osztályban kezdtük meg. Fokozatosan épülnek be a csapatba: Szeif Roman, Tóth Barnabás, aki egy kis időre elugrott Somorjára, hogy bombaformában térjen vissza, Nagy Krisztián, Krafčík Tomáš és Marek, Poláček Peter, Čomor Péter, Tomčala Martin, Hanidžiar Marek, Szűcs Tímár, Varga György, Engler Dénes, Vígh László és Nagy Péter Úszorról.
Ezekben a nehéz években meg kell köszönni a vezetőség munkáját. Elsősorban Nagy Lajos tevékenységét, aki mint sportelnök vezette az egyesületet. Nem csak elnöke, de elmondhatjuk, hogy a csapat mindenese volt. A mostani időszakban is szívén viseli a sportszervezet működését, minden rendezvény aktív résztvevője. Az akkori vezetőség további tagjai: Janikovics Imre, id. Tóth Béla, Szerencsés Lajos, Sárközi József, Németh Gyula és Perkátai Iván, aki egyben az egész sportegyesület elnöki pozícióját is betöltötte.
Új alapokon, megjelentek a reklámok
2002. augusztus 1-én rendhagyó tagsági gyűlésen új vezetőség vette át a szakosztály irányítását, amely új alapokra helyezte az egyesület működését. A szakosztály elnöke Szerencsés Lajos lett. A vezetőség további tagjai: Thaly Imre, Janák Tibor, Kugler Zdeno, Sárközi József, Németh György és Nagy László. A pálya körül megjelentek a támogatók reklámtáblái, minden bajnoki mérkőzésre műsorfüzet lett kinyomtatva, amit a jegyekkel együtt minden szurkoló ingyen kapott. Itt meg kell említeni Kugler Zdeno nevét, aki hosszú éveken keresztül a mai napig biztosítja egyesületünk részére a belépőjegyeket, plakátokat, műsorfüzeteket, valamint a felszerelések többségének a megvásárlása is az ő nevéhez fűződik.
A 2002/03-as évad elején a csapat edzője ismét Rigó László lett. Csapatunk az őszi szezon után az előkelő második helyen állt, két ponttal a listavezető mögött. Ebben a félszezonban Tóth Barni 24 gólt szerzett. Télen a képviselő-testület jóváhagyott 500 000 koronát az öltözők felújítására. Nagyon jó volt látni azt az összefogást, amit a focisták, vezetők és a szurkolók mutattak. Egy szombati napon kitakarítottak mindent, így rögtön kezdődhetett a felújítás, ami az első bajnoki mérkőzésre, március elejére el is készült. A téli felkészülés nagyon jól sikerült. Ekkor már a két ifi, Sárközi János és Horváth Roland is a csapattal edzett.
A kispadon: Masný, Jánoš...
A 2003/2004-es évad elején Rigó László edzőként befejezte az A csapatnál. Helyére az 1976-os Európa-bajnok és a pozsonyi Slovan volt labdarúgója, Marián Masný érkezett. Egyszerű, szerény edző volt, szívesen járt Légre. Az ellenfeleknél játszott mérkőzéseken mindig történt valami, mindenki őt akarta látni közelről. Sajnos, Masný edző úr nem volt szigorú, és némely játékosok ezzel visszaéltek, ezért az évad végén befejeztük együttműködésünket.
Masný helyére Horváth László játékosedző érkezett a somorjai STK-ból. A következő, 2005/2006-os évad nem igazán úgy sikerült, ahogy azt a vezetőség elképzelte. Ilyen gyenge szereplés már rég nem jellemezte a csapatot. Ez visszavezethető volt az edzésmunkához, mert Horváth László játéktudásával nem volt gond, de szakmai tudása nem érte el a megfelelő szintet.
A következő évadban Zdeno Jánoš foglalta el az edzői kispadot és törzsjátékosunk lett Varga Jenő. Rá az volt a jellemző, hogy amikor már gólt adhatott volna, akkor is passzolt. A csapat kedvencévé vált. Ami Jánoš edzőt illeti, szakmailag nagyon jól felkészült volt, de sajnos akkor még a játékoskeret nem olyan szinten, hogy előkelőbb helyezésre számítsunk. Az edző sok helyi játékosnak adott lehetőséget. Az is ide tartozik, hogy változás történt a klub élén: a futballszakosztály elnöke Čomor Béla lett. Nyugodtan és jól reagált mindenre. Vele jóval erősebb lett a klubvezetés, és bátrabb terveket is kitűzhettünk magunk elé, akár a bajnoki címet is. Ebből az évadból meg kell említenünk egy bajnoki mérkőzést, a Kostolné Kračany–Lehnice összecsapást, melyet 6:0-ra megnyertünk. Nagy Peti és Tóth Barni is mesterhármast ért el.
A 2007/2008-as évad előtt nagyon attraktív játékost szereztünk: az egykori utánpótlás válogatott és a pozsonyi Inter volt labdarúgója, Peter Marinič igazolt hozzánk. És a Helész Marek, Čomor Peter, Marinič Peter, Krafčík Tomáš a Varga Jenő összetételű védelem 30 mérkőzésen 31 gólt kapott, de Ekecsen kikaptunk, és másodikok lettünk. Saját játékosaink, Marek Helész, Tomáš Krafčík és Peter Čomor rengeteg tétmérkőzést játszottak légi mezben, mindig a legjobban védekező együttesek közé tartoztunk.
2008 augusztusában Peťo Šnegoň hazajött fél szezonra, és 2009 januárjában Lyžica Gábor lett az edző, aki arról ismert, hogy erőnlétileg két mérkőzésre felkészíti csapatát. Ide kívánkozik, hogy ekkoriban hazai fiatalok nem voltak a keretben, helyettük jöttek más tapasztalt játékosok: Csölle József, Hacaj Pavol, Juraj Novotný, Michal Sandtner, Fedor Ivan és Burda Miroslav. Csölle József érkeztével a védelem erősödött. Játékosként és jelenlegi klubelnökként szívből végzi munkáját.
Bajnok 80 ponttal és ami utána jött
A Dunaszedahelyi járásban senki nem volt bajnok 80 ponttal, 26 győzelemmel, két döntetlennel és 84:24-es gólaránnyal.
Egy héttel azután, hogy átadták a bajnoki kupát és az érmeket, pályánkon játszottunk a járási válogatottal.
2010 augusztusában újra az V. ligában voltunk, ismét kiváló focit, kiváló ellenfeleket láthattunk, és az első évadban negyedikek lettünk.
2011 elején Süke Attila jött a kapuba. Az V. liga egyik legjobb kapusa lett belőle. Gyakran feltűnik a neve a forduló válogatottjában. Nagy érdeme van ebben Stanislav Fišannak, aki kapusedzőként dolgozott nálunk, de gyakran kapusként is segített a bajnoki mérkőzésen. A kispadról irányította a kapust és az egész védelmet. Törődött a mérkőzés utáni jó hangulat teremtésével is.
Az őszi idény végével edzőnk, Lyžica Gábor bejelentette távozási szándékát. A vezetőség kinevezte Varga Jencit vezetőedzőnek, aki minden játékost ismert, ismerte a környezetet, valamint a vezetőséggel is kiváló volt a kapcsolata. A szezon végén csupán négy pont lemaradással végeztünk a második helyen. A Kerületi Labdarúgó-szövetség felajánlotta a IV. ligában való indulás jogát, de a vezetőség egyértelműen eldöntötte, hogy a csapat csak akkor indul a IV. ligában, ha bajnokságot nyer, így tehát maradtunk az V. ligában.
A következő évad (2012/13) elején végre Nagy Erni is hazaigazolt, és rögtön a csapat erőssége lett. Szeptemberben Šnegoň Peter is hazajött Szeredből, így a középpálya is nagyon megerősödött. E szezon végén leköszönt a vezetőség és rendhagyó nyári évzáró taggyűlésen meg lett választva az új, fiatalabb vezetőség. Az elnöki pozícióba ifj. Csölle József került. Segítői a vezetőségben: Čomor Péter, Helész Zsolt, Šnegoň Peter, Šnegoň František és Varga István. Később csatlakozott a vezetőséghez Nagy Ernő és Németh Gábor. A vezetőség mellett meg kell említeni a csapatvezető Németh Tibor nevét, aki minden mérkőzésre, néha még az edzésekre is leutazik Pozsonyból. Nagyon jó viszonyt ápol a mérkőzésekre küldött személyekkel, mindig magas színvonalon képviseli egyesületünket.
Ugyan nem vezetőségi tag, de fiatal kora ellenére már évek óta segíti a vezetőség munkáját. Szerkesztője, majd kezelője lett az internetes oldalunknak, ahol mindenki mindent megtudhat egyesületünk életéről, a karácsonyi családi sportnap szervezője, az összes brigádmunka aktív résztvevője. Németh Tamásról van szó. Ha több ilyen lelkes fiatal sportember lesz, akkor nem kell aggódnunk a légi foci jövőjéről.
Évadról évadra napjainkig
A következő évadban hazajött vendégjátékából Németh Gábor, Bartal Tamás és Tóth Barnabás, valamint az ifiből Zátrok Erik és Csölle Márió. A játékoskeretben csupán három idegenlégiós maradt a 15 hazai focista mellett. Hogy mit jelentett Šnegoň Peťo játéka? A 6. fordulóban egy gól, a 7. fordulóban odahaza Dióspatony ellen két gól, a 8. fordulóban Nagymagyar ellen egy gól, majd az emlékezetes mérkőzésen Alekšincén, ahol már 3:0-ra vesztettünk két gól. Itt a végeredmény nagy csata után 3:4 lett, a hazai szurkolók nem hittek a szemüknek, hogy 3:0-ról hogy lehet otthon kikapni.
A nyári felkészülésre néhány új játékos érkezett: Ábrahám Gábor, Dékány Dávid és Marek Uhrín. A beilleszkedés talán Dékány Dávidnak sikerült a legjobban, akit nagyon hamar megszeretett a légi közönség. A tavaszi szezonra visszajött Nagy Krisztián Csenkéről és már Bindics Leo is szerepel néhány mérkőzésen. Rajta lehetett látni, hogy tanulta a focit. Nagy Krisztiánnál meg kell említeni, hogy a tavalyi szezonban 40 évesen néhány meccsen még mindig a kezdőben kapott helyet, kisegítve a légi csapatot. Az őszi szezonkezdésnél az edzőnek, Varga Jencinek szerencsés keze volt a védelem összeállításában – Németh Gábor, Ábrahám Gábor, Helész Marek, Uhrín Marek –, ugyanis az első kilenc fordulóban csupán három gólt kapott csapatunk.
A 2015/16-os évadot egy fájó, 1:3-as hazai vereséggel kezdtük az örök rivális Nagymagyar csapata ellen, pedig ekkor már Jáger Silvester is a csapatot erősítette. A téli átigazolási időszakban érkezett hozzánk a csapat későbbi gólzsákja, Fekete Zoltán is.
2017 nyarán alacsonyabb osztályokból erősítettünk. Takács Attila Sárosfáról, míg Halász Tibor Felbárról érkezett. A fiatal Reicher Erik pedig már rendszeresen játéklehetőséget kapott. Az őszi szezon utolsó három mérkőzésén csapatunk kilenc pontot gyűjtött, ennek ellenére a vezetőség menesztette Varga Jenőt, és helyére Kysela Štefant szerződtette. Varga Jenci letette a névjegyét Légen játékosként, edzőként és emberként is. Fekete Zoltán 18 találatot ért el. Nagyon sajnáljuk, hogy Zoli nem 4-5 évvel korábban érkezett hozzánk, hiszen a szurkolók nagyon megszerették és megbecsülik őt.
A 2018/19-as évadot három komoly erősítéssel indítottuk. A középpályára Rheza Ghani Zadeh érkezett, a védelembe Mátis Róbert és Fekete Balázs. Nagyon közel álltunk a bajnoki cím megszerzéséhez, csupán négy ponttal maradtunk el a bajnok Jányok csapatától, akit egyébként odahaza simán 4:0-ra vertünk, és náluk 0:0-ra remiztünk. Az utolsó fordulókban sok esemény zajlott a színfalak mögött is, ami szintén befolyásolta a bajnokság végkimenetelét. Végül a második helyet 58 ponttal és 54:38-as gólaránnyal szereztük meg.
Amikor a 2019/20-as évad elkezdődött, még senki sem gondolta, hogy ez az évad befejezetlen marad, ugyanis a téli felkészülés után elkezdett tavaszi szezonból csupán egy mérkőzést sikerült lejátszani: Lég–Jányok 1:1. Ekkor már lehetett hallani, hogy Kínában nagyon terjed a koronavírus, majd március közepére már hozzánk is eljutott. Politikusaink meghozták az óvintézkedéseket, így törölték a tömegrendezvényeket, beleértve a focimeccseket is. Később ez a járvány az egész világon elterjedt, így a szurkolók foci nélkül maradtak. Most tudatosítjuk igazán, hogy mit jelent számunkra a labdarúgás, milyen érzés mikor vasárnap nem lehet kilátogatni a pályára, mikor nincs gólöröm.
A pályautaztatástól a sporttelepig
Az első labdarúgópálya nagylégi füves területen lett létre hozva, majd a Nagylég és Kislég közötti park területén lett kialakítva, a valamikori kovácsműhely előtt. A harmadik focipálya a mai alapiskola területére lett áthelyezve, de itt sem volt sokáig, mert ismét kikerült a falu végére, Petőcz Dénesné legelőjére, a nagy hársfa mellé, majd ismét a temető előtti területre. 1949-ben ismét vissza a nagy hársfa mellé és végül 1971-ben az egyesület megalakulásának 50. évfordulóján foglalta el a mai helyét.
A jelenlegi sporttelep kiépítésének gondolata 1964-ben merült fel. Sok vita előzte meg, főleg hogy hol legyen. Az akkori sportelnök, Horváth Béla szívós és kitartó munkájának, a helyi nemzeti bizottság és az akkori földműves-szövetkezet vezetőségének köszönhető, hogy egyszerre két komoly probléma oldódott meg. Eltűnt a falu pérója és mórvető gödrei, és a helyükre minden igényt kielégítő sporttelep került.
De vissza a hársfa mellé. Természetes füve volt, öntözni nem lehetett, a kapufák fából voltak. A pálya körüli korlát teteje gömbfából volt kialakítva. A füvet, ha kellett a szövetkezet traktorai vágták oldalkaszával. A csapatok öltözője Petykó Médike kisasszony kúriájának egyik helységében volt. Később fából készült bódékban, majd az újonnan felépített garázsok adtak helyet a játékosoknak. A meccs utáni mosakodásra egy rángató kút és egy betonvályú állt a játékosok rendelkezésére. Mai szemmel nézve a pálya elhelyezése nem volt megfelelő, ugyanis ha egy kicsit előbbre hozták volna, akkor a mai edzőpálya nem csupán 55 méter széles lehetne. A pálya mérete is kicsire sikeredett. A hossza rendben volt, de az optimális szélesség érdekében el kellett távolítani a futópályát. Az öltözőben négy helyiség lett kialakítva a csapatok számára, amit később át kellett építeni úgy, hogy két nagy helyiség alakuljon ki. Ha az ificsapat otthon játszott előmeccset, ez a két helység kevésnek bizonyult, így hozzá kellett építeni még két öltözőt. Ez az építkezés Čomor Béla segítsége nélkül nem jöhetett volna létre. Az őszi és a tavaszi edzések problémásak kezdtek lenni, ugyanis a korai sötétedés miatt nehéz volt végigedzeni a két órát. Meg kellett oldani a pálya megvilágítását. Ez volt játékosunk és edzőnk, Plavy Dezső nevéhez fűződik, nélküle nem lett volna a járásban az elsők között világítás a nagylégi pályán.
Az új pálya átadása után meg kell említeni Janák Józsi bácsi nevét, aki 50 centiméteres vas fűnyíróval, kis kerekekkel és hosszú villanykábellel nyírta a füvet. A 2000-es évek elején megoldódott az edzőpálya kérdése is. Amikor Varga Jenci Légre került felmerült a műfüves pálya gondolata is. A pozsonyi Slovanban Jenci edzője Dušan Galis volt, aki abban az időben a sportért felelős kormánybiztos pozícióját töltötte be. Szászon eladódott egy községi terület, a képviselő-testületben sokan voltak, akik szerették a focit, így a szükséges 50 százalékos pénzösszeget gyorsan megszavazták a telek árából. Így elkészült az azóta sok csapat által kihasznált műfüves pálya 40x20-as méretben, megvilágítással együtt. A pályaavatón az öregfiúk ellen pályára lépett Robert Fico, Robert Kaliňák, Dušan Galis, Dušan Tittel és Ladislav Petráš is.
Néhány évvel a műfüves pálya átadása után az A-csapat, öregfiúk és az ifjúsági csapat tagjai felújították a lelátót is. A fából készült padok helyére a lebontott téglamezei pozsonyi stadion székei kerültek átfestés után.
A 2018-as évben megépült sporttelepünkön az új kézilabdacsarnok is, amelyet a kis focipalánták is szívesen használnak a téli felkészülési időszakban.
A pálya karbantartásával kapcsolatban meg kell említeni Rigó Dušant, aki közel húsz éve lelkiismeretesen vágja a füvet, öntöz, csíkoz és rakja fel a hálót. Neki is köszönhetjük, hogy így néz ki a pálya és környéke.
Mindenképp röviden szólnunk kell a pályagondnokokról és a mosónőkről is, akik nélkül egy sportegyesület nem működhet. Ők a kővetkezők: Ajpek László, Molnár István és felesége, Janák Aranka, Szegfű Sándor és felesége, Rigó László és felesége, Ajpek János és felesége, valamint fiuk, István, Wiedermann Márta, Nagy Katalin, Szerencsés Mária, Lelkes Erika és Brezovsky Vera.
Öregfiúk két bajnoki címmel
Valamikor 1984-ben a helyi kisüzem focicsapata utódaként kezdte meg versenyszerű tevékenységét az öregfiúk csapata. Említsünk meg néhány nevet a volt Prevádzkáreň csapatából: Helész Pál, Németh József, Sárközi Zoltán, Tóth László, Horváth Jenő, Keszőcze Pál, Horváth Árpád, Tóth Ferenc, Pásztor Imre, Tóth Béla, Janák Gyula, Szűcs Lajos, Janák Imre, Esse Imre, Szászi László, Majthényi János, Kurta Vendelín és Mészáros Károly. A csapat alapítója és vezetője Kiss Dezső volt, segítője id. Szászi Jenő.
Azóta focicsapatunk rendszeres résztvevője a járási labdarúgó-bajnokságnak, melynek játéknapja a hétfő. Csapatunk számtalanszor bizonyította jó formáját a mérkőzések alatt és utána is.
A bajnoki mérkőzéseken kívül, évente több barátságos mérkőzésre is sor kerül, de az évek hosszú során az év meccse mindig Répcelakon volt. A bemelegítés Győrben a piacon kezdődött, majd a Matróz vendéglőben folytatódott, így a délutáni mérkőzésre mindig jó erőnlétben érkezett meg a csapat. Répcelakon megmérkőztünk a szombathelyi Haladás öregfiúcsapatával, valamint a magyar színész- és birkózó-válogatott ellen is.
Ebben a fejezetben meg kell említeni azokat a játékosokat is, akik az A csapatban keveset vagy egyáltalán nem játszottak, de az öregfiúk között nagyon sok mérkőzésen szerepeltek vagy szerepelnek: Pásztor Imre, Kurta Vendelín, Keszőcze Pál, Horváth Árpád, Mészáros Károly, Reicher János, Nagy László, Csölle András, Németh György, id. Janák Tibor, Janega Peter, Tóth György, id. Csölle Mário, Miklós Ernő, Sípos József, Rásó Tibor, Kmetík Marek, Németh Marián, Bessnyei István, Bindics Roland, Bali-Jenčík Radoslav, Helész Zsolt, Bindics Lajos és ifj. Janák Tibor. A végére hagytuk Bindics Béla nevét, aki még 65 évesen is csapatunk oszlopos tagja. Az összes edzésen és mérkőzésen jelen lévő játékos. Akarata és fociszeretete példamutató lehet sok fiatal számára.
Amióta járásunkban szervezetten működik az öregfiúk bajnoksága, csapatunk négyszer került a döntőbe. Míg Alistálon, Bősön és Egyházkarcsán nem sikerült megnyernünk a bajnokságot, Kisudvarnokon 2018-ban viszont a döntőben győzedelmeskedett csapatunk, így járási bajnok lett. Nem kellett sokat várni a következő sikerre, ugyanis egy év kihagyás után 2020 szeptemberében csapatunk ismét megszerezte a bajnoki címet, nagyon erős játékoskerettel.
A 2020-as bajnokcsapat: Bartal Tamás, Janák Tibor, Csölle Mário, Szűcs Tímár, Čomor Péter, Csiba Ferenc, Sípos Gyula, Gašparík Libor, Horváth Roland, Bessnyei István, Sárközi Boris, Vígh László, Rigó László – edző, Sárközi János, Bindics Lajos, Nagy Krisztián, Bindics Roland, Bindics Béla, Sípos Zsigmond, Tóth Barnabás, Varga György, Hegyi Vince és Kmetík Marek.
Van futballakadémia is
Szeretnénk azoknak a nevét megemlíteni, akik éveken keresztül edzői vagy vezetői voltak az ifjúsági, illetve az iskolacsaptoknak: Majthényi János, id. Helész Béla, Oros Sándor, id. Szászi Jenő, Čomor Štefan, Hervay László, Kovács Rudolf, id. Németh József, Horváth Jenő, Plavy Dezső, Janák Gyula, Sípos Zsigmond, Čomor Béla, Nagy Lajos, id. Tóth Béla, Szegfű Sándor, Németh György, Lakatos Lajos, ifj. Helész Béla, Csiba Ferenc, Szászi Tibor, Szitás Béla, Csölle József, Čomor Péter, Šnegoň Peter, Meniar Dušan, Nagy Ernő, Varga Jenő, Varga György és Marek Uhrín.
A jelenlegi futballakadémia alapítását Radoslav Bali-Jenčíknek és Helész Zsoltnak köszönhetjük. Radoslav négy évfolyamot irányít és edz, az edzéseken nemegyszer 60–70 gyereket látunk, ami nagyon jó jel a légi futball jövőjét illetően. Segítői: Helész Zsolt, Peter Šnegoň, Adrián Kaláber, Tibor Weibl, Ernest Nagy és Süke Attila.
Reménykedve a jövőbe nézve
Valahogy így zajlott le száz év a nagylégi foci életében, bízzunk benne, hogy a következő kerek évfordulón – mondjuk 50 év múlva – még ilyen sikeresen fog működni egyesületünk, lesz még érdeklődés a foci iránt, lesz sok saját nevelésű játékosunk, és a pálya és környéke szebb lesz, mint jelenleg.
Szerkesztette: J. Mészáros Károly, köztes címek: szlomasport