Ő Komárom első világbajnoka. Kajakosként 1989-ben a bulgáriai Plovdivban megnyerte férfi K1-esben a 10 km-es távot. Szabó Attila (szül. 1966) nem a múltat firtató típus. Azt mondja, minden csoda három napig tart. És nagy sikere óta bizony már közel három és fél évtized telt el. De a sportkrónikák őrzik eredményességét. Abban az évben olyan nagy visszhangja volt vb-győzelmének, hogy Csehszlovákiában őt választották az Év sportolójának. Három olimpián indult, négy világbajnoki érmet szerzett. Álljunk meg ezeknél az eseményeknél, egy-egy visszapillantás erejéig.
Szöul, 1988-as olimpia
Két távon is versenyzett K1-ben: 500 méteren 6, 1000 méteren 7. lett.
„Szabó és társai nem tudtak kiharcolni dobogós helyezést az 500 méteres döntőkben, ami annál inkább meglepetés, mert egy évvel korábban a duisburgi vb-n jól szerepeltek. Szabó teljesítménye 1000 méteren elmaradt a várakozástól, nem végzett pontozott helyen,” (Új Szó)
Barcelona, 1992-es olimpia
Az 1000 méteren negyedik csehszlovák K4-esnek volt a tagja, K1 500 méteren az elődöntőig jutott.
„Szoros csata után néhány percig még úgy tűnt, harmadik a négyesünk. Aztán szörnyű volt átélni, hogy lecsúsztunk a dobogóról. Mikor hazaértünk, tudatosítottam, hogy szép a negyedik hely. Ott a helyszínen fájt. Vártunk az eredményhirdetésre a dobogó közelében, és aztán elküldtek onnan bennünket. Leghátul ültem a hajóban, és célba éréskor éreztem, hogy negyedikek lettünk. Bár csak hajszállal. Állítólag a bronzérmes ausztráloktól kilenc centiméter választott el bennünket.” (canoe.sk)
Atlanta, 1996-os olimpia
K2-ben Kadnárral 1000 méteren elődöntős volt, már szlovák színekben.
„Hazajöttem a balszerencsés barcelonai olimpiáról., és az őszi idényben több helyen fociztunk. Ehhez tudni kell, hogy kedvtelésből a madari VI. ligás csapatban kergettem a labdát. Idegenbeli mérkőzéseink közben szórták rám a sarat az emberek, elküldtek ahova csak lehet, szidtak gyenge olimpiai szereplésemért, azt kiabálták, miért nem hajtottam inkább Atlantában. Ugyanazok a szurkolók aztán a meccs után felkerestek, elnézést kértek, gratuláltak, borozni hívtak… Az egyik faluba – nem mondom el, hogy hol történt – Miki bátyám ment focizni helyettem, persze összekeverték velem, így neki kellett kilencven percig hallgatnia a nekem szánt szöveget. Mikor hazajött, jót derültünk rajta, mert ő igazán nem tudta, miért szidalmazták.” (Vasárnap)
Duisburg, 1987-es világbajnokság
Kedvenc számában K1 10 km-en második, 500 méteren harmadik volt a célban.
„Duisburg óta számolnak velem az ellenfeleim, s nem ritka, hogy szóba elegyünk. Nincs olyan válogatott, amelyben nem lenne magyar versenyző. Még az angolban, amerikaiban és nyugatnémetben is van. És ezek a versenyzők, akárcsak csapattársaik is tudják, hogy miért indulok Csehszlovákia színeiben, hogy miért vagyok magyar.” (Nő)
Plovdiv, 1989-es világbajnokság
Világbajnoki cím K1 10 km-en.
„Nekem kedvezett, hogy kisebb körpályán folyt a verseny, felgyorsult, többet lehetett taktikázni, kanyargós gyorsaságommal könnyebben odaférkőzhettem a legjobbak közé. Korábban az irammenők nekivágtak, és nem bírta velük senki.” (Vasárnap)
Koppenhága, 1993-as világbajnokság
K1 10 km-en begyűjtötte harmadik fajta vb-érmét is ezen a távon, ezt a bronzot már szlovák mezben harcolta ki.
„Akár nyerhettem is volna. Csakhogy az előző napon az 500 és az 1000 méter rengeteg erőt kivett belőlem, nagyon elfáradtam. Azt hittem, másnap fel sem tudok kelni. Szerencsére a versenyszámot nem a délelőtti kilenckor, hanem ebéd után fél kettőkor rendezték. Addigra elég jól összeszedtem magamat.” (Vasárnap)