2015-ben Peter Sagan, 1989-ben (még Csehszlovákiában) Szabó Attila volt az ország legjobb sportolója. Olvassa velünk a komáromi kajakvilágbajnokról készült összeállítást.
Mit juttatott az eszünkbe az első komáromi kajakvilágbajnok?
Szabó Attilát 2015. december 22-én láttuk a Szlovák Nemzeti Színház új épületében rendezett gálaműsor színpadán. Ő adta át az időszerű világbajnok szlovák kajaknégyesnek, Az év sportolója ankéton második legjobb csapatnak járó díjakat. Üdvözölte a közönséget, mosolygott egyet, és gratulált jelenlegi utódainak.
Hogyan lett Szabó Attila világbajnok? Ő volt az első komáromi, aki a kajakosok közül ezzel a címmel büszkélkedhetett. 1989-ben a bulgáriai Plovdivban K1 10 kilométeren utasította maga mögé a teljes mezőnyt. Ugyanabban az évben nagy fölénnyel őt választották Csehszlovákia legjobb sportolójának. Ilyenre korábban csak egyszer volt példa, amikor közülünk került ki az ankét győztese: 1982-ban a Csallóközkürtről származó Bugár Imre diszkoszvető világbajnok volt az ország legjobbja. Róla itt olvashatnak.
E sorok írója számtalan interjút, riportot készített Szabó Attilával. Ezekből állt össze az alábbi válogatás.
Az ankétgyőzelemről
„Ha valakinek azt mondanád, holnap te leszel az év sportolója, tudomásul venné, és kész. Sportsikerek után érez ilyet az ember. Aki nem éli át, nem tudja felfogni. Ez is siker, ez is győzelem. És azért is öröm számomra, mert nem látványos sportágat képviselek, amelynek versenyeit nem övezi akkora érdeklődés, mint mondjuk a focimeccseket. Ennél az elismerésnél jobb reklámra nincs szüksége a kajak-kenunak. És ebben már benne van az újságírók elismerése is. Tudom, ankéton lettem első, ahol mindig megoszlanak a vélemények. Elég nagy előnnyel végeztem azonban az élen, ami jelzi, nemcsak egy szűk réteg, hanem sokan rám szavaztak.”
(Nap, 1990. január 26.)
A világbajnok népszerűségéről
„Van amikor csak örülnek a találkozásunknak az emberek. Éppen a minap egy benzinkutasnő kérdezte, valahol már látott, nem én vagyok a Szabó Attila? De ez csak szimpátia kérdése, nekem sem adta olcsóbban a benzint... Mások megfordulnak utánam, vagy fogadnak, valóban velem sikerült-e összefutniuk. Vannak, akik csak beszélgetni akarnak velem. Bármiről, mindegy nekik, csak szót váltsunk egymással. Elmondják, hogy feleségük is dél-szlovákiai. Ez többnyire Pozsonyban fordul elő, mert otthon mindenki ismer. Múltkor a moziból kijövet egy részegnek tűnő ember állított meg. Azzal fordult hozzám: ha úgy látszik is, ne tartsam őt lókötőnek. Építészmérnök, a felesége Komárom környékéről származik. Nagyin örült, hogy találkozhatott velem, mert addig csak képen vagy a tévében láthatott. Nagyon sok ilyen emlékem van. Mit mondjak, nagyon jó érzés, hogy így fogadnak az emberek.”
(Nő, 1990. március 13.)
A sikerszámról
1989 után 1993-ban Koppenhágában újra érmes lett Szabó Attila K1 10 ezer méteren. A dén fővárosban bronzmedált akasztottak a nyakába. Többször már nem indulhatott ebben a versenyszámban, mert törölték a világbajnokság műsorából. Mit mondott, mikor ezt megtudta?
„Jobban már nem is csonkíthatták volna meg a sportágunkat. A leglátványosabb számoktól fosztották meg a közönséget. Koppenhágában is meglepően sokan, több ezren jöttek ki a vasárnapi viadalokra. És így volt ez máshol is. Ahányszor ellapátolt a mezőny előttük, annyiszor hördültek fel a nézők az izgalmas csatározások láttán. Izgalmasabbá vált a verseny, mióta ötszáz méteres körökre szűkült a pálya. Minden fordulóban történik valami, változik a helyzet, gyakori a vízbefordulás, főleg a nőknél. Sajnálom, hogy ilyen sorsra jutott, hiszen a legeredményesebb számomról van szó. Őszintén bevallom, külön sohasem készültem a tízezer méterre. Mindig a rövidtávoknak rendeltem alá edzésmunkámat. Ennek ellenére nyolcvanhat óta rendere elindultam, akkor hatodik lettem, de utána sem végeztem rosszabbul. Nekem kedvezett, hogy kisebb körpályán folyt a verseny, felgyorsult, többet lehetett taktikázni, kanyargós gyorsaságommal könnyebben odaférkőzhettem a legjobbak közé. Korábban az irammenők belevágtak, és nem bírta velük senki.”
(Vasárnap, 1993. szeptember 12.)
Az anyagiakról 1994-ben, amikor 28 éves volt
„A kajak-kenuból élek, nincs más jövedelmem. Aki világszínvonalon csinálja, mint én, itthoni körülmények között is jól megél belőle, de meggazdagodásról szó sem lehet. Nagyon oda kell figyelni, ha valamit félre akarok rakni. Építkezni is csak a feleségem (első felesége Denisa Krajčovičová teniszező volt – a szerző megj.) segítségével tudtam. Egyébként plovdivi világbajnoki címemért nevetséges összeg járt. Inkább nem is árulom el, mennyi. Ma többet adnak a Slovasfalt Kupán.”
(Sansz, 1994. június utolsó hete)
A fociszurkolói szidalmakról
„Hazajöttem a balszerencsés atlantai olimpiáról (párosban nem jutott a döntőbe – a szerző megj.), és az őszi idényben több helyen fociztunk. Ehhez tudni kell, hogy kedvtelésből a VI. ligás madari csapatban kergettem a labdát. Idegenbeli mérkőzéseink közben szórták rám a sarat az emberek, elküldtek, ahova csak lehet, szidtak gyenge olimpiai szereplésemért, meg azt kiabálták, hogy miért nem hajtottam inkább Atlantában. Ugyanezek a szurkolók aztán a meccs után felkerestek, elnézést kértek, gratuláltak, borozni hívtak... Az egyik faluba – nem árulom el, hol történt – Miki bátyám ment focizni helyettem, persze összekeverték velem, így neki kellett kilencven percig hallgatnia a nekem szánt szöveget. Mikor hazajött, jót derültünk rajta, mert ő igazán nem tudta, miért szidalmazzák.”
(Vasárnap, 1996. december 18.)
A hiányzó olimpiai éremről
„Az ötkarikás játékok között egypár érmet nyertem világbajnokságokon, de hiába voltam kinn három olimpián, ott nem sikerült dobogóra kerülnöm. Hát ez beteljesületlen vágyam maradt. Az élet mindegyik kudarc után ment tovább, végül is nem ezek a dolgok voltak a legfontosabbak. Maga a tény, hogy nem sikerült felállnom az olimpiai dobogóra, nem okozott valami nagy csalódást. Sportszerűen vettem, nem tartottam tragédiának.”
(Vasárnap, 1998. december 16.)
S végül egy kis történet 1989-ből:
Szabó
Kétéves kisfiam kedvenc könyvében lapozgat. Szinte mér betéve tudja, melyik színes képen ki vagy mi látható. Ahogy a mesterségeket bemutató fejezethez érünk, egyszercsak rámutat az egyik képre:
Ez mi? – kérdezi megszokásból.
Szabó – válaszolja édesanyja.
Szabó Attila, ugye? – kérdez vissza csillogó szemmel a felismerés hangján
(Apró sporttörténeti adalék: Szabó Attila akkor már világbajnok volt, s a kisfiú, Mészáros Mihály azóta sakkban egyéniben többszörös korosztályos bajnok lett, kétszer volt 16. az utánpótlás világbajnokságon, jelenleg nemzetközi mester, az excsapatbajnok dunaszerdahelyi csapat oszlopos tagja)
J. Mészáros Károly
Kapcsolódó írások:
Bugár Imre hatvanadik születésnapjára
Harminc éve világbajnok Bugár Imre