Hét és fél évtized rengeteg élethelyzetet és emberi megnyilvánulást rejteget. Megszámlálhatatlanul sokat. Soós Tibor (szül. 1950) is túl van ennek minden rezzenésén. A két évig veretlen világverő komáromi kajaknégyes egykori edzője, tanácsadója főleg abban az időszakban volt az érdeklődés középpontjában. De előtte és utána sem a tétlenség állóvizében lubickolt. Legjobban ezt Komáromban tudják. Távolról nézve is felfigyelhettünk rá. Honlapunk nyilatkozataiból gyűjtött össze egy csokorra valót, ezzel köszöntve 2025. október 30-án betöltött 75. születésnapja alkalmából.

1.
„Kenuztam, párosban későbbi tanítványom, Tarr Gyuri apjával voltunk ifi válogatottak is. Én voltam a tehetségtelen, de szorgalmas, ő meg a tehetséges, de nem hozta ki magából, ami benne volt. Ő profi lett, én meg mentem tanulni, építőmérnök lettem; közben még Pozsonyban is kenuztam.”

(Mikor versenyzői énjéről faggatták)

2.
„Hogy milyen egység? Világbajnok. Nincs ebben titok, ebben munka van. Életemben is nagy sikernek számít. Fiatal fiúkról van szó, olimpiai távon diadalmaskodtak és győzelmük Magyarországon született, e sportág tán legnagyobb fellegvárában. Szakmailag ez annyit jelent, mintha fociban valamelyik csapat otthonában verné meg Brazíliát. Erre mindenki odafigyel (t).”

(Miután komáromi védencei, a 21 éves Riszdorfer Mihály és Juraj Bača 1998-ban megnyerték Szegeden a világbajnokságot K2 500 méteren)

3.
„Százalékban merészség lenne kifejezni, hogy milyen részt tulajdonít magának védence sikeréből az edző. Nem megy az egyik a másik nélkül. Egy edző nem lehet sikeres, ha nincsenek tehetséges és jó versenyzői, s az ilyen sportolók meg manapság ritkán tudnak egyedül felnőni a magaslatokig. Komáromban több edző neveli a tehetségeket, nekem arra kell vigyáznom, hogy el ne rontsam őket. Már kész embereket kapok, akikkel elég könnyű dolgozni. Számomra jó érzés, hogy a szakma megbecsül, már harmadszor kiemelt a többiek elé. A komáromi kajakiskola egy csapatmunkát takar, önálló edzői próbálkozásokkal. Sok út vezet a győzelemhez, nem hinném, hogy csak az enyém jó. De ez is jó."

(Miután 1999-ben egymás után harmadszor választotta őt a szakma a sportág legjobb edzőjének Szlovákiában)

4.
„Az eredmények tesznek engem elismertté. Bárki mással elvégezhettük volna ugyanezt a munkát, de ha hiányoznának a sikerek, senki sem tudna rólam. Továbbra is ezt vallom… Óriási tehetségekről, igazi csapatemberekről van szó, mindent hajlandók megtenni egymásért. Két éve a négyes kajakra összpontosítanak, s idén még számomra is félelmetes fölénnyel verték a vb élmezőnyét.”

(Miután komáromi védencei (Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik, Juraj Bača) 2003-ban megnyerték mindkét távot (500 m, 1000 m) a gainesville-i világbajnokságon)

5.
„Komáromban olyan fogadtatásban volt részünk, hogy az még az aranyünneplést is felülmúlta. Kétezer ember tapsolt a téren, a fiúk pedig elkezdtek örülni a bronzéremnek. Mikor a negyedik idővel jutottunk a döntőbe, már tudtam, hogy attól kell félnünk, hogy ne csússzunk le a dobogóról, s ez be is következett. Utólag azt is elárulom, hogy ennek a harmadik helynek a megszerzése sokkal nehezebb volt, mint előtte két évig nyerni a világbajnoki címeket. Láthattuk a mostani bejátszásból is, hogy milyen szoros versenyben maradt éremszerző helyen a hajónk. Állítom, jobban fájt az a bronz, mint a korábbi aranyak.”

(Miután 2004-ben bronzéremmel tért haza a komáromi kajaknégyes az athéni olimpiáról)

6.
„Tudomásul vettem a fiúk döntését. Nincs ebben semmi furcsaság, négy év együttlét után támadhatnak feszültségek. Önmagában már az is példátlan, s felér egy csodával, hogy szinte a sydneyi olimpia óta kibírták együtt a fiúk. A kajakozás túlságosan egyéni sport, a négyesbe mindenki önmagát adja, s ezt igazán nehéz hosszú időre összehangolni.”

(Miután kiderült, hogy végleg szétesik a Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik és Juraj Bača alkotta komáromi sikerhajó)

7.
„Nem az elképzelés szerinti volt a felkészülés, hiszen Ricsi és Gyuri vállműtétje miatt a szokottnál később kezdtük az alapozást. Utána a fiúk elvégezték ugyan a beütemezett munkát, de a hiányzó heteket már nem tudtuk pótolni. Azt mondtam a fiúknak, próbáljuk meg legyőzni a németeket az előfutamban. Nem jött össze, és négy óra múlva már következett a középdöntő. Nagy szélben, az elejétől ráhajtó oroszokkal és ausztrálokkal. Elment a két négyes, a fiúk meg nyomukba eredtek, de a hullámokban nagyon nehéz volt harcolni, s a hajrára a csehek és a magyarok is megelőzték őket. Mint utólag kiderült, az új hajó sem volt a legjobb segítőtárs ebben a küzdelemben. És újra bebizonyosodott, K4-ben is annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy egy rossz futam után már a döntőről is lemaradhat az egység. Ha mi csalódottak vagyunk, akkor mit mondjanak a németek, akik állandó érmesként leszorultak a dobogóról, és a magyarok, akik csak mögöttünk végeztek?”

(Miután 2010-ben a K4-ben hajtó védencei – Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik, Tarr György – még a poznańi világbajnoki A döntőbe sem jutottak be)

8.
„A londoni olimpia előtt mondtam végleg búcsút a kajaknégyesnek. Életemben annyi konfliktust vállaltam, az akkor kirobbant már sok volt. Fejemhez vágták, hogy túl diplomatikus vagyok. Azt is a versenysport hozta össze, mert minden helyzetet meg kell oldani. A békítő szerep sohasem könnyű. Béketűrő ember voltam és vagyok, mindig a megoldásokat kerestem, ilyen az alaptermészetem. Nem mondom ki gyorsan a véleményemet, meghallgatok mindenkit, átgondolom a dolgot, s úgy döntök”

(Miután 2012-ben búcsút mondott a kajaknégyesnek)

9.
„A legnagyobb tömeggel mi dolgoztunk, ami ötven-hatvan versenyző körül mozog. Főleg kajakban jeleskedünk, de megmozdult már a kenus szakág is. Azelőtt csak a fiú kajakkal foglalkoztunk, a lányokkal le voltunk maradva. Most már vannak lány kajakosaink is. Komoly edzői munka folyik a klubban: hét szakember kezében van az utánpótlás. Mi annak örülünk, hogy rengeteg gyerek jár ki a csónakházba. Városi létesítményünkben elsődleges, hogy minél többen kajakozzanak. Nem is mindig tudjuk edzőkkel ellátni az összes érdeklődőt, ezért előfordul, hogy a kevésbé ügyesek lemorzsolódnak, és csak a kitartóak, szívósabbak folytatják.”

(Miután klubelnökként értékelte a komáromiak helytállását 2010-ben)

10.
„Ott voltam a szlovák kajak-kenu legnagyobb sikereinél, jó érzéssel távozom a szövetségből. Több időt akarok szentelni unokáimnak, amennyit csak lehet, többet mint amennyit a saját gyerekeimnek szenteltem, mert a sok kötelezettségem mellett másra nem jutott elég. További négy év alatt talán eljutnék oda, hogy elhiggyem magamról, nélkülem nem mehet ez a munka. Inkább akkor távozom, míg van elegendó józan ítélőképességem és önkritikám.”

(Miután 2013-ban befejezte vezetőségi teendőit a Szlovák Síkvízi Kajak-kenuszövetségben)

11.
„Kellemesen meglepődtem. A szakmailag aktív életszakaszom vége felé ez egy olyan elismerés, aminek nagyon örülök. Nem tudom, hogy juthattam a díjat oda ítélőknek az eszébe, nem is tudom, kinek a javaslatára kaptam a kitüntetést. Szlovákiai magyarként is ezt az országot képviseltem a világversenyeken, ezért örülök a kitüntetésnek. Mindenekelőtt a négyeskajak versenyszámban elnyert két olimpiai érmet emelném ki. A komáromi sportolókkal az athéni olimpián bronzot, a pekingin pedig ezüstöt szereztünk. Ezenkívül több világbajnoki címet is nyertünk, volt, hogy hatot is egymás után. Ezenkívül a komáromi klubnak két csónakházat is építettünk.”

(Miután 2020-ban átvette Zuzana Čaputová köztársasági elnöktől a Ľudovit Štúr-érdemrend második fokozatát)

12.
„Mindig tanár akartam lenni, csak apám nem engedett, merthogy elég belőlük a családban, ne akarjak szegénységben meghalni. Én azt vallom: akkor vagy gazdag ember, ha meg vagy elégedve azzal, ami van. S talán többem van – nem pénzről beszélek –, mint, amit megérdemeltem. A pedagógia iránti érdeklődésem vitt az edzőség felé. Végül abban éltem ki magamat.”

(Miután önmagáról vallott 2020-ban)

13.
„Első legnagyobb élményem, amikor Szabó Attila 1989-ben Plovdivban világbajnok lett 10 kilométeren. Azt a háromnegyed órát, amit a vízen töltött nagyon feszülten éltem át. Tudtam, hogy képes győzni, és abban reménykedtem, hogy semmi váratlan nem jön közbe. Azt hittem, ez már soha nem ismétlődhet meg. De megtörtént, amikor 1998-ben Riszdorfer Misi és Bača Gyuri K2 500 méteren megnyerte a világbajnokságot. Ráadásul Szegeden, óriási kulissza előtt. Az is nagy pillanat volt, amikor kajaknégyesünk nyolc év elteltével legyőzte Németországot, és megtörte egyeduralmát.”

(Miután edzői pályafutása legjeiről kérdezték)

14.
„Naponta tizenegykor megjelenek a komáromi csónakházban egy kávéra. Barátaimmal találkozom, és beszélgetünk. Addigra már tíz-tizenöt vagy akár húsz kilométeres kerékpározás is mögöttem van. Napirendembe beletartozik reggel közel egy óra az interneten, hogy semmi fontos világ- és hazai eseményről ne maradjak le. Továbbra nagy kedvtelésem a könyvolvasás, főleg a tényirodalmat, a történelmet és az életrajzokat kedvelem.”

(Miután elmondta, mivel telnek a napjai 75 évesen)

(Forrás: Új Szó, Vasárnap, Šport, szlomasport-archívum)