Napjainkban – a legfrissebb népszámlálási adatok szerint – tíznél kevesebb magyar él a Galántai járásban fekvő több mint 3 ezer lakosú Vágpattán (Pata). Száz évvel ezelőtt (1923. április 18.) ebben a faluban látta meg napvilágot Sidó Ferenc (1923–1998), a későbbi magyar sportélet egyik legnagyobb alakja. Gyerekkorát a pozsonyi szaléziánus papok intézetében töltötte, ahol a sport szeretetére is nevelték. Kiderült rendkívül tehetséges három sportágban is. Végül az asztaliteniszt választotta, pedig röplabdában is a válogatottságig vitte, futballban meg a Diósgyőr csapatában az NB I-ben is védett. De ez már Magyarországon történt vele, miután a család a müncheni döntés után elköltözött Csehszlovákiából. Új hazájában bontakozott ki rendkívüli sporttehetsége.
1947-ben nem ment el a röplabdázók albániai túrájára, és inkább a párizsi asztalitenisz világbajnokságra készült, ahol egyesben második lett. Két évvel később Stockholmban már kétszeres világbajnokként ünnepelték, mert a csapatarany mellett Farkas Gizi oldalán a vegyes párosban is első lett. Igazi diadalmenetét hozta az 1953-as bukaresti vb, ahol a férfi egyes (ez volt egyéniben az egyedüli sikeres!) mellett párosban Kóczián Józseffel és vegyes párosban a román Angelica Rozeanuval győzött. Ezt még négy korábbi világbajnoki arany növeli kilencre. A többi vb-érme is együttvéve meghaladja a tizenötöt. Európa-bajnokságon csak ötször volt dobogós, ebből háromszor aranyérmes, ugyanis a kontinensviadalokat csak pályafutása vége felé kezdték rendezni. Harmincháromszoros magyar bajnok is volt.
Atyának hívta környezete, fia születésekor ragadt rá ez a név, de amúgy is atyáskodó, gondoskodó típus volt. Aki hozzáfordult, segített neki, amit nem egy történet bizonyít.
Az asztaliteniszsport nagy újítójaként tartották számon. Utánozhatatlan fonákja volt, elsőként tűnt fel rövid nadrágban az elegánsan – fehér ingben és hosszú nadrágban – játszó társak között. Az akkoriban népszerűvé vált szivacsütőt viszont nem használta, mondván, nincs rászorulva, mert szinte ugyanolyan eredményeket ért el régi ütőjével.
Harminckilenc éves volt, amikor abbahagyta a versenyzést, mert hosszas próbálkozás után rászedték, hogy vállalja el a szövetségi kapitányi posztot. De ez nem tartott sokáig, mert lemondatták. Maradandó edzői sikerei a Budapesti Spartacusban voltak, mégpedig két tanítványa, Jónyer István és Klampár Tibor révén ötször nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Hatvanhárom éves korában nyugdíjba küldték, nagy bánatára, ami nagyon megviselte egészségét, szíve 1998. február 6-án dobbant utoljára. A korabeli sajtó a magyar asztalitenisz Puskás Öcsijeként búcsúzott tőle.
Világ és Európa-bajnoki címei
Világbajnokság (9)
egyes: 1953
páros: 1950, 1953
vegyes páros: 1949, 1950, 1952, 1953
csapat: 1949, 1952
Európa-bajnokság (3)
páros: 1960
csapat: 1958, 1960
(Forrás: Népsport)