Közel 230 mérkőzésen volt hálóőr a DAC-ban, ötször a csehszlovák fociligában is, de jóval többet a szlovákban. Šanta Péternek (szül. 1973) voltak kiruccanásai anyaegyesületéből: Humennébe, Rimaszombatba, Ostravára. Miután Humennében letelt a féléves vendégjátéka, újra visszament Dunaszerdahelyre. Öt évre. Amikor 1998-ban elhagyta a DAC az élvonalat, Šanta Imre klubelnök fia is távozott. Egy másik klubelnök, Szántó István hívta Rimaszombatba. Nagyon akarta őt, ezért a kapus nem fogadta el az NB I-es Nyíregyháza ajánlatát. Végül ráfizetett, mert alig védett Rimaszombatban.
„Az nem zavart, hogy nem lettem első számú kapus. Inkább az bántott, hogy alig kaptam lehetőséget Daňko edzőtől. Sokkal kevesebbet voltam a kapuban, mint arra számítottam. A felkészülés során ötször a második félidőre küldött pályára, és ez volt minden” – panaszkodta akkor a Šport napilap munkatársának.
Aztán három bajnoki fordulón át csak a kispadon ült. Ezután visszatért Gömörbe a korábbi kapus, Kakaš György, aki előtte nyáron igazolt Kassára. Az ő helye pedig biztos volt a Taurisban. Šanta Péter más csapat után nézett. Elment a cseh II. ligás NH Ostravába. Kapusra volt szükségük, és váltott, mert védeni akart. De itt sem járt jobban. „Azért vittek oda, mert megsérült a legjobb kapusuk. Gerincsérülése aztán nem volt olyan komoly, mint az az elején mutatkozott, összeszedte magát, és már az érkezésem utáni első bajnokin kapuba állt. A csapat nyert, a kapus jól védett, és nem volt ok a cserére” – mondta szomorúan ostravai kiruccanása után.
Tehát három hónapot Ostraván töltött, de nem védett. Klubelnök édesapja és védési vágya ismét hazacsalogatta. 1999-ben már a DAC-ban tűnt fel, 2006-ig ott szerepelt, majd Dunaszerdahelyhez közeli faluk csapatainak kapuját őrizte. Pályafutása végéig.
(Forrás: Šport, dac1904.sk)