Egy kevésbé ismert történet a 2004-es athéni olimpiáról. A férfi kajaknégyesek ezer méteres döntője után és az eredményhirdetés előtt vagyunk, utóbbi emiatt késett is. A bronzérmes szlovák egység (Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik, Juraj Bača) körében idegesség honolt a dobogóra kerülés előtt. A komáromi versenyzőknek ugyanis nem volt sportcipőjük, mezítláb pedig nem mehettek az éremátadásra. A verseny előtti kapkodásban megfeledkeztek a lábbeliről, és ezért Pavel Blaho, a válogatott akkori edzője rohant értük a csapat állomáshelyére. De csak három párat talált. Riszdorfer Mihálynak zárva volt a szekrénye, így továbbra is mezítláb maradt. Az olimpiai bajnok magyar négyes tagjai már mérgelődtek. „Tán nem kapjuk meg az aranyat?” – hallatszott soraikból. Soós Tibor, a komáromi egység edzője azzal mentette a helyzetet, hogy felkínálta védencének saját sportcipőjét. Mire felsorakoztak az érmesek az ünnepélyes eredményhirdetéshez való bevonulásra, megérkezett Blaho edző Misi cipőivel. A tömzsi kajakos gyorsan lábára húzta őket, és már meneteltek is a dobogóhoz. Később kiderült, hogy az idősebbik Riszdorfer fivér szekrényébe zárta a sportcipőjét, és a kulcsot nem az akkreditációs kártyájához csatolta, hanem hátizsákjába dugta. Kezdetben az edző eredménytelenül próbált a szekrénybe hatolni, mert a nagy zűrzavarban először senki nem tudta, hol van Riszdorfer Mihály szekrényének kulcsa.
(A történet a Šport napilapban jelent meg 2004. augusztus 28-án)