Talán a legelsők, az azóta huszonévesek már nem emlékeznek rá, hogy kilencvennégyben Ipolyságon gimnazistaként versenyeztek, mezeket kaptak emlékbe. A Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságának egyetlen krónikásaként mégis tanúsíthatom: egy szép hagyomány újraindításán voltunk mindannyian. S ennek azóta is van folytatása. Révész Ferenc olyan léggömböt eresztett a magasba, amelyre számos gimiben felfigyeltek, és ma is keresik. S közben a rendszeres sporttalálkozók útját járják. Helyenként már új testnevelő tanárokkal, a fiatalabb diáknemzedékekkel. Nem világra szóló verseny a gimibajnokság. Senki sem várta, hogy azzá válik. Mégis szívünkhöz nőtt, kedves, nélkülözhetetlen színfolt középiskolá(sa)ink életében. Tizedik felvonása elejére végre elért egy elismerést is: bekerült az oktatási minisztérium versenynaptárába. Anyagilag ugyan nem, de erkölcsileg már támogatja a szaktárca. Szerény jubileumi ajándék.

(Megjelent az Új Szó, 2002. november 21-ei számában Szerény jubileumi ajándék címmel)

Megjegyzés
Kedves kis írásomat szívesen adom újra közre. Utólag kiderült, a szerény jubileumi ajándéknak tartott elismerés csak szóban érkezett, ténylegesen nem került be a bajnokság az oktatási tárca versenynaptárába, s jelenleg sincs benne, de a gimibajnokság azóta is él. Újabb két, összesen tehát három évtizeddel a háta mögött. És erre igazán büszkék lehetünk. Mert a miénk, rólunk és nekünk szól. Gimnazistanemzedékeket szólított sportpályára Szepsitől Komáromon át Dunaszerdahelyig. Mintegy húsz iskolát magába vonva.

J. Mészáros Károly