Manapság hihetetlen tűnik, hogy milyen körülmények között utaztak a bajnoki mérkőzésekre a futballcsapatok a múlt század ötvenes éveiben. Szencen hatalmas fociimádat uralkodott, de volt olyan, amikor a játékosok rozoga teherautóval mentek a meccs színhelyére.
„Egyszer Skalicán játszottunk. Az induláskor Szencen jó idő volt, semmilyen gond nem merült fel az időjárással kapcsolatban. Ám váratlanul minden rosszra fordult, és nem volt ponyvatető a teherautóra szerelve – emlékezik a történtekre Ladislav Ďuriš, a szenci klub sokéves szertárosa, majd később klubelnöke – Testhőmérsékletünk maradt az egyedüli melegítőnk, s fejünk fölött a szétszakadt ponyvadarabokat tartottuk. A pozsonyi Márton temetőnél megállítottak bennünket a közlekedésrendészet egyenruhásai. Azt kérdezték, mit szállít az autó. A sofőr hidegvérűen közölte, hogy régi bútort. A rendőrök bólintottak egyet, és mi mehettünk tovább, majd teljesen átfázva érkeztünk Szencre.”
(Idézet Matej Széher 100 rokov futbalu v Senci – magyarul: A szenci futball száz éve – című kiadványból)