Vannak sportemberek, akiknek pályafutása arra is érdemes, hogy feldolgozásával pályázatot nyerjenek. Ilyen egyéniség a párkányi Rácz Norbert, aki a kyokushin karate dél-szlovákiai meghonosítója, a Szlovák Kyokushin Karateszövetség 4. danos elnöke, negyven éve kedvenc sportága megszállottja. A történet pedig arról szól, hogy az egykori búcsi fiúról egy falubeli kilencedikes, Molnár Orsolya, a Katona Mihály Alapiskola akkori diákja benevezett 2016-ban a dunaszerdahelyi Diákolimpián meghirdetett esszéíró-pályázatra, és munkája úgy elnyerte a zsűri tetszését, hogy a benyújtott pályamunkák közül a legjobbnak minősítette. Az alábbiakban a szerző beleegyezésével közlöm az írást, s utána csatolom saját értékelő soraimat, melyeket zsűritagként már akkor megtettem.
J. Mészáros Károly
Molnár Orsolya:
Rácz Norbert karateedző
„Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük.“ Paulo Coelho, brazil író
Molnár Orsolya 2016-ban az eredményhirdetés után (szlomasport-felvétel)
Padtársától hallott róla
A karate nem az a fajta sport, amit elkezdesz, és egy hét után már tudod is csinálni valamilyen szinten. Évek, tapasztalat, tanulságok, sikerélmények, kudarcok és rengeteg gyakorlat kell hozzá. Ezek a szavak jutnak eszembe, ha visszagondolok az elmúlt napok beszélgetéseire a búcsi születésű Rácz Norbert karateedzővel.
A kezdet nehéz lehet, néha abba is akarja hagyni az ember, de 1981-ben Rácz Norbert fejében ez a gondolat meg se fordult. Padtársától hallott a karatézás varázsairól, majd ő maga is belevágott, hogy megpróbálja, milyen is az. A komáromi edzések során megismert karate nem igazán tetszett neki, ezért úgy gondolta, megismerkedik ennek egy teljesen más fajtájával, ami nem volt más, mint a kyokushin karate.
Megváltoztathatatlan elhatározás
A karate ezen ágával 1986-ban Budapesten találkozott, ekkor döntött úgy, hogy ezt szeretné csinálni élete végéig, mondhatjuk: szerelem volt első próbálkozásra. Sokan akarták lebeszélni, mondván ez durva sport, de Norbi elhatározását senki és semmi sem tudta megváltoztatni. A rengeteg gyakorlás végül meghozta eredményét, még akkor is, ha az edzések néha csak abból álltak, hogy futotta a köröket a focipálya körül, vagy épp a fákon gyakorolta a rúgásokat. 1994-ben megalapította Szlovákiában az első kyokushin karateklubot, méghozzá Párkányban. A mai napig is itt tartja az edzéseket feleségével, akit a ,,karatenak köszönhet”. 1997-ben egy vizsga sikeres letétele után megszerezte azt a bizonyos fekete övet. Állítása szerint későn kezdte el a sportot, így 15 év versenyzés kimaradt az életéből.
Két világbajnokságon
2003-ban Szlovákia támogatásával eljutott Japánba a világbajnokságra. Nyerni nem sikerült, ám már azt is sikernek könyvelte el, hogy nem hordágyon vitték le őt a pályáról. 2007-ben újra megpróbálta a vb-t, sajnos ekkor sem sikerült eredményt elérnie, de annak is örült, hogy megint kijutott, és nem adta fel. Nagyon büszke viszont tanítványai sikereire, eredményeire. A karate teljesen megváltoztatta Norbi életét, és egyben nagyon fontos része a mindennapjainak. Rengeteg embert ismert meg a sportnak köszönhetően, az egyhangú mindennapoknál érdekesebb életre lelt benne. Mindig meglepetés éri, ha valaki megkérdezi, hogy ,,nem fáj, ha megütnek?”, viszont a válasz hallatán a kérdező még jobban meglepődik, hisz dehogynem, hogyne fájna?! Ám tudvalevő, hogy a karatézók elviselik a fájdalmat, nem csodálkoznak azon, ha épp fáj a kezük, vagy belilul a lábuk, ezeket normális dolognak tartják. A karatéban nem léteznek azok a fogalmak, hogy nyámnyilaság, vagy épp gyengeség. Aki úgy gondolja, hogy ezek közül valamelyik jellemző rá, inkább keressen valami lágyabb, valami más sportot.
Nincs karatetanfolyam!
Rácz Norbert az edzéseket feleségével együtt tartja a párkányi szabadidőközpontban. Több csoportjuk van, a legkisebbekkel felesége foglalkozik, neki van hozzájuk türelme. A legideálisabb életkor a kezdéshez a 6. életév. Persze a legidősebbeknek is van lehetőségük a karate gyakorlására, a rangidős tag 73 éves, ez azt mutatja, hogy a karate nem olyan sport, amit húszéves korban abba kell hagyni. Mikor a szülők megkérdezik, hogy meddig tart a tanfolyam, az edző mindig visszakérdez, hogy jól hallotta-e, tanfolyamot mondtak? Pár szó jelentését a karatéhoz kötődően mindig tisztázni kell. Pl. olyan, hogy tanfolyam, ebben a sportban nem létezik, ugyanis nem elég pár hónap, pár év ahhoz, hogy valaki azt mondhassa: én tudok karatézni! Rácz Norbert 30 év után is azt mondja, még mindig van mit tanulnia.
Edzésmustra
Az edzések több részből állnak. A másfél órás edzéseket 5 részre osztják: bemelegítés, ami elengedhetetlen, ezt követi az alaptechnika, aztán formagyakorlatokat tanulnak, gyakorolnak, hisz ezekből is vannak versenyek, majd az edzést megkoronázó küzdés következik. Az edzések valamint a sikerek kulcsa a szigorban rejlik, talán ez az egyik legfontosabb dolog ebben a sportban. Minél többet edz valaki, annál jobban megszereti a karatét, sokkal jobb eredményeket ér el a versenyeken, jobban oda tud figyelni bármire, még a mindennapokban is. Az igazi karatés számára a legjobb és legfelszabadítóbb érzés az, amikor minden erejét kiadja magából, és kellőképpen elfárad, ezért nagyon fontosak a kondíciójavító gyakorlatok, pl. a futás. Az edzéseiket is a legtöbb esetben futással kezdik. Ha épp rossz idő van, akkor sincs probléma. Ilyenkor előkerülnek a mindenki által kedvelt ugrókötelek. Nyáron sincs lazaság, ekkor vannak a többnapos edzőtáborok. Ekkor van lehetőségük a résztvevőknek vizsgázni, és egyre jobb szinteket elérni. A vizsga magasabb szintű mesterek előtt történik. Ha azonban ez az edzőtábor alatt nem sikerülne, akkor sincs veszve minden, ugyanis karácsony tájékán is megadatik az a lehetőség, hogy újra bizonyítson az illető.
Ha valaki nagyon akar...
Norbinak – amellett, hogy karateedző –, természetesen hétköznapi munkája is van, a Párkányi Városi Hivatalban dolgozik. Elmondása szerint csak a karatéból nem tudná eltartani hétéves kislányát, négyéves kisfiát és a feleségét. Szabadidejében, ha épp van olyan, készül a maratonokra, hisz ez a kedvenc időtöltése a karate mellett.
Norbert példája által bennem az fogalmazódott meg, hogy fontos, hogy mindig tartsunk ki a döntéseink és elhatározásaink mellett. Ha valaki nagyon akar valamit, azt el is tudja érni. A példaképek nagy hatással lehetnek ránk, sikereikkel éppúgy mint kudarcaikkal, a tőlük való tanulással éppúgy mint kitartásukkal. Pontosan ilyen példakép lehet(ne) sok fiatal, sok ember számára Rácz Norbert. Én örülök, hogy megismerhettem őt, hogy némi betekintést kaphattam általa e sportágról, így már egészen más szemmel nézek a karatéra. Falunk, Búcs szülöttjeként büszke vagyok rá, és további sok sikert kívánok neki az életben és a sportban egyaránt!
J. Mészáros Károly értékelése a 2016-os pályázaton
Molnár Orsolya személyesen találkozott a neves sportemberrel, ami külön dicsérendő. Nem a napjaink gyakorlatához folyamodott, amikor mindenre az interneten keresnek választ. Kapnak is rá gyakran elég furákat. Orsolya meghallgatta Norbit, és kerekített belőle egy szép munkát, számomra nívódíjas alkotást, amelynek még találó mottója is van. Örülök annak, hogy az általam ismert sportemberről írt. Honlapom, a www.szlomasport.sk indulásakor is együttműködött velem, a honlapomon az első anyagok egyike róla szólt, a munkában is megtalálható tokiói világbajnoki élményeiről. Ott 41 évesen rajtolt. Gratulálok Orsolyának, hogy megörökítette Rácz Norbert pályafutását, s főleg ahhoz, hogy hogyan.