Nagy játékosa volt a szenci futballnak a II. világháború előtti és utáni időszakban. Igazi befejező csatárként ismerték, a helyi rajongóknak javarészt góllövőként ékelődött az emlékezetébe. Fürstenzeller Antal (1918–2005) 37 éves korában fejezte be játékos pályafutását, amelybe sok minden belefért.
„Bár mindenhol szencinek éreztem magam, a bőrlabda utáni vándorlásom elég messzire sodort. Szerencsém volt, hogy jó klubokban futballoztam, és jó szakemberek kezébe kerültem. 1943-ban és 1944-ben Kolozsvárott játszottam magyar ligát, ott olyan edzőim voltak, mint Opata és Kutik, aki a Fiorentinából érkezett. Kolozsvár jelentette pályafutásom csúcsát. A magyar ligában olyan egyéniségek ellen futballoztam, mint Sárosi, Titkos, vagy a fiatal, akkor még csak 17 éves Puskás Ferenc – elevenítette fel a régi idők fociját a kiváló szenci gólzsák. – Az ötvenes évek elején mi, szenciek egy bajnokságban játszottunk a híres Trnavával. Számomra az ellenük játszott mérkőzés volt felejthetetlen. A nagyszombati csapat akkor esett ki az élvonalból, és néhány híres játékossal érkezett hozzánk. Kiváló játékkal 3:1-re nyertünk a bajnokság későbbi győztese ellen. Szabadrúgásból sikerült úgy eltalálnom a labdát, hogy az bődületes erővel még Stach kapus hálóját is majdnem szétszakította. Átszervezés következett, az első hat csapat feljutott az újonnan létrehozott szlovákiai bajnokságba. Sajnos, mi nem voltunk az első hatban, és egy osztállyal lejjebb léptünk.”
(Forrás: Matej Széher:100 rokov futbalu v Senci – magyarul: Száz futballév Szencen)