Közel negyvenkét év alatt (1979. február 18-án született) életének alig volt olyan időszaka, amikor ne kötődött volna a komáromi kajak-kenus világhoz. Tarr György 2020 végén végleg kiszállta az élversenyzői hajóból. A körülmények is közrejátszottak ebben, mert szerette volna még a tokiói olimpiáig folytatni. Az egy évvel elhalasztott ötkarikás játékok már nem tette ezt lehetővé.
Idézzük fel a kiváló kajakos pályafutását, amelynek során a legmagasabb szintű világversenyek tekintetében két olimpiai ezüsttel (2008 – Peking és 2016 – Rio de Janeiro) tért haza négy olimpiáról, négyszer volt világbajnok (Duisburg – 2007, Moszkva 2x – 2014 és Miláno – 2015), ötször pedig Európa-bajnok (Pontevedra 2x – 2007, Miláno 2x – 2008, Račice – 2015). Legtöbbször kajaknégyesben, különböző összeállítású egységekben. Nagy diadalai közül kivétel a 2014-es moszkvai világbajnokság, amikor a K2-es számban Vlček Erikkel mind 500, mind 1000 méteren elsőként értek célba. Tehát Tarr György igazi csapatember volt, egyszer azonban mégis egyedül került társai elé, mégpedig 2015-ben, amikor az Év kajakosa címet érdemelte ki Szlovákiában.
Fontosabb megállók, Tarr-nyilatkozatokkal
1996
A junior Európa-bajnokságon váratlanul összeesett. Tizenhét évesen. Mint kiderült, pajzsmirigyrákja van, volt, de kigyógyult belőle Id. Tarr Görgy, az apa, évekkel később: „Már az csoda, hogy sportol. Nem túlzok, a szakemberektől hallottam.” Fia hozzáteszi: „Külön szobába zárva, erős orvosságokat szedtem. Ez háromszor megismétlődött, műtéttel együtt. Közben jártam a vízre, nem tudtam nélküle létezni. Csendesen evezgettem. Az orvosok csak néztem rám, hogy normális vagyok-e.”
2000
Huszonegy éves korára véget ért a betegséggel kapcsolatos sok szenvedés, Tarr György 2000-ben még a sydneyi olimpiára is kijutott. Olyan kajaknégyesben ült, amely alig maradt le a dobogóról. „Nagyon szórakoztam volna azon, ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy negyedik leszek az olimpián. Ha az az ember felkínálta volna nekem, hogy indulhatok Sydneyben, mindent megtettem volna azért, hogy kiharcoljam a negyedik helyet.”
2007
Egy év, három arany, egy Duisburgban a vb-n, kettő Pontevedrában az Eb-n, mindháromszor a kajaknégyessel. Tarr első évét töltötte a világverő komáromi egységben. Ötszáz méteren nyertek a német városban. Először kiálthatta örömében: „Világbajnok vagyok! Előtte éreztem, megnyerjük az ötszázat. Már ezren is jól ment a hajó. Zsebben volt a kvóta, így felszabadultabban versenyezhettünk. Rosszul kaptuk el a rajtot, de gyorsan felvettük a saját iramunkat, és az utolsó kétszázon már csak őriztük elsőségünket. Fél hajóhosszal nyertünk. A célban rögtön nem fogtam fel, mi is történt velem, de a dobogó tetején állva már hatalmába kerített a kellemes érzés. Tettem valamit az országért, büszkék rám az emberek, s én is büszke lehetek magamra, jutott eszembe, amikor a himnuszt hallgattam.”
2008
Ezüstöt hozott a pekingi olimpiáról Tarr György, miután a kajaknégyesük második lett a 1000 méteres távon. „Igazán pechünk volt. Ha csütörtökön, szombaton vagy vasárnap lett volna a finálé, talán mi nyerjük. De pont aznap és abban a három percben a fehéroroszok voltak a jobbak. Mi a két legerősebbnek vélt ellenfélre, a német és a magyar hajóra figyeltünk. A verseny után a német srác is mondta: azt gondolta, vagy ők, vagy mi nyerünk. Mert ők is csak ránk figyeltek, oldalra nem néztek ki.”
2014
Jött a moszkvai világbajnokság, és K2-ben 500 és 1000 méteren Tarr György végigverte a mezőnyt klubtársával, Vlček Erikkel. Ilyenre előtte csak egyszer volt példa, 1989-ben egy német egység jóvoltából. A siker méltatása Tarr-szemmel: „Nagyon sokat köszönhetünk annak, hogy mindkettőnknek sok tapasztalata van. Ha ezeket közösen megbeszéljük az edzéseken, s aztán sikerül a versenyen is kamatoztatni, akkor az aranyat ér. Moszkvában is a tapasztalat döntött – nem rohantunk fejvesztve, hogy no most muszáj, mert az Eb-n érmet nyertünk. Tiszta fejjel, semmitől nem félve versenyeztünk.”
2016
Rio de Janeiro volt Tarr György negyedik olimpiája, újra ezüstérmet hozott, és újra a kajaknégyessel. Találóan fogalmazott az akkor harminchét éves versenyző: „Azt mondogatják, hogy hét évig tart, míg összeérik egy négyes. Nekünk tavaly májustól, bő egy év alatt sikerült, és olimpiai ezüst lett az eredménye.”
2020
És eljött a búcsúzás éve, 2020-at írtunk. „Nemrégen elbeszélgettem klubom, a ŠCP vezzetőivel és edzőivel, és ebből azt a következtetést szűrtem ki, hogy elgondolkozhatnék a versenypálya elhagyásáról. Novemberben döntöttem, hogy jobb lesz nem erőltetni, és átadni a helyemet a fiatalabb kajakosoknak.”
Megtette.
Év nélkül, önmagáról
Milyen élsportoló volt Tarr György? „Sokan mondták, hogy fontos a rutin, mert tétversenyeken az idegek dolgoznak, s ezzel el lehet rontani mindent. Szeretem a kihívásokat, meg imádok versenyezni. Ha azt mondanák, hogy menjek, akkor beülök, és megyek. Az edzést, mondjuk, száz százalékra elvégzem, de ha odaállok versenyezni, akkor már százötvenet teljesítek. Jobban ki tudom hajtani magam, imádom a jó kis adrenalint, ezt szépen le tudom vezetni magamon. Azt hajtogatom, hogy nem vagyok ideges, azt inkább átviszem az ellenfélre. Ez egy kicsit pszichológia, s nagyban közrejátszik.”
(Forrás: Šport, Vasárnap, Új Szó, Sydney 2000 kiadvány)