Székely István (1933-ban született) hosszú évtizedeken át naponta edzette és nevelte a somorjai kajak-kenusokat, tanítványainak sokaságát vezette be a sportág titkaiba. Kevesebben tudják róla, hogy Pista bácsi – a klubban mindenki így szólítja – egykoron ismert tornász volt és versenyzőként is foglalkozott a kajak-kenuval. E sportágon kívül még a kosárlabdát is ő honosította meg a csallóközi városban.
Torna, kajak-kenu, sérülés
A gömöri származású fiatalember közép- és főiskolás korában versenyszerűen tornázott, az ötvenes évek első felében talajon és gyűrűn szlovák bajnok is volt. Egy idő után azonban rájött, hogy nem megy neki, és soha nem érheti utol a világ legjobbjait. Bukott tornászként találkozott egy bukott úszóval, és elkezdtek kajakozni. Napi harminc-negyven kilométeres adagokkal. A következő évben már vitték őket a prágai válogatóra. Juhász Tiborral két évig voltak a válogatottban, igaz, nem ők alkották a kajakkettesek első számú hajóját az országban. Legnagyobb eredményük az volt, hogy 1956-ban megnyerték Csehszlovákia maratoni bajnokságát, amely során a száz kilométeres távot Liptószentmiklós és Zsolna között tették meg. Székely István kajak egyesben egy évvel korábban bronzérmes volt az 500 méteres váltóban. „Akkoriban egész jól ment, míg egyszer el nem ütött az autó. Pozsonyban történt az eset, és tönkre ment a térdem, kénytelen voltam abbahagyni” – emlegette e sorok írójának egy korábbi interjúban. Utána már csak az edzősködés, a testnevelő tanári munka foglalkoztatta.
„Pedagógust neveltünk, nem pedig sportolót”
Református lelkész fia, aminek következtében eleve rossz káderként könyvelték el a háború utáni években. Miután a szertornától megvált, elhatározta, hogy sportoló akar lenni. Még a pozsonyi testnevelési tanszéket is otthagyta, csakhogy a kajakozásnak hódolhasson. Közbeszólt azonban a hatalom, és lehelyezték Somorjára. Pedagógust neveltünk, nem pedig sportolót, hallotta útbaigazításként. „Akkoriban hoztak egy központi rendeletet, és mindenkit vidékre küldtek tanítani. Olyan végzős kellett nekik, aki tud magyarul is, így kerültem gömöri gyökerekkel Somorjára – mesélte érdeklődésemre. – 1956-ot írtak, pártag nem voltam, anélkül karrierem úgysem lehetett volna, különösebb ambícióim meg nem voltak. Végül nem bántam meg, hogy a Csallóközbe kerültem. Két-három évig Pozsonyból jártam oda, aztán letelepedtem a városban. S mindent, ami ezután jött megnyugvással fogadtam, még a kudarcokat is.”
Ha jól megy, akkor már jöhet a duma
Iskolájukból, a somorjai magyar gimnáziumból később fokozatosan húsz-harminc olyan diák került ki, akikből testnevelő tanár lett. Világbajnokot nem sikerült nevelnie Székely Istvánnak, de több nemzedék képviselőinek adta át szakmai tudását, és jelenleg már egykori versenyzői közül is néhányan edzőként dolgoznak a klubban. „Sohasem akartam csak tanár lenni, nem akartam begyepesedni. Tanítványaimat mindig arra vezettem, hogy akkor dumáljunk valamiről, ha már jól megy. Hozzám a katonás rend áll közel. Ezt szoktam meg a szertornánál, s olyan iskolát kaptam, amely a porosz módszeren alapszik” – árulta el önmagáról.
Belemenekült a sportba
S vajon befolyásolta-e sportolói, tanári, sportághonosítói hétköznapjait a sztálinizmus, a múlt század ötvenes, hatvanas éveinek világa? „Nem érzékeltem – válaszolta. – Somorján soha nem volt ellenségem, megbecsültek az emberek. Kuruc elvtárs, a járási párttitkár is meg volt elégedve mindennel, amit tettem a magyar gimnáziumban, mert főleg iskolai vonalon tevékenykedtem. Jobb volt, ha az ember beletemetkezett a dolgába.”
És az ő dolga a tanítás és az edzés volt, s ez egyfajta menekvést is jelentett számára. „A versenypályán nem számított se a párt, se a protekció, mindenkinek magáért kellett bizonyítania. A mai fiatalok talán azért gyakorlatiasabbak, mert a sajátjukat részesítik előnyben. Én mindig másokkal próbáltam foglalkozni. Magamat és családomat is elhanyagoltam. Mert az ember mit csinálhatott Somorján? Belemenekült a sportba. Másképp tenném, ha még egyszer ugyanezt kellene végigjárnom. De a sportágakat meghonosítanám. Az egy jó érzés!”
J. Mészáros Károly
(Megjelent 2011-ben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1963 című kiadványában, időszerűsített változat)
Lexikonsorok róla
SZÉKELY ISTVÁN, szertornász, kajak-kenus, később edző (1933. 3. 23., Felsővály). Tornában kétszeres szlovák bajnok, kajak-kenuban maratoni távon egyszeres csehszlovák bajnok. Edzőként és testnevelő tanárként meghonosította Somorján a kosárlabdát és kajak-kenut, utóbbiban számtalan bajnokot nevelt. Somorján él.