Mivel neves futballedzőnk, Pecze Károly (szül. 1946) főiskolát végzett, csak egy évet töltött sorkatonai szolgálatban, ami a férfiaknak kötelező volt akkoriban. Testnevelés szakosként Trnávkán edzősködött, előtte nősült, feleségével Pozsonyban élt, ezért örömmel fogadta, hogy klubja elintézte: a pozsonyi Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia Testnevelés Karán tölthesse a katonaságot. Nem tankokkal, gépfegyverekkel, ám annál több groteszk, humoros esettel. Az alábbi is ilyen:
„Testnevelési tanszénként mi biztosítottuk az akadémia teljes testnevelési folyamatát, nemcsak a diákok, hanem az iskola tanárai számára is. Egyenruhájuk váll-lapján úgy ragyogtak a csillagok, mint a Sarkcsillag. Csupa alezredes, ezredes, sőt voltak köztük tábornoki fokozatú elvtársak is. Ennek az állandó karnak is, ahogy nevezték őket, kötelező volt a testnevelésóra. Egyszer azt a parancsot kaptam a tanszékvezetőtől »Készüljön csütörtökre! Maga fogja tartani a tanári kar tornaóráját« Elő kellett készíteni a helyet, ahol a gyülekezés és a sorban állás történt, mi ezt buzeráknak hívtuk. Na és persze a pályákat – volt röplabda-, kosárlabda- és futballpálya kis kapukkal… El kellett készítenem a hálókat, labdákat, segédeszközöket. Amikor megérkeztem a sorakozópontra, már ott álltak kis csoportokban a tanárok, és beszélgettek. Valakinek parancsba kellett adnom, hogy sorakoztassa fel őket. Persze nem egyenruha volt rajtuk, hanem edzőruha. Így hát nem tudtam megkülönböztetni, kinek milyen a rangja. Lámpalázas lettem, féltem, hogy valamit nehogy elrontsak. Azt sem tudtam, kinek adjam ki a parancsot, így felszólítottam az elsőt, akit megláttam. »Elvtársa sorakoztassa fel a csapatot!« Egy darabig csak bámult, mintha egy másodpercre habozott volna, rákérdezett a rangomra, és mennydörgő hangon erélyesen kiadta a parancsot – körülbelül így: »Sportszázad tornára sorakozz!” Pár másodpercen belül mindenki szépen felsorakozott az alakzatba. Odajött hozzám, és jelentette: „Pályakezdő szakaszvezető elvtárs, Sokol vezérőrnagy! A szakasz felsorakozott a testnevelésórára, létszám…” Mindenki röhögött magában, magukba fojtották a nevetést, bennem meg meghűlt a vér. Pont a legmagasabb rangba kellett belebotlanom! Valahogy sikerült megőriznem a lélekjelenlétemet, és kiadtam a parancsot: „Jobbra arc, folytassák a dolgukat!” Természetesen a sztori, hogy Pecze vigyázzba állította a tábornokot, villámgyorsan elterjedt az egész akadémián.”
(Forrás: Pecze Károly – A futball – szenvedélyem és sorsom (Pecze Károly, Harsányi László)