Pecze Károly (szül. 1946) edzői pályafutásába tizenhat hazai és külföldi megálló fért bele. Harmincöt év elteltével 2009-ig tartott a neves szakember sorozata a kispadon. Talán a legkellemetlenebb az 1998-as kassai és előtte, az 1997-es első nagyszombati távozása volt. A Vasárnapnak akkoriban adott interjúban mindkettőre kitért.
„Nagyon jól tudom, hogy a kassaiak tortáját én készítettem, de a tejszínt valaki más próbálta elfogyasztani róla. Igaz ugyan, hogy 1998-ig ez volt edzői munkám legrövidebb állomása, de közben a legmagasabb európai szinten, a Bajnokok Ligájában léphettem fel a csapatommal, ami nem mindenkinek adatik meg. Elbocsátottak Kassáról, pedig a csapatom vezette a táblázatot, és fél lábbal a kupadöntőben volt. Ennél magasabb cél nálunk nem létezik... 1997-ben a Spartak Trnavától való távozásom teljesen más volt, mint a kassai. Ott koncepciós munka maradt mögöttem: csodával határos módon a kiesőjelölt komoly bajnokesélyessé érett. Három év rendszeres csapatépítés volt benne. Szerződéshosszabbításom után nem lett a Spartak bajnok, ezért a klubvezetés úgy döntött, hogy mással folytatja. Távozásom csak azért volt váratlan, mert előtte senki se jelezte, hogy bekövetkezhet, s én sem készültem máshova. Nagyszombatban máig nagyon jól érzékelik és tudják – főleg a nézők – , hogy ki vagyok, milyen munkát hagytam magam mögött.”
Máshol Pecze Károly általánosabban vallott menesztéseiről: „Ha ketten találkoznak, mindig csak egy nyer. Amikor vesztettem, felálltam és mentem. Talán az első nagyszombati búcsú volt fájó, mert hatalmas munka után értünk a siker küszöbéig, s akkor kellett továbbállnom.”
