Neves labdarúgóedzőnk, Pecze Károly (szül. 1946) pályafutásának tizenhat állomása volt. Ebből kétszer fordult elő, hogy elvállalta ugyanazt a klubcsapatot. Kétszer dolgozott vezetőedzőként a zsolnaiaknál (ZVL: 1979–1981, MŠK: 2005 – négy hónapig) és a nagyszombatiaknál (Spartak: 1994–1997 és 2008–2009).
A második vonalban (I. Szlovák Nemzeti Liga) kezdett a zsolnai csapattal. 1979 januárjában került Pozsonyból Zsolnára, ez volt az első hivatásos felkérése. Abban az évadban a második helyen végzett az ZVL-legénységgel, a következőben szintén, s harmadikban negyedik lett csapata. Pecze Károlyt senki sem bocsátotta el Zsolnáról, sőt a vezetőség azt akarta, hogy maradjon, és folytassa a munkáját. Lerakta annak a csapatnak az alapjait, amellyel utódjának, Viliam Meissnernek a következő idényben sikerült feljutni a legfelsőbb osztályba.
Második zsolnai edzői ténykedése mindössze négy hónapig tartott. Mivel elbukták a Szlovák Kupa elődöntőjét, elment a bajnoki cím is, és kiestek az UEFA-kupában is a bécsi Austriával szemben, megköszönték Peczének a további együttműködést.
Teljesen mások voltak Pecze Károly nagyszombati edzői fejezetei. Amikor 1994-ben elvállalta a csapatot, szinte a szakadék szélén állt az élvonalban. Három év alatt olyan szintre vitte fel védenceit, hogy 1997-ben az utolsó forduló előtt – és korábban is – még vezették a táblázatot, de az utolsó bajnokit elbukták Rimaszombatban, s ezzel a kassai 1. FC lett a bajnok. Rejtélyes mérkőzés volt a gömöri összecsapás, máig tisztázatlan hátterével. Sokan és sokszor nyilatkoztak már erről, de mindenki csak saját malmára hajtotta a vizet. Pecze Károly, akit ezután menesztettek, másban látta az okot. „Van pár feltevésem azt illetően, miért csúszott ki kezünk közül a bajnoki cím. Azt a benyomást keltettük, hogy nagy csapat lettünk, nagy játékosokkal, ám ők igazából nem nőttek fel ehhez a célhoz. Lehet, hogy azt gondolták, nem kell szívvel-lélekkel harcolniuk. Elkezdődött a taktikázás, kalkulálás, ami a nagyszombati futballnak sosem állt jól. Én ebben látom a fő okot, miért nem szerezte meg a Spartak a bajnoki címet.”
2008 szeptemberétől 2009-ig a bajnoki dobogóra (3.) került a csapatával. Nyáron meggyengült a keret, meghatározó játékosok távoztak. Az újabb évadban 11 fordulón át vezette védenceit. A DAC elleni 2:1-es vereség (2009. szeptember 27.) után a Spartak néhány funkcionáriusának nem tetszett Pecze reakciója, amikor a dunaszerdahelyi stadionban a közönség tapssal köszöntötte a DAC egykori edzőjeként, amire ő úgy reagált, hogy integetett a nézőknek. 2007. szeptember 30-án a klub igazgatótanácsa úgy döntött, hogy megszakítja Pecze Károllyal a munkaviszonyt. Az indok a gyenge eredményesség és a nem kielégítő játék volt, miközben az utolsó négy mérkőzésből hármat megnyert a csapat. Pecze Károly egy évvel és egy nappal a klubhoz való érkezése után fejezte be munkáját a nagyszombati kispadon.
Ez volt edző pályafutásának tizenhatodik, utolsó állomása.
(Forrás: Pecze Károly, Harsányi László: Pecze Károly A futball – szenvedélyem és sorsom)