Tényleges katona szolgálatát neves futballedzőnk, Pecze Károly (szül. 1946) a pozsonyi Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia Testnevelési Karán töltötte. Akkoriban a főváros Trnávka nevű klubjában edzősködött, s annak vezetői elintézték neki, hogy ne kelljen elhagynia a családját, maradhasson a közelében, de azt nem tudták megakadályozni, hogy ne kerüljön rácsok mögé a fiatal szakember. A történetet maga az érintett mesélte el: „Egyéves sorkatonai szolgálatom lassan a végéhez közeledett. Májusban megszületett Károly fiunk, és elsőszülöttünk egészségére természetesen inni kellett. A pályakezdő diákot, aki épp a portán szolgált, megkértem, hogy hunyja be kicsit a szemét, és engedjen ki pár kollégámmal együtt. Ezt mondtam neki: »Itt szemben van egy vendéglő, egy órácskára leülünk, aztán vissza is vagyunk.« Két óra múlva úgy énekeltünk, hogy remegtek a kocsma falai. És akkor megláttuk – katonai járőrözés! Nekünk meg sem kimenőnk, sem engedélyünk. Valaki biztosan riasztotta a járőröket, hogy randalíroznak a katonák. Egy focicsapatnyian voltunk, úgy tizenegyen, különböző tanszékekről, ahol testnevelést tanítottunk, leendő politikai káder is volt köztünk, és mehettünk a fogdába. Hirtelen egész kicsire zsugorodtunk, és kifejeztük sajnálatunkat a történtek miatt. De nem maradtunk sokáig bezárva, a parancsnok kimentett minket, mert nem volt, aki tanítson. Beszéltem felettesével, a tábornokkal is, megmagyaráztam neki a történteket, hogy megszületett az első gyermekem… Ő csak legyintett, és így szólt: »Engedjék őket szabadon!« Így aztán egy, a rácsok mögött töltött éjszaka után már másnap mentünk vissza a Kutuzov laktanyába.”
Forrás: Pecze Károly, Harsányi László: Pecze Károly A futball – szenvedélyem és sorsom