Nem csak azok juthattak volna ki valaha az olimpiára, akik ténylegesen kijutottak, s nevüket őrzi a krónika, vagyis szerepelnek Olimpikonjaink között. Vannak nagy veszteseink is! Ők azért dolgoztak, hogy szintén elindulhassanak a játékokon, de közbeszólt valami, ami miatt mégsem mehettek. Két egykori komáromi ökölvívó pályafutása is tartalmaz ilyen vargabetűt: Kovács Sándor (szül. 1946) az 1968-as mexikóvárosi, Ferenczi József (1966) a 1984-es Los Angeles-i olimpia küszöbéről nem folytathatta tovább. Utóbbi annak idején Kovács Sándornak volt a tanítványa, s öklözőként a két legeredményesebb komáromiról van szó – mindketten nyolcszor voltak csehszlovák bajnokok.
A klubok közti kakaskodás áldozata
Kovács Sándor ökölvívó megnyerte élete meccsét, mégsem utazhatott a mexikóvárosi olimpiára. Pályafutásában 1968-ban hatalmas törés állt be, elment a kedve a boksztól, de szerencsére nem annyira, hogy abbahagyja. A komáromi sportember esete fura sporttörténeti tényeket is tartalmaz, s ezek némi képet adnak az akkori és korábbi állapotokról. „A strakonicei Vincent Vojík gyakori nagy ellenfelem volt. Ötször találkoztunk tétmeccsen, abból négyszer megvertem. Az 1968-as České Budějovice-i bajnokság elődöntőjében is 3:2-re nyertem. Ez volt életem legjobb meccse, jó formában bokszoltam, már a mexikói formaruhám is megvolt az olimpiára. Következhetett volna a döntő, de elmaradt. „A dél-csehországiak és a Dukla kakaskodásának lettem az áldozata. A Vojík pártiak azt mondták, ha nem ő nyeri a bajnokságot, szétszedik a ringet. Hát szét ugyan mégsem szedték, de azt elérték, hogy a Dukla egyetlen súlycsoportban sem állt ki a döntőre, így én sem bokszolhattam. És ennek következtében nem mehettem a mexikói olimpiára sem, mert az ötkarikás rajtra csak a bajnok lett volna jogosult. Azóta mindig eszemben van ez az elszalasztott esély“ – meséli évtizedekkel később szomorúan az egykori kiváló öklöző, .
Összeroppantotta a bojkott
Más döntés következtében maradt le az olimpiáról Ferenczi József, Kovács Sándor egykori védence, aki a (komáromi) ökölvívóvilág Pulykának ismer. Tizenhét évesen már csehszlovák felnőttbajnok lett, s az ifik között nem volt igazi ellenfele. Készülhetett az Európa-bajnokságra: „Akkori edzőm, Kovács Sándor figyelmeztetett, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Négy hónapom maradt a felkészülésre, naponta kétszer edzettem. Egyetlen egy edzést hagytam ki, és ezért fülön fogva úgy megemelt az edzőm, hogy kapálództam a levegőben. Ha nem kap el a barátom, ma nem lenne fülem. Jót akart az edzőm, de fájdalmas volt – mesélte pályafutásáról a Sme napilap hétvégi magazinjának a komáromi öklöző.
Aztán mikor 1983-ban megnyerte a csehszlovák bajnokságot, elsírta magát az edzője, majd ő is. Rögtön ezután nevezték a Los Angeles-i nyári olimpiára. Közben bevonult katonának, és a Dukla Olomouc színeiben készült a játékokra. Végül a szocialista országok tábora tiltakozásul bojkottálta a legrangosabb sportseregszemlét. Ez szinte kiütéssel ért fel Pulyka számára. Összeroppantotta. „Nagyon feldühödtem, fel voltam készülve, kemény munka volt mögöttem. Ezután már nem vettem komolyan az ökölvívást. Már nem volt értelme, hisz nem mentem az olimpiára” – mesélte két évtizeddel később.
Hát ezért nincs a két egykori kiváló komáromi ökölvívó Olimpikonjaink sorában.
(Forrás: www.szlomasport.sk, Sme-Víkend)