Van mire visszatekintenie Bottlik Lászlónak, aki a (cseh)szlovák vízilabda markáns egyénisége, játékosként és edzőként egyaránt. És legeredményesebbje szereplője is! A kiváló szakember 2022. március 31-én töltötte 80. születésnapját.
Nyolc évtized, nyolc Bottlik-idézet honlapunk korábbi anyagaiból válogatva:
Egy lépést sem lehet kihagyni
„A pólós élet a növekedés és a fejlődés fokozatos szakaszaiból tevődik össze. Megtanulni úszni, szigorúnak lenni önmagunkkal szemben az edzésen, komolyan, de főleg kiválóan edzeni, nem becsapni magamat és másokat, s közben nem úgy viselkedni, mint egy automata. Ebből egy lépést sem lehet kihagyni!”
Túl járni az ellenfél eszén
„Ez az egyetlen olyan labdajáték, melyet nem földön űznek. S mivel a játék közege víz, sportágunk egyúttal a leglassúbb... Én akkor éreztem jól magam a medencében, ha technikás észjáték folyt, ha túl tudtam járni az ellenfél eszén, ha valamilyen trükkel be tudtam csapni. Sajnos, ez a stílus kiveszőben van, a póló is keményebb, rámenősebb lett, egyre nagyobb szerepet kap benne az erő!”
Soha nem engedett a magáéból
„Mindig mondtam, vagy gürizel, vagy elkerül a siker. Ambícióim voltak, és soha nem engedtem a magaméból a sportvezetők, a játékosok vagy szüleik kérésére.”
Barátokból ellenségek
„Sikeres karriert tudtam magam mögött, 30 bajnoki címmel. Hogy bárki, aki valami keveset ért a pólóhoz, beleszóljon a szakmai munkába, azt nem engedhettem, elvégre enyém volt a felelősség. No meg negyven év alatt el is fárad az ember. Amíg fenn voltam a csúcson, tíz köröttem lévő emberből nyolc barát volt, egy semleges, egy meg ellenség; amikor fordult a kocka, egy maradt a barát, a többi ellenség lett. De ilyen az élet, ezzel én együtt tudok élni.”
Pólóval a világban
„Edzőként az volt a határon túl a legnagyobb kihívás számomra, hogy megmutassam, mennyire értek a vízilabdához, bebizonyítsam azoknak, akik hittek bennem, hogy ne csalódjanak bennem. Nem szívesen voltam kinn sehol egy évnél tovább, de soha sehonnan nem kellett elmennem, mindenütt marasztaltak... Megismertem az egész világot a póló révén, külföldön több barátom van, mint idehaza. Nálunk ugyanis tipikus, ha sikeres vagy, sok ellenséget szerzel.”
Siker nincs kemény munka nélkül
„Büszke vagyok, hogy csapatsportban, méghozzá a Csehszlovákiában és Szlovákiában egyáltalán nem a legnépszerűbbek közé tartozó vízilabdában két olimpiára is kijutottam válogatottammal. Ez nagy dolog volt, még ha nem is voltunk sikeresek. De néhány szlovák sportoló természetében benne van, hogy ha valahol jó eredményt ér el, a második lépésben, amely még előbbre viheti, hamar megelégszik. Pedig nincs siker kemény munka nélkül. Azért is nem voltam népszerű, mert ezt mindig megköveteltem.”
Óriásklubban lehetett
„A legnagyobb megtiszteltetés számomra, hogy a Mladost Zagreb csapatával dolgozhattam, hogy ilyen óriásklubban lehettem. Olimpiai és világbajnokokkal együtt. Csodálatos pillanatokat éltünk át, a klub történetében először megnyertük a Jugoszláv Kupát, és kétszer másodikok voltunk a roppant erős bajnokságban. Aztán az adriai háborús villongások kezdetén inkább a biztonságos helyre, Szlovákiába tértem vissza. Életem legnagyobb tévedése volt, hogy olyan korán hazajöttem a világ élvonalában tartozó óriásklubból.”
A ČH a válogatott előtt
„Stoffan Rudi meg én is a magyar és a szovjet csapatokra irányítottuk a figyelmet. Példaképek voltak. Jó kapcsolatban voltunk az edzőkkel, játékosokkal, ez hozta a gyümölcsét. Rendőrcsapatok együttműködése volt a Dinamóval és az Újpesttel. Évente kétszer–háromszor mentünk oda és vissza. A belügyminisztérium finanszírozta, csapatunknak csak 30 százaléka volt profi, én például tanárként dolgoztam... A csehszlovák válogatottat sokáig nem engedték ki a világversenyekre. Nagyobb lehetősége volt a ČH-nak, mint a válogatottnak.“
Boldog születésnapot a 80 éves Bottlik Lászlónak!
(Forrás: Batta György: Gólok és érmek, Vasárnap családi magazin, www.kosicednes.sk és a szerkesztő archívuma)
Lexikonsorok róla
BOTTLIK LÁSZLÓ, vízilabdázó, később edző, szövetségi kapitány (szül. 1942. 3. 31., Kassa). (Cseh)szlovákia legsikeresebb vízilabdázója a II. világháború után. 148 alkalommal szerepelt a válogatottban, harmincszoros bajnok játékosként és edzőként együttvéve. Szövetségi kapitányként két olimpiára, két világbajnokságra vitte ki a csehszlovák válogatottat. Volt edző az egykori Jugoszláviában, Máltán és Svájcban is. Nyugdíjasként él Kassán.