Moszkvában, az 1980-as nyári olimpián járunk. Hogy mi történt a Csehszlovákia–Magyarország női kézilabda-mérkőzésen (10:10), arról a főszereplő Némethné Dömény Jolán, a csehszlovák mezben játszó egykori nyárasdi kiválóság mesélt.
„A meccs legjobbjai közé tartoztam, annak is köszönhetően, hogy értettem, milyen figurákat beszélnek meg a játék alatt. Röviddel a vége előtt döntetlenre álltunk, ez számunkra kedvezőtlen volt. Öt másodperccel a befejezés előtt kilenc méteres dobást ítéltek a javunkra. Ilyenkor rendszerint Milena Foltýnovát játszottuk meg, ő volt a legmagasabb és felugrásból mindig bedobta a labdát. Ezt vártam, hiszen döntő dobás lehetett. Kihúzódtam a szélre, hogy ne galibázzak bent. A magyar lányok nem vették észre, hogy őrző nélkül ott álldogálok. Jana Kuťková sajnos azonban igen, és odaszólt Alena Horákovának, hogy ne Foltýnovának passzoljon, hanem nekem. Engem váratlanul ért az átadás, hirtelen meglepetésemben teljes erőből a kapusba lőttem a labdát. Döntetlen lett, s mi a negyedik hely helyett az ötödiken végeztünk a magyarok mögött. Ján Kecskeméty edző szabályosan megkergetett a csarnokban, hogy készakarva csináltam. Utána meg a géppisztolyos kiskatona szaladt, hogy így nem viselkedhetünk az olimpiai csarnokban. Máig sem hiszi el nekem, hogy vétlen voltam. Az eset végigkísért a kézilabda pályafutásomon. Egy ideg voltam, ha a mérkőzés végén nekem kellett eldöntenem az eredményt. Ezért az edzőim a meccs vége előtt inkább lehívtak a pályáról.”
(Idézet Kmeť Vladislav: A csallóközi olimpikonok arcképcsarnoka című kötetből)