/, Sztorik/Németh Ödön és Dubček-párti sporttársai

Németh Ödön és Dubček-párti sporttársai

Tanítóként és edzőként is mindig maximalista volt, oktatott, nevelt és a csallóközi Diósförgepatony társadalmi életéből is jócskán kivette a részét, volt, amikor félre is állították emiatt. Németh Ödön (1934–2023) sportágakat honosított meg falujában, s ha kellett, sporttársaival kiállt a megújulás eszméje mellett. A múlt század a hatvanas éveiben járunk, a korábbi társadalmi berendezkedés, a szocializmus kellős közepébe pillant vissza történetünk.
A futballszakosztály mellett volt a helyi sportegyesületnek is vezetősége, amelyben négyen-öten hasonló gondolkozásúak voltunk a hatvannyolcas eseményekkel kapcsolatban. Dubčekisták voltunk. A diktatúra már irritált minket, s mikor jött a lazulás, akkor Dubček (ő volt az akkori társadalmi megújulás meghatározó alakja – a szerkesztő megj.) mellé álltunk – elevenítette fel honlapunknak adott életműinterjújában Németh Ödön. – Amíg nem jöttek be az oroszok, addig nem tiltakoztunk. A megszálláskor aztán röplapokat írtunk. Nem támadó hangnemben, csak tiltakoztunk a megszállás ellen. Meszelés is volt a faluban, de nagyon korrektül, esztétikus formában. Nem én kezdtem, hanem a sporttársaim. Egyszer megjelent az egyik, Fodor Tivadar, s azt mondta: Te Ödi, ott vagy az iskolában, igazgatóhelyettes vagy, te hogy látod a történéseket?  Megszállásnak tartom, válaszoltam. Akkor gyere, este összejövünk, s meghívott közéjük. Láttam, hogy készítik a röplapokat, írógépen írták. Jeleztem, ez nem a legjobb megoldás, tudok jobbat. Komoly funkcióm volt a járási testnevelési bizottságban, onnan szereztem egy sokszorosítót. Írtam felhívást a tanítókhoz, a környező falvakba is jutott belőle. Akkor ez lezajlott, majd jött a normalizáció, s fokozatosan következtek az átigazolások. Aztán egyszer elém tették a felhívást. Elismertem. Aztán hoztak egy papírlapot, amely tele volt kitalált rágalmakkal. Meghökkenve hallgattam, mit fogtak rám. Azt akarták, hogy írjam alá. Dehogy írom alá, válaszoltam. Egy bizottsági tag azt mondta, szerinte én ezt nem követtem el. A papírt a járási ideológiai titkár, Nyári István hozta, és olvasta fel, talán még a bizottság tagjai sem tudtak a tartalmáról. Nem győztem mondogatni: »Én ezt nem írom alá, nekem ehhez semmi közöm.« Szerencsémre igazgatóhelyettes voltam. Azzal büntettek meg, hogy leváltottak. Ha tanító vagyok, akkor kirúgnak. A leváltásom megkönnyebbülést hozott számomra, Nem vagyok hivatalnok típus, ott volt négyszáz gyerek, harminc tanító. Adminisztrálásuk rám tartozott… Mikor leváltottak, történelmet nem taníthattam, de földrajzot és testnevelést igen. Ezután jöttek a rátermettségi versenyben elért országos elsőségek. Szabadabb és nyugodtabb lettem. És nem maradt bennem tüske. Azt mondogatták: harakirit követtél el magaddal. De én tudtam, hogy nem, nekem nagy nyűg volt a helyettesi munka, nagyon nem szerettem.”

Ki volt Németh Ödön?
Lakszakállasi születésű, eredetileg történelem-földrajz szakos pedagógus. A futballt már gyerekkorában megkedvelte, játszott a lakszakállasi felnőttcsapatban is. Gimnáziumi évei alatt Komáromban tagja volt az iskola kosárlabdacsapatának. Diósförgepatonyba 1960-ban került, ahol sokoldalú életet élt. Volt alpolgármester, sportvezető, edző, színjátszó. Tanítóként és edzőként is mindig maximalista volt. Szabadidejének legnagyobb részét a sportnak, a nevelésnek szentelte. Futball-, kézilabda- és főként atlétikai edzéseket vezetett. Diósförgepatonyban meghonosította a kézilabdát, labdarúgást és több más sportágat. Alapiskolás tanítványaival kétszer, 1985-ben és 1987-ben is országos elsők lettek Csehszlovákiában a rátermettségi versenyben. Olyan neves, országos hírű labdarúgókat indított el pályájukon, mint Angyal Imre, Miklós Imre, valamint fia, Németh Krisztián.

2024-05-17T21:30:25+00:002024.05.17.|Kategória: Címlap, Sztorik|