Ötszáznál több lejátszott európai kupameccsen (kivéve a Szuperkupát és az Intertotó-kupát) mindössze háromszor találkozott szlovákiai csapattal a híres Bayern München. A minap a pozsonyi Slovant fogadta a BL ligafordulójában (3:1), s előtte, az 1988/1989-es UEFA-kupában pedig kirakatcsapatunkkal, a DAC-al játszott a bajor alakulat oda-vissza alapon. A 2. fordulóba sorsolták össze a két együttest, s mikor Münchenben megtudták, kivel találkoznak, fogalmuk sem volt, hova kell utazniuk. Nem a külföldön is jegyzett pozsonyi Slovanhoz, a prágai Slaviához vagy Spartához, hanem egy számukra ismeretlen településre.
Klaus Augenthaler csapatkapitány kerek-perec fellengzősen ezt nyilatkozta, mikor ellenfélül kapták a DAC-ot: „Soha nem hallottam erről a csapatról. Fogalmam sincs, hol van az a város, még a térképen sem találni.” Pedig a sárga-kék gárda az előző évad Csehszlovák Kupa-győztese volt, csak hát nem látszott a müncheni magaslatokról. A német sajtó elég sértően „kis cseh falunak” nevezte Dunaszerdahelyt.
Pecze Károly, a DAC akkori vezetőedzője egyszer elmesélte miként derült ki Dunaszerdahelyen, hogy a Bayernnel játszanak. „A sorsolás napján fél tizenegykor volt az edzésünk, így nem követhettük a déli sorsolást. Akkor más világ volt, közel sem volt olyan gyors az információáramlás. Az edzés vége felé jártunk, amikor kiszóltak a titkárságról, hogy ki tud németül, mert valaki Münchenből a »trainert« keresi. Fogtam a telefont, és majd hanyatt estem, mert a német úr azt közölte, hogy a Bayerntől hív. El nem tudtam képzelni, mit akarnak velünk a müncheniek. Ráadásul egyszer sem mondta ki a DAC nevét, így nagyjából öt percig eltartott, mire elhangzott, hogy »UEFA-pokal«, és rájöttem, hogy a Bayern lesz az UEFA-kupa-ellenfelünk. Nem értettem, hogy szinte rögtön a sorsolás után, negyedóra elteltével jelentkeztek, mikor nálunk senki nem tudott semmiről.”
Még ha a szocialista Csehszlovákia külföldön ismeretlen csapatáról is volt szó, gyorsan jelentkezett az európai élklub megbízott embere, hogy kapcsolatba lépjen a DAC-cal. Telefonon sikerült, és aztán a futballtérképen is megtalálták Dunaszerdahelyt. De a bajorok önteltségét ez nem csillapította. Csapatkapitányuk azt mondta: Münchenben adnak ötöt az ellenfélnek, és aztán kirándulnak egyet a visszavágóra. Ez a forgatókönyv nem működött a valóságban, mert házigazdaként ugyan 3:1-re nyertek (Szaban Tibor remek kapásgóllal szépített), de a látottak alapján döntetlen is születhetett volna. Egy hét múlva jött a dunaszerdahelyi visszavágó, amelyre soha nem látott létszámú közönség (15 572 néző) látogatott ki a stadionba. 0:2 lett a vége, bár a létszámhátrányba került DAC a második játékrészben feljavult, mégis a várakozásnak megfelelően a szuperfavorit jutott tovább. Azért nem olyan könnyen, amint elképzelték a bajorok. S közben megjegyezhették, hol van Dunaszerdahely a futballtérképen, a pályán meg szembesültek a Pecze-legénység egyáltalán nem alárendelt játékával.

(Forrás: Új Szó, Šport, Brányik Sándor, Sidó Ferenc: A dunaszerdahelyi futball 100 éve 1904–2004)