Manapság ilyen már aligha fordulhatna elő. Ha vér van a pályán, rögtön ápolni kell a sérültet, és a játékosnak el kell hagynia a játékteret, amíg nem hozzák rendbe. Történetünk egy sajátos sebkezelést elevenít fel, amit maga a focista végzett el. A szenci Mórocz Jánosról (1928–1995) van szó. Ő sokáig, 1946 és 1968 között futballozott a mezőváros A csapatában, majd hat évig a fakóban, s végül szinte élete végéig az öregfiúkkal. Sok élménye közül egyszer ezt elevenítette fel:
„Felejthetetlen volt az a trencséni mérkőzés, melyet salakon játszottunk. Egyik támadásunk során az ellenfél védője szabálytalanul szerelt. Elestem ugyan, de gyorsan felpattantam, és góllal fejeztem be a kapura törésemet. Csak a gólöröm után figyelmeztetett a játékvezető, hogy véres a térdem. Semmi esetre sem akartam hagyni magam ápolni – szokásos módon. Markomba fogtam egy adag salakot, és azzal tapasztottam be a vérző térdemet. A salak nyomait életem végéig a bőröm alatt hordoztam, de ilyen sebápolást egyik fiatalabb játékostársamnak se javaslok.”
(Forrás: 100 rokov futbalu v Senci)