A szlovákiai futball II. világháború utáni legnagyobb klubsikere történt 1969. május 21-én Bázelban, ahol a pozsonyi Slovan 2:1-re legyőzte a híres FC Barcelonát, és elhódította az az évi Kupagyőztesek Európa Kupáját, földrészünk akkoriban második legrangosabb klubtrófeáját.
A döntőben kezdőemberként hatvanvalahány percet (a források 67-et és 65-öt is említenek) töltött a pályán a tardoskeddi származású Móder László (1945–2006) a kiismerhetetlen cseleiről híres jobbszélső. Az egy nappal később megjelent Új Szó meccsleíró összefoglalójában csak kétszer említi a nevét: előbb: az összeállításban, ott is egy elütés nyomán Médernek, majd cseréjét is jegyzi, megint egy pontatlansággal „Módért Bizoň cserélte fel a 65. percben.” A lap másnapi számában aztán Móder László is elmondta, mit élt át a pályán:: „Ideges voltam. Nagyon akartam, mégsem ment. A kupa a miénk és ezért ez az én legboldogabb napom is."
Barcs Sándor, az UEFA akkori magyar alelnöke is nyilatkozott Szőnyi János magyar tévériporter közreműködésével az Új Szónak a Slovan nagy bravúrjáról. „Ha azt kérdezné tőlem valaki, hogy rangsoroljam, értékeljem a Slovan játékosait, ezt a legjobb akarat mellett sem tudnám megtenni. Olyan nagyszerű, homogén együttes, amely valóban remek kollektív játékot nyújt. Mindenki mindenkiért küzd, egyik sem húzza ki magát feladata teljesítése alól.”
S ebben a meglátásban Móder munkája is benne van.
