Negyvenhat évesen akasztotta végleg szögre a csukáját Miklós Imre (szül. 1974). A kiváló gólerős csatár Diósförgepatonyból indult, néhány élvonalbeli mérkőzés erejéig a DAC-mezben is futballozott, de 1996-tól 2002-ig a II. ligás Devín labdarúgója volt. Gólkirályként is ünnepelték ebben az osztályban. Vendégjátékosként bukkant fel az élvonalban. Két alkalommal a pozsonyi Interben is.
Az első 1996 novemberében volt, amikor a bajnokság utolsó őszi meccsére futott ki csereemberként, és az ő fejesgóljával nyert a csapata a Humenné ellen.
1998 tavaszi idényét a Duna túlsó partján, a ligeti Artmediában töltötte, annak színeiben lőtte a gólokat, összesen hármat. Vladimír Weiss edző abban reménykedett, hogy náluk marad őszre is, de a klubvezetők nem szólították meg időben, így elorozta őt az Inter. Először átigazolásról volt szó, majd végül egyéves vendégjáték lett belőle. És a sárga-feketék csapatában újra megismételte cserejátékosi dolgát. Második tétmérkőzésén, az albán SK Tirana elleni UEFA-kupa-selejtezőn újra fejjel vette be az ellenfél kapuját, és 2:0-ra növelte az Inter előnyét. „Mindig fontos gólhelyzetbe kerülni. Az volt a szerencsém, hogy kapus aláfutott a labdának, s nekem már könnyű volt a kapuba bólintanom. Nem vagyok magas, de nagyon szeretek fejelni. Néha valóban elég csak odatenni az ember fejét. Esetenként könnyebb fejjel betalálni, mint lábbal” – mondta a kupameccs után a Šport napilapnak.
Hogy fejjel vagy lábbal volt-e veszélyesebb csatár Miklós Imre, arról sok csallóközi falusi csapat védői tudnának mesélni hosszasan. A gólszóró kiválóság ugyanis élvonalbeli szereplései és II. ligás időszaka után ausztriai kitérővel visszakerült a Dunaszerdahelyi járásba, hogy bizonyítsa, valóban gólkirálynak született. És hosszú időn át bizonyította is. Egészen visszavonulásáig, 2020-ig.
