Két nemzet is magáénak vallja, volt mikor fellángolt a magyar és szlovák olimpiai mozgalom vezetőinek vitája hovatartozása miatt. Aztán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mondta ki azt, ami már előtte is ismert volt: Szokolyi Alajos (a szlovákoknak Alojz Sokol) szlovák szülők gyerekeként 1871. június 19-án Kisgaramon, a mai Hronecen született, Aloysius Joannes Szokol néven. Aztán 1896-ban, az első újkori olimpiai játékokon már magyar színekben ért harmadikként célba a 100 méteres férfi síkfutásban. Születésének 150. évfordulóján pillantsunk vissza versenyzői pályafutására, nevének alakulására, ipolysági kötődésére.
Érem nélküli olimpiai harmadik
Szokolyi Alajos
Sokoldalú atléta volt, a budapesti MAC-ban kezdett versenyezni, s ebből a közegből jutott ki az olimpiára, ahol a feljegyzések szerint hat versenyszámban nevezett. Amit szerepléséről tudni, az annyi, hogy 12,6 másodperces idejével harmadik lett a 100 méteres síkfutásban, s ő volt az első, Szlovákia mai területéről származó olimpiai dobogós atléta. Teljesítményért érmet nem kapott, mert akkor csak az első két versenyző érdemelte ki ezt az elismerést. Az is ismert róla, hogy 12,30 méterrel negyedik lett hármasugrásban, és elindult a 110 méteres gátfutásban is, de a döntőt már nem vállalta. Arról is van feljegyzés, hogy nevezett távolugrásban, magasugrásban és rúdugrásban, de szereplésének eddig semmilyen nyomát nem találták meg. Selmecbányai és lévai középiskolás évei után Budapesten járt orvosira, de nem fejezte be tanulmányait. Atlétikai képességei azonban kibontakoztak, és az athéni olimpia előtt és után is felfigyeltető eredményei voltak, főleg a vágtaszámokban.
Nemesi rang és az i betű megjelenése
Érdekes a maga módján Szokolyi Alajos nevének kialakulása, és annak igazolása, hogy ez a helyes neve az olimpián harmadik futónak. Révész Ferenc, az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai klub elnöke Szokolyi kutatója is egyben, 2016-ban honlapunknak foglalta össze, hogy lett Aloysius Joannes Szokolból Szokolyi Alajos.
„Születési bizonyítványa szerint 1871-ben Kisgaramon, a mai Hronecen látta meg a napvilágot, Aloysius Joannes Szokol néven. Az anyakönyvet 1980-ban a besztercebányai Állami Területi Levéltárban találták meg – mondta Révész Ferenc. – Hároméves korában került Ipolyságra keresztszüleihez, Schönékhez, keresztanyja nevelte. Gyermekéveit Ipolyságon töltötte, középiskolát Selmecbányán és Léván végzett. Arról nincs semmilyen feljegyzés, hogy versenyzett volna tájainkon, pedig tudták róla, hogy ügyes, kiváló adottságai vannak. Atletizálni csak egyetemi évei alatt kezdett a MAC-ban. Az 1896-os olimpia magyar résztvevőinek jelenléti ívén már Aloyse Szokoly néven írta magát alá. 1900-ban megnősült, és feleségül vette gróf Berchtold Scharlottot, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának a lányát. Egyes kutatói szerint ekkor került a nevébe az y, tehát 1900-tól Szokoly Alajos. Nemesi rangot kapott 1908-ban, s az erről szóló iratban már Szokolyi Alajos néven szerepel. Hogy valóban Szokolyi Alajos a pontos neve, arról a Népsport (a jelenlegi Nemzeti Sport elődje – a szerkesztő megj.) egyik 1962-es cikke, és egy válaszlevél is árulkodik (képünkön). E sorokat fia írta a sportlapnak, s leszögezi benne, hogy végre tanulják meg, az ő családjuk neve Szokolyi.”
Első nagy atlétánk 150. születésnapja alkalmából érdemes újra felhívni a figyelmet pályafutására, s hovatartozásától függetlenül utódainak kérése alapján mindenhol pontosan írni a nevét. Szokolyi Alajos 1932. szeptember 9-én Bernecebarátiban halt meg, s ott is van eltemetve. 2013-ban beiktatták a Szlovák Atlétikai Szövetség Hírességek Csarnokába.