Van, aminek a hiánya a versenysportban, majd később az élsportban jelentkezik. Ha nincsenek megfelelő alapok, nehéz építkezni a feltörés éveiben. A komáromi Lengyel Károly a szlovákiai birkózásban sokat jelentett századunk első két évtizedében. A komáromi Spartacusból indult tehetségeivel, mígnem a kötöttfogású válogatottnál kötött ki. Szárnyai alatt akkoriban a Lévai-éra képviselői voltak a sportág szlovákiai hangadói. Még válogatott edzőként mondott kemény, de napjaink valóságától sem teljesen eltérő mondatokat a birkózás helyzetéről, az iskolai testneveléshez és a mozgáskultúrához visszavezethető állapotáról. Íme: „Akkor rontották el, amikor az iskolai testnevelés elvesztette a matematikával azonos rangját... A gyerekek nyolcvan százalékának (jelenleg vélhetően többnek – a szerkesztő megj.) hiányzik a mozgáskultúrája. Sajnos, ez európai trend. Más válogatottakba is érkeznek olyan gyerekek, akik az ételért, a fekhelyért és a ruházatért folytatott mindennapi harcban nevelkedtek. Szlovákiában már nem találok húsz birkózót, ha edzőtáborozni akarunk. Egyszerűen nincs annyi.”
Lengyel Károly már jó ideje nem tevékenykedik a szlovákiai birkózásban, de a nagy eredményeket azóta is a mindennapi harcban edződött honosított birkózók hozzák. És néha akad egy-két a határon innen felbukkanó tehetség...
