Nem álhír, nem a fantázia szüleménye, csak egyszerűen megtörtént. 2010 októberében. A 120 éves fennállása felé tartó DAC történetének egy apró szelete. Ez is beletartozik, mondhatná a sportmúltban búvárkodó, és feleleveníti.
Történt, hogy kötelezővé tették a kamerarendszer használatát az élvonalbeli klubok stadionjában. Dunaszerdahelyen előbb kivételt kaptak, de a póthatáridőre sem készült el a szükséges felszerelés, vélhetően az akkori klubvezetés mulasztása következtében. Az is lehet, hogy a pénzhiány, az ígértnél kevesebb összeg klubba fektetése is szerepet játszott. Végül az lett a vége, hogy emiatt az október elejére kisorsolt DAC–Slovan rangadót (2:1) nézők nélkül játszották le. A stadion környékén ugyan volt kivetítő, ahol nézhették a leglelkesebb rajongók a bajnokit, sőt a jelenlévők szerint néhány törzsszurkoló rendezői szerelésbe bújva közelről is láthatta kedvenceik győzelmét.
Hogy nem volt rózsás a viszonya az akkori tulajdonosoknak a szurkolótáborral, arról egy kedves kis történet is árulkodik. Szabó Zoltán az Új Szó 2010. október 4-i számában ezt Lakat alatt a DAC-stadion címmel örökítette meg.
Érdemes felidézni teljes terjedelmében: „A csalódott DAC-szurkolók egy csoportja péntek este bosszúból leláncolta és lelakatolta a dunaszerdahelyi stadion valamennyi bejáratát. A dühös drukkerek így reagáltak arra, hogy a Ligás Klubok Uniója úgy döntött: nézők nélkül rendezik meg a DAC–Slovan labdarúgó Corgoň ligás rangadót. A DAC-hívek emiatt a dunaszerdahelyi klub vezérkarát okolják. Így szombat reggel a sárga-kék egyesület vezetői meglepve tapasztalták, hogy nem tudnak bejutni a stadionba. Végül csak a kihívott lakatos segítségével sikerült megoldaniuk a sportvezetőknek a problémát. Tehát a focidrukkerek komolyan vették, hogy zárt kapuk mögött kerül sor a mérkőzésre…”
Nem kedves szurkolói csalafintaság? Ma egyet mosolygunk rajta, hogy ilyen is megtörténhetett, és meg is történt...
