A rimaszombati foci múltjába tesz szokatlan megközelítésű kirándulást a szerző. Futball-könyvében a gömöri város legendáiról írt, olyan játékosokat elevenítve fel, akik országos viszonylatban is ismertek (voltak). Azért szokatlan a megközelítése, mert minden előszó nélkül rögtön a sűrűjébe lép, és sorra kínálja az olvasónak Rimaszombat focistáiról készült portréit. Olyan nevek bukkannak fel, mint Vladimír Hrivnák, Rák Róbert, Boros Gábor, Danyi László, Július Nôta. Pápista Aladár vagy Piszár József. A folytatásban sorra kerülnek az edzők, a közönségkedvenc fenegyerekek, a sportvezetők, a honosított rimaszombatiak, a városba letelepedtek, a tősgyökeres rimaszombatiak, s akik sokra vitték, de keveset tudnak róluk. Már a fejezetek felosztása és kiválasztása is mély helyzetismeretre vall, feltételezhetően a szerző rimaszombati élettapasztalatainak és alapos kutatómunkájának a gyümölcse. De ez még nem minden. Mert a könyv második felében Rimaszombat labdarúgósportjának rövid története lepi meg az olvasót – előbb magyar, majd szlovák nyelven. Apró adalékként belekerült az összeállításba a rimaszombati női labdarúgás története is – szlovákul. A művet harminc oldalon korabeli felvételek teszik teljessé, kár, hogy a képalbumot lapozva nem tudjuk meg, legalább azt, mely időszakból való egy-egy értékes fotó, jobban segítene eligazodni a múltban. Enélkül is a szerző munkája hézagpótló próbálkozás, és emberközpontú megközelítésével kitűnik a múltidéző focikönyvek évről évre, szinte meccsekről meccsekre lebontott tartalmai közül. Egy hang, amelyben a kronológia csak másodlagos.