Már alig tizenévesen szívesen emelgette a földeken az öntözőcsöveket. Kifinomult mozgását később előszeretettel kamatoztatta a súlyemelésben. Kocsis Lajos (szül. 1956) Zsigárdon lett szlovák ifjúsági bajnok 1973-ban, majd klubtársaival csapatban is megnyerte a szlovák és csehszlovák bajnokságot, hogy a végén még egy egyéni ezüstöt vigyen Prágából mátyusföldi falujába, Zsigárdra. Versenyzői múltjára pillantottunk vissza.
Annyit tudok, hogy a zsigárdi Kocsis Lajos 1973-ban súlyemelőbajnok lett. Mit tenne ehhez hozzá?
Egyéni versenyen, méghozzá Zsigárdon lettem szlovák bajnok. Előtte, tavasszal zajlott a csehszlovák bajnokság, de oda nem mehettünk, mert száj- és körömfájás volt a faluban, s nem lehetett elhagyni. A nálunk később, úgy emlékszem, júniusban megrendezett bajnokságra a csehszlovákiai legjobbjai is eljöttek, köztük az a galgóci versenyző, aki előtte csehszlovák bajnok lett. Őt is megelőztem. Azt mondogatták a bírók, hogy olyan mezőny gyűlt össze, mintha a csehszlovák bajnokságon lettünk volna.
Mire emlékszik a verseny lefolyásáról?
Jobb eredményt produkáltam, mint ellenfeleim. Akkor már csak szakításban és lökésben versenyeztünk, a nyomást addigra kiiktatták a súlyemelés versenyszámai közül. Fogásnemenkénti eredményeim, ha jól emlékszem, 67,5 kilóban löktem 120-at és 87 és felet szakítottam. Ezzel az összetettben megelőztem mindenkit az indulók közül. Összeredményemből levonták a testsúlyomat, és megmaradt a tiszta súly, úgy nyertem. Lökésben biztosan jobb voltam, mert az az erősségem volt.
Várta ezt a bajnoki elsőséget?
Váratlanul ért, mert nem számítottunk rá. Odatettem, amit tudtam, és meglett.
Az 1973-as szlovák bajnoki cím volt a legnagyobb diadala pályafutása során?
Tizenhat évesen szereztem, ifjúság szinten. Csak ebben a korosztályban versenyeztem.
Hogyan lett a zsigárdi fiúból súlyemelő?
Falunkba nősült Štefan Zaťko, aki emeléssel foglalkozott. Összeszedte a gyerekeket, klubot szervezett. Ott jött össze a társaság.
Mi ragadta meg a súlyzók világában?
Már kiskoromtól kezdve erőlködtem, otthon vaskereket emelgettem. Tizenkét éves koromtól minden évben kijártam a helyi szövetkezetbe dolgozni, egy idősebb bácsival voltam a földtáblákon. Mikor öntöztünk, a vascső két végére rátettük a pisztolyt, s elküldtem a bácsit sörre, mondván, én majd egyedül átrakom a csöveket. Ahogyan haladtam, minden lépésnél a vállamról kinyomtam a csövet. És egész nap úgy edzettem. Ez nagyon sokat adott nekem. Válltechnikámat fejlesztette. Velem nem fordult elő sem versenyen, sem edzésem soha, hogy ne ment volna onnan ki a súly a magasba. Gyengébben ment felvenni a vállamra, arra nem volt olyan jó technikám. Ezért fordulhatott elő, hogy az edzésen állványról tizenöt kilóval is többet löktem. Sokat adott, hogy minden évben kijártam a határba, és egész nap emelgettem a csöveket. Közben jó levegőn voltam.
Ilyen kép is megmaradt a zsigárdi ifjúsági súlyemelő-bajnokságról: Kocsis Lajos (balról) és edzője, Štefan Zaťko együtt emelte fel a súlyokkal teli tárcsát
Akkor jól jött a Kocsis fiúnak, hogy megjelent Zsigárdon Štefan Zaťko…
A pályán futballoztunk, és csalogatott bennünket, hogy ki akar súlyemelő lenni. Tizenöt éves lehetettem, s néztem, ahogyan az erős emberkék emelgettek. Emlékszem rá, Štefan Zaťko kitette a hatvan kilót, megfogtam, és kidobtam egyből. Pedig nem emeltem olyan súlyt még soha.
Aztán megkérdezte öntől, hogy legközelebb jön-e edzésre?
Meg bizony! Úgy örültünk, hogy mentünk edzeni.
Hány évig emelt versenyszerűen?
Háromnál nem többet. Még nem voltam a tizenhat éves, amikor a régi moziteremben rendeztek egy versenyt, ott kezdtem.
És végig a zsigárdi klub színeiben versenyzett?
Hogyne. Mikor szétesett a klub, elég jó eredményeim voltak. Eljött hozzánk a válogatott edzője, Kiss Cyril, hogy menjek Pozsonyba, és ott tanulhatok, dolgozhatok, edzhetek. És bevennének a Duklába. Otthon viszont olyan körülmények voltak, hogy nem mehettem, mert feloszlott a klub, nem volt kinek intézni az ügyemet. Mikor bevonultam katonai szolgálatra, szerencsére a reptérre kerültem, és a szép tornatermében a pilótákkal és az ejtőernyősökkel edzhettem. Mikor látták, hogy jó eredményeim vannak, kérvényezték, hogy mehessek a Duklába, de mivel harci alakulatnál voltam, nem engedtek onnan sehova.
Nem sajnálta, hogy abbamaradt a súlyemelés?
Dehogynem, de sajnos így jött ki. Gyerekésszel nem tudtam mit kezdeni, nem volt mellettem senki, aki segített volna. Az edző abbahagyta, elment a faluból, a zsigárdi klub meg szétesett.
Mire a legbüszkébb a három súlyemlői évéből?
Szinte mindenre. Csapatban megnyertük a szlovák és a csehszlovák bajnokságot. Egyéniben is nyertem. Örültünk, hogy emelhetünk. Játszva vettem. Jó volt!
Összeszámlálta már bajnoki címeit?
Egyéni szlovák bajnoki címem mellett 1973-ban megnyertük a szlovák bajnokságot, úgy emlékszem, egy évvel később a csehszlovákot is. Aztán volt Prágában egy olyan csehszlovák bajnokság, ahol csak egyénit rendeztek, abban második lettem.
Milyen súlycsoportban szokott versenyezni?
67,5 és 75 kiló között valamelyikben.
Egyéni csúcsokon kívül volt csehszlovák vagy szlovák rekordja is?
Egy-egy győztes versenyen a legtöbbet teljesítettem, de országos ifjúsági csúcs nem volt köztük. Legalábbis nem emlékszem ilyenre. Az előfordult, hogy mikor mentem edzőtáborba, mondták, hogy a teljesítményem alapján első osztályú minősítésem van.
Külföldi versenyekre is járt?
Magyarországba eljutottam, s itthon is indultam nemzetközi mezőnyben, amikor eljöttek emelni a bolgárok, a románok, a magyarországiak, de mi nemigen mehettünk külföldre.
Mikor betöltötte a tizennyolcat, végleg befejezte?
Aztán már nem versenyeztem sohase. Szétesett a zsigárdi klub, bevonultam katonának, de tornázgattam mindig.
Mit adott Kocsis Lajosnak a három évnyi súlyemelés?
Jó alapot adott az életbe.
Leszerelés után más sportnak nem hódolt?
Mindig sportoltam. Látogattam a fitneszközpontokat, de meg kellett gondolnom, ha leszerelek, vagy a sportba kapcsolódom bele, vagy az életbe, a munkába, mert időközben már megnősültem. A munka mellett továbbra is kedvtelésből sportolgattam. Mikor a fiam járt karatéra, jó tíz évet én is mentem vele. Vizsgáztam is, barna öves karatéka lettem. Sokat edzettem köztük, de nem láttam értelmét folytatni. A mai napig szeretek sportolni.
Futballozott is?
Csak az iskolacsapatban, aztán már nem.
Veteránként sem merült fel önben a súlyemelés folytatása?
Nem bizony. Pedig hívtak Nagymegyerre, vannak ismerőseim, de a testem, a forgóim nem tudom, hogyan viselkednének. Csak úgy, rendszeres edzés, majd nyerés nélkül nemigen tudnám csinálni. A mai napig edzek a gyerekkel tornatermünkben, anélkül nincsen. Habár keményen dolgozunk is, mert kertészkedünk. Családi vállalkozásban.
Ki ő?
Kocsis Lajos egykori súlyemelő 1956. november 23-án Nyitrán született. Zsigárdon él, csak a helyi klubban versenyzett. Egyszeres csehszlovák és szlovák csapatbajnok, egyéniben egyszeres szlovák bajnok, és egyszeres csehszlovák bajnoki ezüstérmes. Mind ifjúsági korosztályban.
J. Mészáros Károly