Voltak népesebb, képzettebb játékosokkal érkező iskolák is a kispályás labdarúgótorna mezőnyében, de végül a kilenc induló csapatból a nyárasdiak kerültek ki győztesen az idei Diákolimpián. Taroltak a csoportjukban, hiszen tizenhat lőtt gól mellett mindössze egyetlen egyet kaptak. Az elődöntőben 3:2-re verték a későbbi bronzérmes bősieket, majd a döntőben 4:3-ra a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolát. Dorák Zsolt tanítójuk és edzőjük egy személyben. Az eredményhirdetés után szólítottam meg a nyárasdi pedagógust.
Mit szól az elsőségükhöz?
Nagyon örülök, mert kisiskolából jöttünk, mintegy száznyolcvan gyerek tanul nálunk., míg ellenfeleink között hat-hétszázas létszámú sulik is voltak. Ettől függetlenül az első négybe vártam a csapatot, mivel régen, több mint nyolc éve együtt vagyunk, edzőjük vagyok az iskolán kívül is. Nagy részük már kiöregedett az U15-ös korosztályból, felléptek az ifjúsági csapatba. Igazi csapatmunka volt, amit összehoztak a fiúk.
Hogyan ment az egyes meccseken. Mindannyiszor nyertek?
Igen. Előbb négyszer a csoportban, majd 3:2-re az elődöntőben, s végül a döntő is miénk lett, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola ellen 4:3 arányban győztünk. Egy kis szerencse kellett hozzá, de arra az életben is szükség van.
Akad-e kiemelni való játékosteljesítmény?
Nem emelnék ki senkit. Évek óta ismerem a fiúkat, és ilyen jó kapusteljesítményt, hátvédteljesítményt és csatárteljesítményt tényleg régen láttam tőlük. Tehát minden úgy működött, ahogy kellett, és a fiúk otthagyták a szívüket a pályán. Volt két csapat is, amely képzettebb játékosokból állt, de ezt a fiúk maximálisan kompenzálták szívükkel, akaratukkal. Betartották a taktikát, azt játszották, amit tudnak.
A DAC-centrikus Csallóközben eljön a tornára a Nyárasd, ahol inkább a kézilabda emléke él, és megnyeri a Diákolimpiát. Ezt hogyan fogják otthon elújságolni?
Nagyon büszke vagyok a fiúkra, s ők is önmagukra. Nyolc-tíz év alatt roppant tehetséges, szívvel, lélekkel harcoló garnitúra jött össze Ez volt az utolsó évünk, amikor sikerült az i-re feltennünk a pontot. Erős dunaszerdahelyi iskolacsapatok előtt megnyerni egy tornát, az nagyon nagy siker, és méltóképpen meg is ünnepeljük.
Hogyan élte át a Diákolimpiát? Mit őrzött meg a hangulatából?
Nekem tetszett, hogy van ilyen versenye a szlovákiai magyar iskoláknak. S bízom benne, hogy a gyerekeket is megérintette. Beszéltem nekik előtte az olimpiáról, ily módon is próbálom őket nevelni. Nem csak taktikai utasításokat adok, hanem a sport világába is bevezetem őket.
J. Mészáros Károly (www.szlomasport.sk)