Három helytörténeti könyv megírása után belefogott a negyedikbe is. Varga Ferenc ezúttal a mátyusföldi falucska, Kismácséd sportmúltjába kalauzol bennünket. Kiadványuknak nagy része már elkészült, s ezt mutatta be a helyi futballbarátoknak. Az összejövetel után nyilatkozott honlapunknak.
Mióta foglalkozik a kismácsédi futballmúlttal?
A kezdeményezés Sárkány Imre bácsitól jött. Mivel a faluról már három monográfiát megjelentettem, gondoltam, hogy ebben is fogok tudni segíteni, és közösen összehozzuk Kismácséd sporttörténetét. Az anyaggyűjtés máig tart, hiszen ez egy kimeríthetetlen téma.
Nem egyértelmű, hogy mikor indult a sportélet. Nincs bizonyíték a kezdetekről?
Valamikor foglalkoztam a falu nagyjainak a sorsával, végül is ez az első monográfiám egyik része. S abban már benne van, hogy a múlt század harmincas éveiben Kismácsédon működött, szinte a kultúra mindenese volt Szkladányi Károly tanító. Az önéletrajzában említi, hogy ő rakta le a sport- és futballélet alapjait, s ő létesítette az egyesületet is. Innen ismert a kiindulópont, vagyis a sportélet 1933-ban Szkladányi által kezdődött. Ezután már csak a folytatás megszervezése volt soron.
Más kordokumentum nem létezik az indulásról?
A sportklub létesítéséről csak ez az egy forrás tesz említést. Hogy miért csak egy van, annak nyomába eredtem. Elkezdődött a kutatás a vágsellyei levéltárban, ahonnan a Győzelmes Út és a Víťazná cesta járási hetilapok 1962-től 1991-ig megjelent számait gyűjtöttem össze, feldolgoztam a bennük található anyagot. Ezzel egyidejűleg a magyarországi arcanum.com internetes oldalról is merítettem anyagot. Mindez csak folytatása volt a megkezdett útnak. Sorra minden az 1933-as évre kapcsolódott. Meccsek, eredmények a II. világháború előtti és utáni évekből.
Mi hozott bizonytalanságot a folyamatba?
A vágsellyei levéltárban talált Győzelmes Út egyik, 1974-ben megjelent anyaga negyven év távlatából azt írja a sportegyesületről, hogy 1930-ban keletkezett. Felsorolja a csapatot létrehozó focistákat. A két különböző dátum hozta a bizonytalanságot.
Alaposan utánanéztek a történéseknek, rengeteg tényanyag került elő. Mire utalnak? Reális lehet az 1930-as indulás, vagy csak elírás az újságban?
Ezt a dátumot kicsit megtévesztőnek tartjuk, mivel negyven év távlatából íródott, és a szerző forrásra nem hivatkozik, sem visszaemlékezésre, sem kordokumentumra. Viszont az 1933-as leírás Szkladányinak az önéletrajzából való, és a sportélet indulására utal. Ez nagyon is valószínűnek tűnik. Dátumot ő sem említ, viszont leírja az akkor elért eredményeket. Ezek évekbe ágyazásából jutottunk arra a megállapításra Sárkány Imre társszerzővel, hogy1933 lehet a kezdetekre utaló év.
Mit hoztak az első esztendők, beleértve a Magyarországhoz csatolás időszakát is?
Vannak kordokumentumok, hála az arcanum.com internetes oldalnak.
Arra is van utalás, hogy milyen szintű bajnokságban szerepelt a kismácsédi csapat?
Akárcsak a többi felvidéki település együttesei, a miénk is először főleg egymás közötti mérkőzéseken lépett pályára. Később mi a vágsellyei csoportba kerültünk a II. ligába.
A háború utáni években, a szocializmus nyitányakor mire vitte a kismácsédi csapat?
Negyvenhétben már újjáalakult a futball. Az akkori országos testnevelési és sportszervezeteket lefedő Sokol működtette az egész sportéletet. Így nálunk is Sokol Malá Mača néven futott a csapat. Ez így volt 1956-ig.
Amíg 2018-ban feljutottak az V. (ma VI.) ligába, addig megszűnések, kiesések is voltak, meg aranykorszakok is. Utóbbiakat felsorolná?
Varga Ferenc: „Egy 600 lakosú kis falu sportéletében minden siker aranykorszaknak számít” (szlomasport-felvétel)
Egy 600 lakosú kis falu sportéletében minden siker aranykorszaknak számít. Már az is az volt, amikor 1933-ban megalakult az egyesület. És nagyon sikeres focistákkal. Harmincötben már úgy írnak róla a újságok, hogy minden csapatot végigvernek. Aranykorszaknak számítjuk az 1952 és 1955 közötti időszakot is, amikor hatalmas sikereket említ az akkori sajtó. Később csatlakoztak a csapathoz az ifjú focisták, akikkel szintén sokra vitték, újabb aranykorszakot éltek át a pályán. És ugyancsak az aranyévekre utal a nyolcvanas évek legeleje, amikor szintén esélyük volt játékosainknak a feljutásra, s nemritkán az ellenfeleknek tíz-tizenkét gólt adtak. Természetesen aranyidőszak a jelenlegi is a kerületi bajnokságban. Ennek eddigi csúcspontja a pozsonyi Slovan elleni mérkőzés volt a Slovnaft Kupa 2. fordulójában. Ez 2022-ben történt, s már az se volt akármi, hogy túlléptünk az 1. fordulón. Az összecsapást, melyet a Slovan nyert 7:0-ra, 600 néző látta, nagyjából ugyanannyi ember, ahány lakosa van a falunak.
Kétszer előfordult, hogy a feljutás küszöbére kerültek, de végül elmaradt a várt siker...
Az egyik lehetőség az 1963/1964-es évadban adódott, amikor a szeredi csapat ellen játszottunk. Jól futballoztunk, jó eredményt értünk el, de a szeredi klubvezetőség megóvta a mérkőzést, végül azonban a Kismácsédnak ítélték a három pontot. Innen folytathattuk volna a légiek ellen, ám nem utaztunk ki a mérkőzésre.
Azt tudni, hogy miért?
Nem. A kordokumentum csak annyit ír le, hogy ez egy adminisztratív hiba volt a klubvezetőség részéről. Tehát úgy lett elkönyvelve, mintha ott lettünk volna, és el is vesztettük volna mérkőzést. Ezzel el is úszott a feljutás lehetősége.
És a második sikertelen próbálkozás?
1981-ben történt, amikor a pályán ugyan megnyertünk egy nagyon durva meccset, de a bajnokság irányító szerve a nézők sportszerűtlen viselkedése miatt büntetésként utólag levont három pontunkat. Mivel a táblázat élén azonos pontszámmal végeztünk a Hidaskürttel, a mi levont pontszámunk eldöntötte, hogy riválisunk nyerte a bajnokságot, és feljebb léphetett.
Az ismert, hogy 1933-tól nem mindig élt a futball a faluban. Számszerűsíthető, hogy hányszor került mellékvágányra?
Először 1938-ban, amikor a csapatot nem nevezték be a bajnokságba. Aztán jött a visszacsatolás Magyarországhoz, és 1940-ben már leventecsapatunk futott ki a pályára, mivel a korábbi játékosokat besorozták katonának. Az akkori hatályos törvények értelmében ott létesítettek leventékből álló együttest, ahol nem volt focicsapat. Játékosok híján a világháború alatt nálunk se létezett, de mivel a leventék játszottak, mégiscsak élt a foci abban az időszakban is. Később a kitelepítés rövid időre befolyásolta a futball működését, amely a világháború után negyvenhétben indult újra. Ez tartott egészen 1959-ig. Akkor megszűnt a foci a faluban, azt nem tudjuk, hogy mi volt az oka. De 1962-ben minden folytatódott, és akkortól 1974-ig létezett. Akkor viszont kizárták együttesünket a legalacsonyabb osztályú bajnokságból, írásos anyag nincs róla, így nem tudjuk, mi történt. Egyéves eltiltás után újraindult a csapat. Aztán a kilencvenes évek közepén túl koros játékosaink visszavonultak, utánpótlás nem volt, az akkori vezetőség meg nem próbálta meg újraszervezni, éltetni a focit. Később a korábban még aktív játékosok összefogtak, nagyon kierőltették az előző vezetéstől az engedélyeket, a sportlétesítmény működéséhez szükséges iratokat, és belevágtak. A kilencvenes években nem szűnt meg az egyesület, csak veszélyeztetve volt, s azóta is működik, és a jó szervezőkészségnek köszönhetően a helyi sport, főleg a foci egyre magasabb szintre kerül. 2014-től Varjú Patrik vállalkozó támogatja a klubot, 2018-tól pedig a kerületi bajnokságban játszik a futballcsapat.
Említette, hogy a pozsonyi Slovan elleni kupamérkőzés volt eddigi V., majd VI. ligás szereplésük során a csúcsesemény. És a kerületi bajnokságban milyen babérokat szereztek?
Nagy eredménynek tartom, hogy futballklubunk 2023-ban egyesülhetett a galántai Slovannal, ezzel mi lettünk a járási székhelyű egyesület B csapata. Eredményesség tekintetében nem tudok tényekkel szolgálni. (A kerületi bajnokságban a kismácsédi csapat újoncként 2019-ben a 11. helyen végzett. Egy évvel később a koronavírusos járvány miatt elmaradt a V. liga mérkőzéssorozata is, 2021-ben csak 15 őszi forduló valósult meg, a kismácsédiak ebben a 3. helyen zártak. A következő évben hatodikok – átszervezés után az V. ligából VI. liga lett – , 2023-ban pedig (a rájátszással együtt) ötödikek lettek. A tavaszi rajtot a 3. helyről várták a VI. liga déli csoportjában – a szerző megj.)
A többi sportággal mi a helyzet Kismácsédon?
Az asztalitenisz volt, van jelen a faluban. Helybeliek művelik a foci téli változataként. A helybeliek relaxációs tevékenységéről van szó, kikapcsolódásképpen űzik a fiatalok.
Könyv is készül a kismácsédi futballról. Hol tartanak vele?
Egy felvétel 2010-ből, csupa mácsédival. A nagymácsédi falunapon Sidó Róbert két góljával a vendégek nyertek 2:1-re (szlomasport-repró)
Fokozatosan folyik az anyagbegyűjtés. Amikor már az ember rengeteg tényre bukkan, akkor nyílik meg egy másik világ, ami arra utal, hogy még mennyi minden hiányzik. Januárban 603 oldalnál tartottunk, és még rengeteg dolog hiányzik hozzá. Mintegy 120–130 oldalnyi anyagot össze tudnánk hozni, ha optimistán pillantok előre 60–70 oldal még összejön. De a tavaszi hónapok folyamán szeretnénk lezárni, és ha minden hozzávaló meglesz, akkor az év vége felé már könyvbemutatón találkozhatnánk.
Közös könyvszerkesztési szándékkal tartottak kiállítással és múltidézéssel egybekötött összejövetelt a helyi futballbarátoknak. Elég rendhagyó dologról van szó. Szervezőként mit tapasztalt?
Eljöttek azok, akik eddig is segítettek és segíteni akarnak. Elsősorban megemlítem Hontvári Ferenc polgármestert, aki minden lehetséges anyagot rendelkezésemre bocsájtott, vagyis a kétezres évek eddig összegyűjtött anyagát. Ezt átadta. Továbbá Varga István feljegyzéseit az egyes mérkőzésekről, az időpontokkal, a csapatfelállításokkal együtt. Mikor elhunyt a gyűjtő, füzetét a községi hivatal kapta meg, és onnan eljuttatták nekem. Rengeteg anyagról van szó, rengeteg időt emészt fel az átnézése, feldolgozása.
Hasznos volt a találkozó? Újabb visszajelzéseket is eredményezett?
Néhány képpel, információval megint okosabbak lettünk. És annyit adott, hogy újra összejött egy jó társaság, jót beszélgettünk, jót szórakoztunk, jó témát nyitottunk. Ez a téma tovább él, és ha egy téma valahol él, akkor ott segítség, segíteni akarás mindig van és lesz is.
A falu helytörténése, de már nem lakik Kismácsédon Hogyan is van ez?
Más a szülőfalu és más az, lakni valahol. Itt születtem, ez kötődik a szívemhez. Ennek a falunak a történetét szerettem volna mindig jobban megismerni. Kutatom, eredményeimet publikálom. Ide köt a múlt, s bár elköltöztünk innen Galántára, de azért visszajárok. Jelenleg biztonsági őrként dolgozom, ingatlanokkal is foglalkozunk, korábban kertészkedtünk a szülői portán.