Kiváló futballista volt, de pechére olyan időszakban játszott, amikor még jobbak is voltak nála, főleg a feltörekvő cseh játékosok érájában. Így elég hamar befejezte a csehszlovák válogatottban. Molnár Pál (1936–2021) a múlt század ötvenes éveinek második felében és a hatvanas években járt pályafutása csúcsán. Kiválóan tudott bánni a labdával, mintha tapadt volna a lábához. Középpályásként alacsony termetével szinte gurult a pályán, csapata karmestere volt. Akárcsak Kubala László, Móder József és Gőgh Kálmán, ő is bekerült a szlovák szövetség Hírességek Csarnokába. Sportemlékezetünk viszont alig tud róla. Fővárosi születésű, futballtudását Pozsonyban kamatoztatta, ám előtte egy ideig Párkányban nevelkedett, s ott kezdett futballozni. Kerek életjubileumai kapcsán jelent meg valamivel több pályafutásáról. 2026. február 13-án volt születésének 90. évfordulója. Honlapunk ennek apropóján kilenc mozzanatot ragadott ki életéből.

1. Délelőtt a villanyszerelők technikusaként, délután edzésen a Slovanban
Pályafutása leghosszabb idejét a pozsonyi Slovanban töltötte (1954–1956 és 1958–1966), játszott az Interben (1966–1968), s közben fővárosi csapatnál – ČH – töltötte tényleges katonai szolgálatát is (1956–1958). Támadó középpályásként érája legnépszerűbb játékosai közé tartozott. Csodálatos áttekintése volt a pályán, lövőtudománya sem volt akármilyen. Elég sokszor betalált a kapuba. Hiába volt válogatott, naponta hajnalban ötkor kelt, hatra ment munkába, és délután kettőig maradnia kellett. A villanyszerelő műveknél volt műszaki ember, nap közben csak engedéllyel hagyhatta le munkahelyét. Utána délután meg mehetett edzésre. Nem zavarta ez az élethelyzete, egyszer elárulta, hogy közben nagyon sokat megtanult. Kétszáz mérkőzésen 65 gólt szerzett a Slovanban.

2. Nem a keresztnevéből kapta becenevét
A híres Leopold Šťastný volt az edzője a Slovanban. Ő mindenkinek becenevet adott. Sokan azt hitték, hogy Molnár Pált azért szólította Paličkonak, mert a keresztnevének szlovák megfelelőjéből találta ki. Később kiderült, hogy nem így volt. Maga az érintett árulta el egy nyilatkozatában, hogy hogyan keletkezett. Egy alkalommal a Győr ellen játszott a Slovan. A magyar csapat soraiban szerepelt a Palicskó nevű hátvéd, aki kitűnt társai közül. Mikor a következő meccsen Molnár néhány védőbeavatkozással hívta fel magára a figyelmet, Šťastný azt mondta neki, hogy olyan jó, mint a Palicskó. Ez aztán ráragadt.

3. Az Inter-éra alatt nem járt munkába
Saját neveltjének tartotta a Slovan, és sokáig ragaszkodott is hozzá. Aztán mégis elengedte a másik fővárosi klubhoz. Fűt-fát ígértek neki az Interben, kapott is pénzt, de autót nem tudott belőle venni. És megszabadult egy korábbi kötelességétől, nem kellett munkába járnia. Adnak egy állást neki a Slovnaftban, és besorolták a gyár alkalmazottjai közé. Azok átlagos bérét kapták fizetésként, amihez a focival is keresett valamit, attól függően, hogy ment nekik a játék.

4. Kiválóan játszott a németek és az argentinok ellen az 1958-as vb-n
Két világ- és egy Európa-bajnokságon vett részt, két éremmel tért haza. Ján Popluhárral, Titus Buberníkkel és Andrej Kvašňákkal együtt azon négy szlovákiai labdarúgó közé tartozik, aki mind a három világversenyen ott voltak. Összesen mindössze 20 mérkőzésen lépett pályára a csehszlovák válogatottban, mégpedig 1956 és 1960 között, és három találat fűződik a nevéhez. Először 20 éves korában húzta magára az ország mezét: az 1956-os dél-amerikai túrán, Chile ellen. 1958-ban a svédországi világbajnokságon szerepelt. Hajszálon múlott, hogy nem jutottak tovább a csoportból, miután 2:2-re végeztek a Német Szövetségi Köztársasággal, 6:1-re lelépték Argentínát, 1:0-ra kikaptak Észak-Írországtól, majd a pótmérkőzésen hosszabbítás után 2:1-re alulmaradtak ismét az észak-írekkel szemben. Molnár Pál mind a németek, mind az argentinok ellen kiválóan játszott. Mint mondta, a németek jól faragták őt, de a dél-amerikaiak technikás focija jobban ízlett neki.

5. Bronzérmes búcsúmeccs az 1960-as franciaországi Eb-n
1960-ban Franciaország rendezte a labdarúgó Európa-bajnokság elődjét, az Európai Nemzetek Kupáját. Senki sem számított arra, hogy Csehszlovákia beleszólhat az éremcsatába. Ám ez történt, miután a bronzmeccsen a Molnár Pállal kiálló válogatott 2:0-ra legyőzte a házigazda Franciaországot. Később kiderült, hogy ez volt a kiváló középpályás utolsó mérkőzése a válogatottban. Mindössze 24 éves volt akkor. Ezután is meghívták a keretbe, de játéklehetőséget már nem kapott a posztján szereplő főleg csehországi kiválóságok között.

6. Kerettag volt Chilében, de nem lépett pályára
Két évvel ezután, 1962-ben ismét világra szóló eredménnyel hívta fel magára figyelmet a csehszlovák válogatott, mégpedig azzal, hogy ezüstérmes lett a chilei vb-n. Molnár Pál is ott volt Dél-Amerikában, de egy percet sem játszott. Bántotta a dolog, ám nem tehetett semmit. Mindössze 18-an utaztak ki a vb-re, mert a sportvezetők a repülőjegyeken spóroltak. Mindenki azt gondolta, hogy egyhamar hazajönnek. Aztán döntőt játszottak a brazilokkal. Cserélni nem lehetett, így a lelátóról nézte végig a többiek mérkőzéseit. Az az évi aranylabdás, Masopustot és az utólag nevezett és formába lendült Kvašňákot kellett volna kiszorítania a csapatból. Nem jött össze, de ezüstérmet ő is kapott.

7. Ajándék Puskás Ferenctől
Hozott azonban a chilei vb-ről egy kedves emléktárgyat. Az akkor már spanyol színekben futballozó magyar legendától, Puskás Ferenctől kapta. Egy csoportban játszott Csehszlovákia és Spanyolország, s ellenfeleiket nézve a Mexikó–Brazília mérkőzés közben Molnár mellé leült a lelátón Puskás, valamint két játékostársa, Di Stefano és Gento. Szóba elegyedett Puskással. Magyarul. Mikor véget ért a mérkőzés, Öcsi bácsi elfutott, majd egy ajándékkal tért vissza. Olyan kis zászlócskát vett neki, melyen mind a 16 vb-résztvevő ország állami jelképei láthatók. A pozsonyi futballista sokáig őrizte ezt a kedves emléktárgyat.

8. Ausztráliában is futballozott
Pozsonyi évei után egy esztendőre Ausztráliába, az FC Prague Sydneybe ment futballozni. Játékostársai kapcsolatai révén jutott el az ötödik földrészre. Egyszer elárulta, hogy szépen kerestek. Havi 700 dollárt, ami 15 ezer csehszlovák koronának felelt meg, s az akkori átlagbér nálunk 2-3 ezer volt. Sportteljesítmény szempontjából katasztrofálisnak minősítette az ottani állapotokat. Csupa amatőrrel focizott, kiugró sikerre nem gondolhattak. Mikor hazajött onnan, két évig még az ausztriai Donawitzban futballozott.

9. Műtétek egész során esett át
Harmincnégy esztendősen hagyta abba a játékot. Később két évet Kuvaitban is edzősködött. Még futballistaként egy afrikai mérkőzés után csontgyulladást kapott, utána műtétek egész során esett át, de az állapota nem sokat javult. 2001-től az Egyesült Államokban töltötte az évek felét. Lányánál, Georgiában. Ha nem volt náluk, interneten értekeztek. Itthon fiára számíthatott. Egyszer fürdőbe ment, miközben lánya hazajött hozzá, hogy ne legyen egyedül. Hazafelé tartva az amszterdami repülőtéren érte a hír, hogy apja meghalt. 2021-ben, nyolcvanöt éves korában.

(Forrás: Sme, Šport, Vtedy.sk, futbalsfz.sk)