Ő volt a nyárasdiak Marikája. Tizenkét évadon át ragozták a nevét, alig volt olyan mérkőzés, mely után a neve mellé nem írtak egy vagy több gólt. Tősgyökeres nyárasdiként szintén természetes volt számára, hogy nővére nyomában ő is a helyi női kézilabdacsapat oszlopos tagja legyen. Egriné Kovács Máriával a sportág nyárasdi indulásának ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepségen beszélgettem. Interjúm a jubileum alkalmából készült ötrészes sorozatom második anyaga.
Mely időszakot töltötte a nyárasdi csapatban?
Ezerkilencszáz nyolcvanháromtól, akkor voltam tizennyolc éves, egészen 1995-ig játszottam jobbszélsőként. Közben egy évet kihagytam, amikor fiam, Attila született.
Emlékei a tizenegy kézilabdás évre?
Nagyon szép volt, felejthetetlen, végigkíséri az ember életét. Azt is mondhatom, hogy legszebb éveink voltak. Fiatalok voltunk, nagyon jó társaság jött össze. Úgyhogy emlékeim nagyon szépek a nyárasdi mezben töltött évekről.
Kiragadható közülük valami, akár siker, akár érdekes történet?
Voltunk másodikok és harmadikok is a csehszlovák bajnokságban. Megnyertük a Szlovák Kupát a Coimpex-szel, játszottam KEK-döntőt 1985-ben...
Akad kedvence is a sok sikerből, amit egy nyárasdi lány a nyárasdi csapattal elért, és amire hosszú évek múltán is büszke lehet?
A KEK-döntő nagyon megmaradt bennem. És a Szlovák Kupa-győzelem a Coimpex-szel 1994-ben, az is nagyon szép év volt. Roppant kemény évadot éltünk át, örömteli emlékeim viszont mindent feledtetnek. Az volt karrierem legszebb éve.
Mit szeretett leginkább a kézilabdapályán? A góllövést? Feltételezem, a védekezést nem imádta. Akkor mit? Mi tartotta annyira össze a nyárasdi csapatot?
Kiváló társaság voltunk, pedig e tizenkét év alatt kicserélődött sokszor a csapat. Idősebbekkel kezdtem, aztán sokan abbahagyták, jöttek hozzá a fiatalabbak, de mindig nagyon jól éreztük magunkat. Csak ismételni tudom: nagyon jó társaság voltunk, jó barátok lettünk, s egészen a mai napig szinte mindenkivel tartjuk a kapcsolatot.
Van története annak, hogy miként lett a nyárasdi lányból a nyárasdi csapat oszlopos tagja?
Természetes volt nálunk a családban, hogy kézilabdáztam, hiszen nővérem, Katalin (Oroszlányné Kovács Katalin, a védekezés kulcsembere volt az első nyárasdi sikercsapatban – a szerző megj.) is játszott. Ő is itt van az ünnepségen. Ott volt az 1978-as kupagyőzelemnél, még volt Párizsban és Kaunasban is a KEK-meccsen. Később abbahagyta. Már kislány koromban mentem vele az edzésekre, ott ültem a lelátón, és többször valakinek a gyerekére vigyáztam. Gergelyre, Pirikére... És később is sokat kísérgettem a nővéremet, szóval természetes volt az, hogy kézilabdázni fogok.
Jelenleg mivel telnek a hétköznapjai? Van még kötődése a kézilabdához?
Nincs. Mikor abbahagytam, inkább nem mentem, hogy ne fájjon, mert befejeztem. Jelenleg annyi kötődésem van a kézilabdához, ha ez annak nevezhető, hogy nagy rajongója lettem a Veszprém férficsapatának és a győri nőknek. Szóval a szurkolójuk vagyok.
Civil élete mivel telik?
Soha nem gondoltam volna magamról, hogy ez lesz, hogy egész nap egy helyben fogok ülni. Irodában dolgozom egy fémhulladék-kereskedő cégnél.
J. Mészáros Károly