Augusztusban töltötte be a hetvenötöt. Születésnapi interjújában eljátszott ezzel számmal: „Bevallom, anno hetvenöt válogatottságot céloztam meg, ha nem sérülök meg, megvan – azt legalább elmondhatom, a hetvenötöt betöltöttem” – mondta a Nemzeti Sportnak. Korábbi súlyos betegsége azóta újra visszajött, és végleg elvitte.
Juhász Péter (1948–2024) hét magyar klubban is futballozott, de a leglátványosabb időszaka az Újpesti Dózsában eltöltött közel egy évtized volt. Balbekket csináltak belőle, bár első góljait csatárként lőtte, és kereken négyet. Azt mondta, csak akkor kerülhetne be az akkori Újpest-csatárok ötösfogatába, ha valamelyik tagja meghal. Edzője megkönyörült rajta, és a védelemben szorított neki helyet. Onnan tört fel pályafutása csúcsára a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben. Volt hétszeres magyar bajnok és háromszoros kupagyőztes, mindannyiszor az újpestiekkel, akik akkortájt Európában is észrevehető szinten futballoztak. Juhásszal együtt Vásárvárosok Kupa-döntős, Bajnokcsapatok Európa Kupája-elődöntős is volt a lila-fehér együttes. És a válogatottbeli mérkőzéseinek száma valóban nem lett 75, csak huszonnégyet jegyez a krónika. Ebbe azonban belefért, hogy tagja volt az 1972-es Európa-bajnokságon negyedik magyar válogatottnak, s bekerült a torna álomcsapatába, majd ugyanabban az évben ezüstérmes volt a müncheni olimpián indult válogatottal. S mindezek után az év labdarúgójának választották Magyarországon.
Róla az is eszébe jut az embernek, hogy egyetlen gólját a címeres mezben egy lecsúszott beadásból szerezte a bolgárok elleni Eb-selejtezőn, hogy előbb Honvéd-szurkoló volt, de aztán lassan átpártolt a lila-fehérekhez, hogy annak idején hívta őt a Real Madrid, s mivel nem engedték ki, a német Breitnert igazolta le helyette a spanyol élklub, vitte volna az Inter Milan is, de oda sem mehetett, hogy élete legjobbját a franciák 2:0-ás idegenbeli legyőzésekor játszotta, hogy túlságosan bizonyítani akart az őt mellőző magyar szövetségi kapitány előtt, és erre ráfizetett egy edzőmérkőzésen. Pechére a tűzoltók ellen játszottak...
És mi kötötte hozzánk, dél-szlovákiaikhoz? Az, hogy Losoncon született. Közel öt évet itt nevelkedett, egy ideig nagyszüleinél, amikor szülei átszöktek Magyarországra. Apja aztán visszajött érte, és a befagyott, majd beszakadt jegű Ipolyon vitte át a határon. Fiát a feje fölé emelve és derékig a vízben.
Juhász Péter később ismert labdarúgó lett új hazájában.
Tisztelet emlékének!