Rettegtek tőle a kapusok, lövései kikészítették az ellenfél védelmét is. A hórihorgas Józsa László (1948–1999) sok góljával tűnt ki a múlt század hetvenes éveinek honi focijában. És még valamivel magára hívta a figyelmet: veleszületett humorérzékével.
Kiváló csatár és viccelődő ember volt. Mások állították róla, hogy életében góllal fűszerezett és humorával édesített. Bőkezűen és szívesen tette. Tehetsége volt arra, hogy a komoly dolgokból is – nem sértő viccelődéssel – marhaságot csináljon. Életben tartotta az öltözői hangulatot és a vonat végéhez csatolt vagonban is ezt tette, amikor kéthetente kiutazott csapata, a kassai Lokomotíva az idegenbeli bajnokira. A hazai mérkőzések után és a közös vacsorákon náluk találkoztak a játékosok feleségükkel, és éjszakába nyúlóan nevetési kitörések hangzottak a lakásukból. Főleg Laci találó aranyköpései fokozták a jókedvet. Mindenre kész válasza volt. Időnként piszkálódott, de nem sértegetett, ahhoz nagyon jó teremtés volt.
