2004-ben fordult elő először, hogy iráni futballklub (a teheráni Oghab) külföldi tőkebefektetésre vállalkozott. Az ázsiai ország sporttörténetében egyedülálló részvényvásárlás az akkor II. ligás DAC-ot érintette, a csallóközi klub megvételéről volt szó. Ebből az alkalomból hatalmas csinnadrattát csaptak Teheránban, szinte a teljes iráni sportvezetés jelenlétében jelentették be a tulajdonosváltást, ami azzal az elhatározással is párosult, hogy az új tulajdonosok visszavezetik a csapatot a szlovák élvonalba. Nem sikerült nekik. A befektetés összegét nem tették közzé (ki tudja, mennyi volt, lehetett?), de az kiderült, hogy részvények 70 százaléka került iráni kézbe. Az akkori egyedüli részvényes, Dunaszerdahely képviselő-testülete is jóváhagyta az eladást. A teheráni összejövetelen és utána is az Európában egyedinak tartott iráni sportbefektetést az ország legfelsőbb körei is támogatták, hiszen utat nyitott (volna) az ország tehetségeinek beáramlására földrészünkre.
Más befektető jelentkezett
Már 2004 februárjában Kanovits György, a képviselő-testület sportbizottságának elnöke közölte az Új Szóval, hogy nem ugyanarról az iráni befektetőről van szó, akivel korábban tárgyaltak a szerdahelyiek, mert az iráni II Gmbh céggel zátonyra futottak a megbeszélések. Jelentkezett azonban egy másik iráni, s az ő ajánlatára adta áldását a képviselő-testület.
Perzsa fölény a klubvezetésben
Augusztusban arról számolt be egyedüli napilapunk, hogy „az iráni Nejad Sza-favit nevezték ki az egyesület első emberévé. A héttagú igazgatótanácsban az öt iráni mellett csak Antal Barnabás és Patasi Ferenc maradt hírmondónak. Perzsa fölény jellemzi a felügyelőbizottságot is, a 15 tag közül csupán öten dunaszerdahelyiek. »Nem kell ebből nagy ügyet csinálni, az iráni többségi tulajdonos, aki a részvények 70 százalékával (a fennmaradó 30 százalék az önkormányzaté – szerk. megj.) rendelkezik, úgy döntött, hogy saját embereit jelöli a vezérkarba. Például én is átkerültem a felügyelőbizottságba« – nyilatkozta Pápay Zoltán, a DAC korábbi alelnöke. „Tavasszal elsősorban a bennmaradás kiharcolására összpontosítottunk, ezért csak most került sor az előre megbeszélt változásokra. Tehát nincs ebben semmi szenzáció, ez a világon mindenhol úgy működik, hogy a befektető hozza magával a munkatársait” – tette hozzá Antal Barnabás exelnök.
Pflugtól Fieberig
A DAC 2004-ben (11.) és 2005-ben (8.) is megmenekült, s maradt a II. ligában. Közben zajlott a klubélet, az első csapatot 2004 elején Robert Pflug (első külföldiként) vette át. Egy éven belül Štefan Horný, Ladislav Kuna és 2005 januárjától Fieber Péter lett vezetőedző – először. „Sokáig tépelődtem, míg igent mondtam a DAC ajánlatára. Döntésemben az is közrejátszott, hogy játékos-pályafutásom legszebb időszakát töltöttem a sárga-kékeknél, és az önkormányzat maximális támogatásáról biztosított” – mondta az Új Szónak Fieber Péter.
Nem tartották be a megállapodást
Ugyanebből a lapból 2005 márciusában azt tudtuk meg, hogy „Mivel a klub iráni többségi tulajdonosai a többszöri ígéretek ellenére nem jelentkeztek (eleinte januárra, majd februárra jelezték érkezésüket...), a város költségvetéséből biztosítják az együttes tavaszi szereplését. Elképzelhető: a csallóköziek felbontják a tavalyi adásvételi szerződést, mert az egyesület részvényeinek 70 százalékát birtokló perzsák nem tartják be a megállapodást.”
Hivatalosan nem voltak tulajdonosok
Aztán májusban meglepő információt közölt Pázmány Péter, Dunaszerdahely akkor polgármestere. „Elmondta, hogy hivatalosan sosem voltak az irániak a DAC futballklub többségi tulajdonosai. Tehát az egész perzsa éra alatt a városé volt és ma azé az egyesület 100 százszázalékos részvénycsomagja. »Másfél évvel ezelőtt megbízott a képviselő-testület, hogy tárgyaljak a perzsa befektetőkkel a DAC többségi részvényeinek az eladásáról. Az egyeztetések végén aláírtuk a megállapodást, mely szerint az irániak állják a költségek 70 százalékát, az önkormányzat pedig a fennmaradó harmincat. Kikötöttük, legfeljebb 2 millió koronával járulunk hozzá a klub működtetéséhez. Eleinte nem is volt gond, ám ősszel már akadozni kezdett a gépezet. Aztán végleg elhallgattak a perzsák.« Többször próbáltak kapcsolatba lépni velük, ám nem sikerült elérni őket. Néha a Turócszent mártonban élő tolmácsukon keresztül üzentek, hogy hamarosan jönnek. De máig nem jöttek. »Január közepén meguntuk a hitegetést. Levélben értesítettük őket a szerződés felbontásáról. Választ a mai napig nem kaptunk. Lehet, hogy sokan meglepődnek, de hivatalosan a perzsák sosem voltak a DAC többségi részvényesei, mivel a cégbíróságon nem jegyezték be a részvénytársaságban tavaly beállt tulajdonosváltást. Az irániak különféle indokkal mindig csak halogatták a bejegyzést. Tőlünk, vagyis a várostól semmilyen vagyont nem kaptak, csak a négy iráni futballista játékjogával rendelkeztek.«” – olvashattuk az Új Szóban.
Ezzel véget ért az irányi csinnadratta a DAC-ban. Nem teljesen...
(Forrás: Új Szó, TASR)