Elmondta életpályáját, hol részletesebben, hol kevésbé tért ki egy-egy időszakra. Mindegyikben benne van a boksz, amely máig átszövi mindennapjait. Álnéven kezdte, minden edzés nélkül, kiütéssel, ötven évesen fejezte be, pontozásos győzelemmel. Az interjú rövidített változata az Új Szó 2020. november 13-i nyomtatott számában is megjelent.
J. Mészáros Károly
Tenyeret és talpat kapott a bokszhoz
Ő volt az első, aki profi útra lépett a honi ökölvívásban. Az amatőr világból történt váltásról, hosszúra nyúlt versenyzői pályafutásáról, a hivatásos boksz kulisszatitkairól is kérdeztem Paszterkó Lászlót. Szóba került sportágának megítélése, bunyós mérlege, s előjöttek legemlékezetesebb csatái... Öklözzünk együtt a Párkányban élő sportemberrel.
Budapesten született. Hogyan került az akkori Csehszlovákiába?
Édesanyám idejött másodszor férjhez, és másodikos alapiskolás voltam, amikor ide költöztünk.
Emlékszik még Esek Árpádra?
Persze hogy.
Ki volt ő? Árulja el...
A nevére kiállított versenyzői igazolvánnyal bokszoltam első meccsemet a ringben. Az edzőnek a fia volt az osztálytársam, jó barátok voltunk, s mondta, hogy lesz megint boksz, menjek el megnézni. Rábólintottam, ez Érsekújvárott történt. Időbe kellett megjelennem, még a mérlegelés előtt, mert utána már nem volt ideje bevinni engem. Volt olyan kedves, hogy ne kelljen jegyet vásárolnom. Odamentem időben, vártam, s odajött hozzám az edző, barátom apja, s azt kérdezte tőlem, nincs-e kedvem ötven koronát keresni, ami 1977-ben elég nagy pénz volt. Hogy ne volna kedvem. Mit kell csinálnom? – kérdeztem. Itt van egy igazolvány – Esek Árpádé volt – , tanuld meg, mikor született a tulajdonosa, ha esetleg kérdeznék. S amint elhangzik a név, ráállsz a mérlegre, lemérnek, és meg van az ötvenes, mert az ellenfélnek ebben a súlycsoportban nincsen bokszolója. Beleegyeztem, felálltam a mérlegre, de mégis volt az ellenfélnek is bokszolója. Józsi bácsi odaadta a pénzt, s közöltem vele, lesz ki ellen bunyóznom. Erre ő: Lacikám, nem bokszoltál életedben, nem jártál edzésre. Én meg azt válaszoltam, mindent el kell egyszer kezdeni, akkor kezdjük most. Komolyan gondoltam, az edző pedig később elárulta, hogy csak azt várta, mikor kapok egy pofont, s akkor bedobja a törülközőt, s feladja mindegy alapon.
Tehát álnéven bokszolta első meccsét...
Valóban. És előtte még edzésekre sem jártam.
Ez adott lökést a folytatáshoz?
Mivel kiütéssel győztem a második menetben, utána elkezdtem edzeni. Később az edzőm megmondta, nem akkor gondolta, hogy lesz belőlem bokszoló, amikor győztem, és felemelték a kezemet, hanem amikor egy hétre rá elmentünk Rózsahegyre. Ott már saját igazolványommal léptem a szorítóba, és jó fogdmeg ellenfelem volt, akitől rendesen kikaptam. Mikor jöttem le a ringből, mondtam: Nem baj, Józsi bácsi, jön ez még hozzánk Érsekújvárba. Edzőm ekkor fedezte fel bennem a bokszolót.
Később amatőrként érsekújvári, galántai és komáromi színekben is öklözött. Volt válogatott bokszoló, nehézsúlyban háromszoros csehszlovák és nyolcszoros szlovák bajnok...
Bár magyar állampolgár vagyok, mindannak ellenére voltam csehszlovák válogatott is. De csak olyan versenyekre küldtek, ahol másnak nem volt sok esélye. Összejött pár győzelmem 1990-ben, akkor, harminc évesen voltam a csúcson. Három kubai bajnokkal bokszoltam, abból kettőt megvertem, és Dél-Koreában volt a pótolimpiai torna azoknak, akik nem mentek az előző játékokra. Pjongcsangban először megvertem egy németet, majd a hazaiak kedvencét, s a döntőben a kubai világbajnok Martinezzal, aki előtte Stevensont is legyőzte, bokszoltam, és 3:2-es pontozásos vereséget szenvedtem. A magyar Dőry Miki bácsi volt a vezetőbíró, jelenleg profi szinten bíráskodik, és nagyon jó kapcsolatban vagyok vele. Megkérdezte minap tőlem: *Emlékszel, mikor számoltam rád?* Mélyütést kaptam, s olyankor le kell léptetni, de először számolni kellett rám, mivel harcképtelen voltam. S mondja a Miki bácsi: wan, maradj lenn, two, ne kelj föl, three, hát te nem vagy normális. Mert látta, hogy kelek föl. És minden rászámolás után elmondott valamit, mikor feljöttem, hozzátette, most már csinálj, amit akarsz. Aztán még egyszer a kubai is padlóra ment, de szerintem megérdemelten kaptam ki pontozással. Ha nem kapom azt a mélyütést, akkor másképp nézett volna ki. De az benne van a bokszban.
Amatőrként 530 alkalommal lépett szorítóba. A rengeteg ringprodukció közül ez az élménye tolakodik elő örömteli emlékként?
Mert ez volt a csúcs. Kimentünk Koreába, ahol időeltolódás van hozzánk képest. Tudtam, hogy utoljára megyek külföldre a válogatottal, mert akkor már megvolt a profi szerződésem, Elég későn léptem a hivatásosok közé, másoknak harminc éves korukban negyven-ötven profi mérkőzésük van lebokszolva. Gondoltam, ha már ott vagyunk Koreában, körül nézünk, milyen a város. A tizennyolcadik emeleten a szállodában volt egy bárszerűség, és este felmentem oda. Még mielőtt elkezdődött volna a torna. Mondja nekem a Pavol Just nevű vezetőnk, hogy nem szórakozni jöttünk ide. Azt válaszoltam, majd meglátjuk a szorítóban, ki szórakozik, és ki nem. A többieket joga van nem beengedni, de engem nincs joga. Letilt, ha hazamegyek? Úgy is be akarom fejezni. Felmentem a diszkóba, beszélgettem azokkal, akik a panmindzsoni semleges övezetből jöttek, ahol vannak szlovák, orosz és angol katonák is. Arra figyelnek, melyik fél szegi meg a szerződést. Nők nem voltak a bárban, mert Koreában ilyen helyekre tilos bemenni nekik. Tehát csak zenehallgatás és beszélgetés volt a katonákkal. A többi csapattársam nem jöhetett velem Másnap kezdődtek a meccsek, s mondja nekem a Just Pali, na, Diskotéka, gyere! És simán megvertem a német ellenfelemet. Aztán egy kicsikét visszavett magából, mert a válogatottból a többiek mind kikaptak. Másnap jött a hazai bunyós, azt is simán levertem, majd következett az említett kubai. Akkor már mindenki várta, mi lesz, hogyan lesz. A koreaiak is mind nekem szurkoltak, megkaptam tőlük ezt a kedvességet, de a kubai sokkal jobb volt. Magasabb volt, nagyobb, tapasztaltabb, már fiatalon, huszonkét évesen.
Túl soknak tűnik az 530 amatőr mérkőzés. Gyakran bokszolt?
Szerepeltem az osztrák-német csapatbajnokságban is, Scharzweiss színeiben. Minden mérkőzésesemet megnyertem. Volt olyan hétvége, hogy kétszer is bokszoltam, otthon Szlovákiában és Bécsben is. Ez a pluszlehetőség sokat adott profi pályafutásomhoz.
Azt tudjuk, hogy a komáromi Jády Károly 1995-ben megalapította a Probox Slovakia profi bokszszövetséget. De hogyan lett éppen Paszterkó László az első hivatásos öklöző Szlovákiában?
Kaptam egy megszólítást Magyarországról 1990-ben, egy évvel később profira váltottam az amatőr státuszomat. Győry József magyar menedzser alatt kezdtem bokszolni belga színekben, mert akkor még se a cseheknek, se a szlovákoknak, se a magyaroknak nem volt szövetségük. Ezért jött a belga licenc. Az első mérkőzést győzelemmel hoztam, a másodikat is. A harmadikon belga bajnoki címért kellett bokszolnom Van Imschoot ellen. Mai napig emlékszem a nevére, időként találkozom is vele, nagyon jó barátom, ma profi bíró. Azóta nem is bokszolhatott, mert súlyos szemidegsérülést szenvedett. Kiütéses győzelem után belga bajnok lettem.
A budapesti születésű szlovákiai fiú az egyik Benelux államban...
Belgiumban, Gent városában bokszoltunk. Odavalósi volt az ellenfelem is. Ez úgy jöhetett össze, hogy minden profi bokszoló ringbe léphet olyan bajnoki címért, amilyen licence van. Az új szabályrendszer szerint olyasmit is csinálunk, hogy van valakinek hazai licence, és egy mérkőzésre kiválthatja az adott országét is.
Akkor még nem kellett kiváltania a belga licencet...
Eleve belga licencem volt. Ez volt a legelső, amit megszereztem, utána lett magyar, amikor megalakult a szövetség Magyarországon, s aztán a szlovákot is megkaptam.
Milyen volt a váltás? Mit vitt az amatőr világból a profik közé, és mivel gazdagodott ott?
Sajnos az amatőr világból túl sokat nem vittem a profik közé. Azelőtt is becsületesen készültem a meccsekre, nemcsak edzéseken, hanem esténként, vagy hajnalonként futni jártam meg erősítettem, ahogy a munkám megengedte. A szabadidőmben. Nekem az egész életemet a boksz töltötte be. Egészen más világ a profi világ. Azért mondom: nem jó sokáig amatőrnek maradni. A legjobb profi bokszolónak, akit menedzseltem, alig volt amatőr meccse. Harminc évesen már nehéz stílust váltani, s esetemben ez történt. A profi ökölvívásban tényleg a pontozásról, a gyorsaságról van szó. Az amatőrök háromszor három perce semmi. A hivatásosoknál minimum négyszer hármas menet van, és az egésznek az alapja az erőnlét, fizikai bunyó, ami jobban hasonlít az utcai harcra, mint az ökölvívásra, csak be van szorítva a sportág szabályai közé. Minden ütésnek van szerepe, s ahhoz, hogy kibírja valaki, felkészültnek kell lennie a több menetes csatára.
Kiegyensúlyozott mérlege (30 győzelem, hét döntetlen és 34 vereség) volt a hivatásosok között. Nem került az akkori világnagyságok közé. Milyen szintre öklözte fel magát?
Legjobb időszakomban, úgy emlékszem, bekerültem a legjobb kétszáz öklöző közé a nehézsúlyúak mezőnyében.
Volt belga bajnok, és bokszolt a német és osztrák bajnoki címért is, mindkétszer kikapott...
Azokra az összecsapásokra is kiváltottam az adott ország licencét.
Azt olvastam, hogy a legemlékezetesebb profi meccsét a német Axel Schulz ellen vívta. Milyen címért bokszolt híres ellenfelével?
Akkor még belga licencem volt. Nem címmérkőzésen, hanem egy sima nyolcperces összecsapáson találkoztunk. Axel akkor Amerikában aratta a babérokat, s hazajött egy bemutatómérkőzésre. Azt mondta a menedzserem, ha elvállalod, csinálj amit csinálsz, nem gond. Kínáltak egy bizonyos összeget, aztán később rájöttem, hogy ez kis átverés volt, ugyanis nem annyit kaptam, amennyit ígértek. Nem baj, ez az én szerencsétlenségem volt. A szerencsém meg az, hogy Schulz a negyedik menetben eltörte három bordámat, mindenek ellenére tovább bokszoltam, amit észrevett a közönség is, hiszen lila volt a kezem, az oldalam, védtem a fejemet. Akkor még a bírók is másként vezették a meccset a profi világban, mint napjainkban, amikor megállítanak, ha még valaki közel sem kapott akkorát, amiért érdemes volna közbelépni. Esetemben nem állították meg a mérkőzést, és valahogy átment rajtam a hullámvölgy. Kérdezte tőlem németül Axel, mi van, bírsz még? Várjál, még csak most kezdek bokszolni, válaszoltam. Elmosolyodott ő is. A mai napig nagyon jó barátok vagyunk. És tényleg így volt, mert a nyolcadik menetben már ő volt padlón. Nem számolt rá a ringbíró, de mindenki az mondta, jogos le volna. Akkor Axel már csak mozgott, játszott velem, mint macska az egérrel, és belelépett egy ütésbe. Azt mondta, hogy megcsúszott, nem, kapott egyet. Utólag elismerte, hogy számolnia kellett volna a bírónak.
Hol volt ez a mérkőzés?
Németországban, a városra már nem emlékszem. Axel hazai környezetben bokszolt. Legszebb érzésként őrzöm, hogy utána a partin találkoztunk az ajtóban, a sátor bejáratánál, s mutatom neki, menjél, ő szintén, hogy menjek én. Aztán átöleltük egymást, és bementünk egyszerre. Mindenki felállt, és tapsolt nekünk. Nagyon jó érzés volt! Akkor. De utána rájöttem, életem legnagyobb hibája volt, hogy ilyen volt ennek a mérkőzésnek a lefolyása, mert ezt követően csak bajnokokat kaptam ellenfélnek.
Annyira felvitte az ázsióját?
Persze. Kezdő bokszolóval nem tudtam bokszolni, bár akkor még én is közéjük tartoztam, hiszen a Schulz elleni csata csak az ötödik vagy hatodik profi mérkőzésem volt. Amíg az ember nem bokszol le tíz meccset, igyekeznek őt pátyolgatni, de engem nem pátyolgattak, mert jött az olasz bajnok, akivel döntetlenre végeztem, és kezdtek komoly ellenfeleket adni.
Vannak, akik azért nézik a bokszot, mert a ringben püfölik egymást az ellenfelek. Paszterkó László miért bokszolt, mit látott és lát ma is az ökölvívásban?
Mindig azt mondtam, hogy a legőszintébb sportról van szó. Amikor az ember a szorítóba megy, nem azt várja, hogy kicselezik, mint a futballban, elviszik mellette a labdát, vagy gyorsabbak nála. A ringbe azért száll valaki, hogy legyőzze ellenfelét, s közben ő is kap pofont, de védekezik is. Míg a futballban az ember a játékra koncentrál, s hátulról összevágják a lábát, megrugdalják. Vagy a kézilabdánál, elég jól játszottam, ezért tudom. Mindig többet voltam a büntetőpadon, mint a pályán. Mikor tolakszik az ember a hatos felé, háttal a kapunak, hogy megkapja a labdát és kapura forduljon vele, akkor hátulról mindig jól a fenekébe csípnek. Lila foltokkal volt teli a testem. Azt nem látta a bíró, de ahogy megfordultam, és adtam az elkövetőnek egy jó pofont, azt észrevette. A bokszban ilyennel nem találkozunk. Abban csak azt várom, hogy megüssön az ellenfél. Fel vagyok rá készülve, hogy kapok, és igyekszem adni is.
A köztudatban az ökölvívás az egészségre igen veszélyes, sőt egyenesen káros sportágként él. Hatszáznál több ringcsata után mi erről a véleménye?
Életstílus kérdése az egész. Ha valaki a mérkőzés után, ahol rengeteg ütést kapott, este még alkoholt önt rá, akkor az annyi, mint az olaj a tűzre. Azt nem szabad. Ha valaki ezt az utat járja, akkor komoly hatással van az agyára és viselkedésére a boksz. Szerintem, ha erre készül, tréningezik valaki, az más. Egy angol gróf úr, aki a sportág alapjait körvonalazta, mondta meg a legjobban: akinek az Isten tenyeret és talpat adott hozzá, csak az lehet bokszoló. Vagyis olyan géneket, testfelépítést, fejbeli adottságot... Például én is átéltem, hogy nemegyszer kellett menni MR-vizsgálatra, s mondta is az orvos, Lackó olyan tiszta a fejed, mind az újszülötté. Nem is gondolná az ember, hogy ennyi ütés után így van.
Kötelező a bokszolóknál az MR-vizsgálat?
Ez minden szövetség saját döntése alapján történik. A mi szlovákiai szövetségünknél, ahol a szabályokat kilencven százalékban én alkottam, ez úgy működik, hogy minden idő előtti vereség után elküldöm a gyereket, hogy menjen vizsgálatra. Ez nem árt a fejnek, de a pénztárcának igen, mert elég drága. Nem öt eurós tétel. El is kell intézni, nem egy csettintésre megy. Viszont ez a vizsgálat mutatja legjobban az agykéregnek az alakulását, nincs-e véletlenül valami megpattanva, valamilyen vérszivárgás. Ha van, az tragédia. Sokszor a gyerekek eljátszották a hősi halált, tehát nem is voltak annyira leütve, mint ahogy mutatták, mert megadták magukat. Ezek után elgondolkodnak, hogy megcsinálják-e ezt, mert tudják, hogy pénzbe fog kerülni, mert a fejvizsgálatért fizetni kell. Az első vizsgálatot én ingyen megcsináltatom, azt elintézem, de utána nem. Megmondom, hogy számlázzák ki, és kifizeti az úriember, ha felkészületlenül jött, elvállalta a meccset, s ha lefeküdt a ringben, mert úgy kényelmesebb volt.
Ez egy ellenszer az ügyeskedők ellen?
Igen. Előfordulhat az ilyesmi. Szövetségünknek jelenleg 1034 licence van kiadva. Ebből körülbelül hatszáz élő, köztük a földrészünkön kívülieké, akiknek kell az európai licenc, hogy bokszolhassanak. Jönnek a mexikói meg amerikai srácok, akiknek ez hiányzik, viszont nagyon jó ismerőseim, és megkérnek, hogy licencre van szükségük. Elkérem tőlük az orvosi vizsgálatok eredményeit és egy képet, s megkapják a versenyzői engedélyt.
Tehát a hatszáz profi öklöző nem csak szlovákiai...
Van köztük olasz, belga, francia, utóbbiakból elég sok, rengeteg magyar. Volt is intermezzóm azzal, aki a mérkőzéseket jegyzi, rangsorokat állítja össze. Észrevettem, hogy emiatt neheztel rám. Aztán egy találkozón elmondtam neki, hogy miért vannak nekünk magyar ökölvívóink. Mert én magyar állampolgár vagyok, és nagyon sok barátom van, akikkel valamikor bokszoltam, s ha ő magyar licenccel nem akar öklözni, mert kevesebb bizalma van a magyar szövetség iránt, mint irántam, akkor jöhet a szlovák szövetségbe. Ezen nem haragudhat meg senki. Európában élünk, már nincs az, hogy valakit háttérbe kell szorítani, mert máshol él, mint amilyen licenccel versenyez.
Ötven évesen, 2010-ben Európa legidősebb öklözőjeként fejezte be profi pályafutását. Kihozta magából a maximumot?
Szerintem nem tudtam kihozni. Senkit nem akarok megbántani, de ügyesebb menedzseléssel sokkal többre vihettem volna. Abban az időben még nem volt ez az ügyeskedős menedzselés, mint napjainkban. Mindenki csak pénzt akart ebből learatni, nem a sportoldalát vették alapul.
Megérte profi útra lépni? Pénzért bokszolni a ringben?
A különbség az, mintha egy tablettát vízzel, vagy anélkül vennénk be. Amikor az ember kikap, az valahol fáj, ha néha igazságtalan is a vereség, az még jobban fáj, de ha megfizetnek érte, akkor legalább volt értelme.
A profi világban szabály, előírás, hogy a vesztesnek is jár pénz?
Természetesen. Azt előre lekötik, hogy mennyi pénzért bokszol az ember. Akár nyer, akár kikap, azt az összeget megkapja. Mérvadó a világranglistán betöltött helyezése. Akkor lehet több pénzt kérni, ha jó ez a helyezés.
Tíz évvel ezelőtt, mikor befejezte a profi ökölvívást, már biztonsági szolgálata volt. Azóta is ezen a területen tevékenykedik?
Igen. Érsekújvárott és Párkányban van biztonsági szolgálatunk, de Szlovákia összes városában őrzünk bizonyos dolgokat. Például az összes Stop Shop ránk van kötve tűzvédelmi szempontból. Ha szükséges, értesítjük a tűzoltókat, az érintettetek. Munka van rengeteg. Nem hagyhatom ki ebből a feleségem megemlítését, mert az ő segítsége nélkül aligha győzném.
Emellett a párkányi LP Box Promotion edzője. Nőnek a Paszterkó-kaliberű tehetségek?
Van egy ilyen fiatalunk, de a járványhelyzet miatt most munkára volt szüksége. Nagyon ügyes, nagyon tehetséges párkányi fiatalember. Voltam vele Kanadában is, nagyon jól bokszol, nem volt alárendelt szerepe. Holcapfel Nicolasnak hívják. Két amatőr meccs után lett profi, azt mondta, Laci bácsi, én ezt nem fogom csinálni, fölényesen megnyertem, miért adták a másiknak a győzelmet? Ez van, válaszoltam. Ha akarsz kárpótlást is kapni, nemcsak csalódást, pofonokat, akkor menj a profik közé. Láttam, jó stílusú roma srác, de mindamellett, ami igazán ritka a romáknál, nagyon kemény. Tizenhét éves volt, mikor az első profi mérkőzését szerveztem. Azóta két év telt el. Jelenleg azonban dolgoznia kell, családja van.
Nem élünk sportbarát időket a koronavírus alatt...
Havonta szoktunk minimum egy mérkőzést szervezni. Most nem tudom vállalni, mert ha azt mondják nekem, hogy összesen ennyi meg annyi ember lehet a teremben, a bokszolókkal, a nézőkkel, a bírókkal, az orvossal meg velem együtt, az nem megy. És a szponzorok? A hazai mérkőzések hetven százaléka saját zsebből van, de kell az a harminc százalék is.
Van-e a családban folytatója az ökölvívásnak?
Nincs. Próbálkoztam, a fiam nem vonzódott felé. Egyelőre így van, talán majd az unoka...
Az interjú rövidített változata 2020. november 12-án az Új Szó online változatában is megjelent
Ki Paszterkó László?
Paszterkó László (szül. 1960-ban Budapesten) egykori válogatott ökölvívó, Szlovákiában ő volt az első profi. Előtte amatőrként 530 mérkőzésen bunyózott, hetven százalékukat megnyerte. Nehézsúlyban háromszeres országos bajnok. A hivatásosok között 71 alkalommal állt ringbe, utoljára 2010. január 8-án, amikor érsekújvári búcsúmeccsén aratta utolsó győzelmét, visszavonulásakor Európa legidősebb aktív öklözőjeként jegyezték. Már akkor biztonsági szolgálata volt, és boksztehetségeket is nevel(t), jelenleg a párkányi LP Box Promotion klub edzője, a szlovák profiszövetség főtitkára. Családjával Párkányban él.
Írta: J. Mészáros Károly