Előtte csak születésekor járt kórházban, és ezúttal sem vonzotta semmi oda. 2001 tavaszán senki nem tudta meggyőzni, hogy menjen orvoshoz, mikor az ajkán megjelent egy furcsa kiütésszerű valami. Ifj. Kalmár László (szül. 1956) sömörnek vélte, de nem az volt. Kenegette, ápolgatta, eredménytelenül. Akkor éppen Bakán edzősködött az egykori élvonalbeli labdarúgó. Kováts Gyula klubtulajdonos és mecénás már nem tudta tovább nézni, hogy mi történik az arcával. Autóba ültette, és a pozsonyi katonakórházba vitte. Ott szembesült a valósággal, s kezdődött a kálváriája: alsó ajkát el kellett távolítani, rákos daganat miatt.
„2001 december negyedikén műtötték először, ezt hat hét sugárzás követte. Meglett az eredménye, nem terjedt tovább a kór – írta élete legkeményebb időszakáról a Šport napilap. – Ezután kezdődött a harc az arcáért. Hogy gondtalanul tudjon enni, beszélni, létezni, s feltűnhessen az emberek között. Másfél év alatt további hat nehéz műtét várt rá. A leghosszabb hat órán át tartott. Az egyik beavatkozás után bevarrott szájjal és bedrótozott fogakkal ébredt. Csak azért, hogy egy véletlenszerű tüsszentés vagy ásítás után nehogy megsérüljön, amit nagy nehézségek árán hoztak rendbe. Szája sarkában egy lyukacskát hagytak, hogy azon keresztül tudjon pálcikával élelmet venni magához. Egy hónapig! Mikor kioperálták az alsó ajkát, az orrán keresztül bevezetett csövecskén jutott táplálékhoz. Híg főzelékhez, teához, később kásához. Aki korábban jóízűen a tányérjára tette a füstölt csülköt, egyszeriben úgy táplálkozhatott csak, mint a csecsemő. Az XXL méretből kihagyhatta a két ikszet: 102 kilóról 75-re fogyott... Mikor műtétjei után felébredt, mindig az volt az első kérdése: mikor mehet haza, mikor mehet a pályára? Az orvosok tettek amit tehettek. Húst vettek el a felső ajkából, a nyakából, a füle mögül, hogy külseje úgy ahogy elfogadható legyen. Azt mondja csak csókolni tudja az orvosok kezeit, bár tudja, hogy élete végéig nyomot hagyott a betegség az arcán.”
Története megdöbbentő és egyben tanulságos is. Nem árt orvoshoz fordulni, amíg nincs késő.
(Forrás: Šport, szlomasport-repró)
Ki ő?
Ifj. Kalmár László tehetséges középpályás volt, aki a pozsonyi Interben kezdett futballozni, pedig szülőfalujában, Diósförgepatonyban a pályán nőtt fel, édesapja ugyanis tizenöt évig az ottani gondnok volt. Mégis fiatalon elvitte a fővárosba, ahol korosztályos csehszlovák válogatottat neveltek a fiából. És a sárga-feketék élvonalbeli csapatában is szóhoz jutott. Utána Csehországban Tachovban, a prágai Spartában, Bohumínba, majd a Baník Ostravában játszott. A Csallóközbe történt visszatérése után tíz góllal járult hozzá 1985-ban a DAC előszöri csehszlovák élvonalba jutásához. Egy évadot még ott is játszott, s végül négy klubban összesen 75 élvonalbeli találkozóval zárta pályafutását a csehszlovák első osztályban, s közben hússzor volt eredményes. Utána edzőként tevékenykedett, a DAC-ban három vezetőedzőnek (Vladimír Hrivnák, Dušan Radolský, Ladislav Škorpil) volt a segítője, az utánpótlással is foglalkozott, majd dolgozott Bősön és több csallóközi alakulatnál, elég sokat Bakán is. S közben a DAC-éra után visszatalált szülőfalujába, ahol játékosedző és klubtitkár is volt. Később visszavonult, megromlott az egészségi állapota, több műtéten esett át. (Rokkant)nyugdíjasként él Dunaszerdahelyen.