2022. május 17-én múlt húsz éve, hogy nincs már közöttünk Kubala László (a szlovákoknak Ladislav, a spanyoloknak Ladislao), aki három ország – Magyarország, Csehszlovákia és Spanyolország mezében játszott hivatalos válogatott mérkőzést, nem hivatalosat szlovákban és katalánban is. Önmagát világpolgárnak nevezte, de valahol a magunkénak tartjuk mi is. Mikor meghalt, a barcelonai a miatta kibővített Nou Camp-stadion díszpáholyában ravatalozták fel. A klublap címoldalán ez állt: „Köszönjük, örökre tartozni fogunk neked.”
Kalandos élete volt, erős nyomot hagyott különösen a spanyol futballban. Két kiragadott helyzetkép Kubala életéből: gyökereiről, országváltásairól.
Varró Krisztián hétszáz (!) oldalas könyvet írt róla Kubala címmel (megjelent 2019-ben). Ebben ezernyi forrás, az elődök származásának kibogozott szálai. Ugyanis Kubala László ugyan Budapesten született, de szlovák és lengyel ágról származó szülei Turócszentmárton közeléből (a mai Turanyból) költöztek a jobb megélhetés reményében a magyar fővárosba. „Amikor a kisfiú megszületett, 1927 nyarán még Pesterzsébeten laktak. A kis jövevény a vérvonal okán a Ladislav keresztnevet kapta, a Ladislav magyar megfelelője azonban László, így aztán mindenki Lacikának szólította. A szülők ebben az időben egymás között többnyire szlovákul beszéltek, a gyerekre azonban – ahogy a visszaemlékezésekből kiderült – napközben legtöbbször a kizárólag lengyelül beszélő nagypapa vigyázott. Így aztán a kisfiú tulajdonképpen a budapesti költözésig, az iskolakezdésig lengyelül beszélt, szlovákul is értett valamennyit, magyarul viszont éppen nem tudott kifogástalanul” – írja Varró Krisztián.
A háború után Kubalát besorozták, ezért elmenekült Csehszlovákiába. Apja 1946-ban meghalt, anyjával pedig Pozsonyba költözött. Hamis útlevéllel gyalogolt át a komáromi határon. Az ŠK 15 ezer forintért vette meg az FTC-től. Szlovák források szerint nem szívesen engedték, de a háború utáni magyar-szlovák lakosságcsere is kapóra jött, és éltek a lehetőséggel. A bohém Kubala gyorsan válogatott lett, miközben benősült klubedzője, Ferdinand Daučík családjába. Feleségül vette Daučík Annát, az edző húgát. De ez sem mentette meg őt a csehszlovák katonai behívótól. S ahogy érkezése, úgy távozása is a katonai szolgálat elöli menekülés jegyében történt. Ekkor visszaszökött Magyarországra, a Vasas egy családi házat adott neki azért, hogy Angyalföldre ment játszani. Ott sem focizott sokáig, egy évvel később, a kommunista hatalomátvétel után külföldre szökött. Néhány csempész közreműködésével szovjet katonai egyenruhába bújva került Bécsbe, fura fordulata ez életútjának, hiszen a katonai szolgálat elől menekülve mégis mundérban szökött ki a nagy európai futballporondra. Bécsből Torinóba került, később Spanyolországban a Real Madrid is megvette volna, de soknak tartotta a vételárat. És ezután jött az FC Barcelona...
Életének folytatódása már ismertebb a focibarátok világában.
Forrás: Varró Krisztián: Kubala; Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1963 – J. Mészáros Károly: (Cseh)szlovákiai magyar sportélet 1948–1963, 9. fejezet: Ladislav, László, Ladislao, a világpolgár
Lexikonsorok róla
KUBALA LÁSZLÓ, labdarúgó, edző, szövetségi kapitány (1927. 6. 10., Budapest–2002. 5. 17., Barcelona). Egyedüli játékos a világon, aki három ország válogatottjában futballozott: csehszlovák mezben hatszor, magyarban háromszor, spanyolban tizennyolcszor vagy tizenkilencszer. Később edzősködött, volt spanyol szövetségi kapitány is (1969–80).