Csak ötvennyolc éves volt, mikor távozott az élők sorából. 2005. december 12-én, Pozsonyban. A fővárosban búcsúztatták, szülőfalujában, Tardoskedden van eltemetve. Az ő nevét viseli a helyi stadion.
Szikora György, a fehér Pelé (szül. 1947). Azért fehér, mert maga a világnagyság, a fekete Pelé, aki temetésekor koszorút küldött a sírjára, teljesítménye hatására, elismerve képességeit együtt vonult le vele 1966-ban a pályáról, amikor a brazilok két barátságos meccsre hívták meg Csehszlovákiát a Rio de Janeiró-i híres Maracana stadionba. A vendégeknél már az első mérkőzésen volt egy tizenkilenc éves fiú, aki rendkívüli labdaérzékkel futballozott, rendre veszélyeztette a hazai kaput. A második összecsapáson aztán megmutatta, hogy még másra is képes. Előbb négy brazilt kicselezve a következőben már elakadt, tizenegyes lett belőle. Utána meg villant a lába, egy kipattanó labdát vágott védhetetlenül a brazilok hálójába. És tapsolt a közönség, ami a dél-amerikai országban nem az ellenfél játékosának szokott szólni. A döntetlenre végződött találkozó után a közönség nagy tapsa közepette együtt vonult le a pályáról a világnagyság Pelé és a labdazsonglőröket ámulatba ejtő Szikora. Ezt követően nevezte el a tardoskeddi srácot a brazil sajtó fehér Pelének. Azóta is így ismert a foci világában.
Pályafutása azonban nem alakult a legjobban. Hiába harcolta ki Csehszlovákia az 1970-es vb-szereplést, Gyuri nem utazott Mexikóba. Derékbe tört a pályafutása még előtte. Megvádolta csapatársa, hogy elárulta a taktikát egy csehszlovák–magyar vb-selejtező-párharc során, mikor szót váltott a prágai visszavágó előtt Mészöly Kálmánnal, a magyarok középhátvédjével. Megviselte őt a jogtalan vádaskodás. Lelkileg összeomlott, a pohár is gyakran a kezébe került. Meg is sérült, és kérte a szövetségi kapitányt, hogy legközelebb mellőze a nevezéskor. Aztán már nem is nagyon hívták meg a válogatottba.
Akik akkoriban a pozsonyi Interre voltak kíváncsiak, legtöbbször csak azért jártak ki a sárga-feketék mérkőzéseire, hogy megcsodálják a hazaiak 8-as számú mezben futballozó középpályásának csodálatos cseleit, szemet gyönyörködtető játékát, szórakoztató mozdulatait. Képességeit más fővárosi klubban is kamatoztatta. Futballozott a DAC-ban, Poprádon és bécsi Slovanban is. Több mint 200 élvonalbeli meccsen a lőtt gólok számában jóval túlszárnyalta az ötvenet (számukat illetően három eltérő statisztika is létezik). 1966 és 1971 között 21 meccset játszott a csehszlovák válogatottban (először a Szovjetunió ellen – 1966. május 18., Prága, utoljára 1971-ben az NDK ellen, 24 évesen), két gól fűződik a nevéhez.
Edzői pályafutása is sokmegállós volt, vargabetűkkel tarkítva. Legtöbbször oda hívták, ahol baj volt, s menekülni kellett a kiesés elől. Több mint 150 mérkőzésen irányította a DAC-ot, szívügyének tartva a dunaszerdahelyi klubot, ahol ötször fordult meg. Rimaszombatban és Vágsellyén háromszor edzősködött, de irányította a kassai Lokomotíva, a bősiek és az érsekújváriak szakmai stábját is, ám a névsor korántsem teljes. Jócskán folytatható lenne. Ő is folytatta volna még tovább, de életmódja nyomán kikezdett egészsége elég korán felmondta a szolgálatot.

J. Mészáros Károly