Fördős Ferenc (szül. 1950) egykori gútai futballkapus története a hihetetlen tartományába sorolható, pedig megtörtént, és máig élő kapcsolat kerekedett belőle. Az érintett honlapunknak is elmesélte.
A gútai Fördős Ferenc Tornaújfalun vagy Vendégiben vetődik. A pontos helyszín már feledésbe merült (Fördős Ferenc archívumából)
„A hatvanas évek második felében Gútáról a távoli Szepsibe kerültem középiskolába. Egyik ottani tanárunk, Tarnai Árpád elvitt bennünket lakhelyére, Tornaújfalura, és iskolatársaimmal együtt leigazoltak bennünket a falu legalacsonyabb osztályú bajnokságban szereplő futballcsapatába. Annyira belejöttem a védésbe, hogy egy éven belül már a szepsi felnőttek között találtam magam – eleveníti fel az előzményeket. – 2022 márciusában rehabilitációs fürdőbe mentem a közép-szlovákiai Gyűgyre. Teltek a napok, jártunk fürödni, s az egyik napon a medencében arra lettem figyelmes, hogy nem messze tőlem valaki kassai tájszólásban beszél magyarul. Megszólítottam: »Testvér, Kassa környékéről vagy?« »Miből gondolod?« – jött rá az ő kérdése. Elmondtam neki, hogy Szepsibe jártam középiskolába, így ismerem az ottani emberek beszédét. Kiderült, hogy ő Barták Tibor Tornaújfaluról, abból a faluból, ahova középiskolásként védeni jártam. Nekem is kellemes élményeim vannak arról a vidékről, adtam tudtára. Szepsi környékén minden férfiút, még a pelenkásat is, inasnak nevezik. Megjegyezte, hogy hozzájuk is járt öt-hat inas focizni a szepsi mezőgazdasági szakközépiskolából. Még emlékezett is a nevekre. A kapus Fördős Feri volt, és sorolta tovább: Németh Laci, Czető Feri, Serfőző Gyuszi, Valacsay Józsi és Lukács Kalmi. Hátamon futkosott a hideg, mikor ezt hallottam. Ilyen nem létezik, hogy ötvenöt év után valaki így emlékezzen ezekre az idegen inasokra! Újra testvérnek szólítva megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy ki volt az a Fördős Feri? »Itt áll előtted, az én vagyok«, mondtam neki. Akkora öröm volt mindkettőnk számára ez a találkozás, hogy attól a pillanattól kezdve a mai napig tartjuk a kapcsolatot. És van miről beszélgetnünk, főleg a régi időkről. Nagyon sok közös emlékünk, ismerősünk van. Azt is megtudtam tőle, hogy mikor elmentem Szepsibe védeni, utánam ő lett a kapus Tornaújfalun. Emlékezett rám, én viszont nem ismertem személyesen, mert fiatalabb nálam, a akkor még az ificsapatban szerepelt. Volt a felnőtt gárdának egy nagyon kitartó vezetője, mindenese, mégpedig Derán Sanyi. Vezetőként velünk együtt futballozott. Kopasznak hívták, mert már fiatal korában fogytán volt a haja. Öreg 105-ös Škodájával szállított bennünket a meccsekre, meg el is jött értünk Szepsibe, akárcsak a busz, ha azzal utaztunk. Mi mindannyian tizenhat-tizenhét évesek voltunk, csupa idősebb falubeli játékosokkal – Béres Gyula bával, Köteles Ágostonnal, Turoci Árpival (Tatyival), Simko Pistával, Strámai Pityuval – futballoztunk. Úgy vettek bennünket, mintha tornaújfaluiak lettünk volna. Minden mulatságra meghívtak, a tenyerükön hordoztak bennünket.”
Lejegyezte: J. Mészáros Károly