Elegen vagyunk? – egyre gyakoribb kérdés az ellenfélhez indulás előtt vagy a hazai öltözőben. Elszaporodtak azok a bajnokik, melyeken csak hét emberrel áll ki valamelyik focicsapat. Ennél kevesebbel már nem lehet. Nincs értelme, meg a szabályok szerint nem is engedélyezett. De héttel már igen. Szükségmegoldásnak is megfelel, nincs utána büntetés, semmilyen eltiltás. De a meccs is csak ideig-óráig tart. Legfeljebb egy félidőt kibír a hét bátor ember, többet nemigen. Beállnak a kapujuk elé, aztán betonoznak. Kapnak, amennyit kaphatnak. Ha elegük van belőle, egyikük sérültet jelent, és levonulnak. Vége a macska-egér harcnak, mert játékról nemigen lehet beszélni, mondta lehangoltan minap egy edző, miután csapata huszonvalahány perc után ellenfél nélkül maradt. Mit érez ilyenkor a néző, aki az egész meccsre váltott jegyet, és még rendesen ki sem kiabálhatta magát? Vagy azok a játékosok, akik futballozni akarnak, és nincs kivel játszaniuk? Vagy az a hét ember, aki mégis összejött, és tizenegy ellen próbált beszállni egy labdakergetésbe? Fogynak a focisták, fontosabb a munka, kedvtelésből nem lehet megélni. Idáig jutottunk.
J. Mészáros Károly