(Adalékok Sarlós József tornász olimpikon életútjához)
Voltak sportemberek, akik nagy dolgokat is alkottak, de mégsem kerültek az érdeklődés középpontjába. Ilyen olimpikon volt a párkányi születésű Sarlós (Starkbauer) József (1909–1996). Szertornászként ő ugrott talajon a világon először nyújtott testű hátraszaltót. Mégsem róla nevezték el ezt a figurát. Hosszú élete során számos megpróbáltatás, üldözés érte. Alábbi összeállításunk adalék életpályája felelevenítéséhez.
Ki volt?
Az 1936-os berlini olimpián hetedik lett csapatban a magyar tornaválogatottal. Többszörös magyar szertorna bajnok volt gyűrűn és talajon.. Tizennégyszeres magyar válogatott. 1935-ben csapatban és gyűrűn is világbajnok lett. Versenyzett úszásban, műugrásban és vízilabdában is.
Mit gyűjtött össze róla a dédunoka?
Hosszú, rendkívül kalandos és hányatott életútját aprólékosan dédunokája, a komáromi Nagy Balázs dolgozta fel gimnazista korában. A 2016-os dunaszerdahelyi Diákolimpián (alapiskolásaink kétévente ismétlődő versenyén) az esszéíró-pályázat keretében versenyen kívül előadva nagy sikert aratott a munkával, amelyet honlapunknak is eljuttatta. Főleg sportvonatkozású részeiből merítünk.
1.
Sarlós József 1909. július 8-án született Párkányban, jómódú kereskedő család hatodik gyermekeként. Apja Starkbauer Róbert német, édesannyja Rojcsek Anna szlovák származású. Alapiskoláját Párkányban végezte. Közben lejárt a Dunára, abban tanult meg úszni, már 10 éves korában átúszta a folyót.
2.
Középiskolába Esztergomba járt a bencés gimnáziumba, ahonnan eltanácsolták, mert nem szeretett tanulni. Már ott kitűnt rendkívüli sporttehetségével. Az esztergomi uszodaavató versenyen Bárány Pistával, Európa második legjobb úszójával versenyzett. Ekkor kezdett el tornászni pár barátjával kedvtelésből.
3.
1928-ban felvételt nyert a budapesti testnevelési főiskolába .Itt találkozott csak igazán a szertornával, melyet eddig csak kíváncsiságból űzött. 1931–1937 között tizennégyszer volt magyar válogatott. A sportnak köszönhetően beutazta egész Európát. A főiskola mellett 1929-ig Esztergomban úszóként is versenyzett. Úszásban, műugrásban és vízilabdában háromszoros magyar bajnok, főiskolai világbajnokságon 1935-ben Pesten csapataranyérmes. 1936-ban a berlini olimpia (7. csapatban) mellett a világbajnokságon hatodik lett, szintén csapatban. Egyéniben a csapat legjobbja, 9. volt. Világbajnokságon (1934. június 1–2.) egyéni összetettben a tizedik helyen végzett. „Ha jól emlékszem , különféle versenyeken több mint 70 érmet szereztem” –mondta egyszer. Dédunokája szerint ezek voltak élete legszebb évei. Ő csinálta meg a világon először a hátraszaltót nyújtott testtel, amit el is akartak róla nevezni Sarlós-szaltónak, de abban az időben ennek nem nyilvánítottak nagy jelentőséget.
4.
A TF befejezése után tanári állást kapott Budapest-Mátyásföldön a Corvin Mátyás Gimnáziumban. Testnevelő tanárként az otthonról hozott szigort és precizitást kamatoztatta. Tornászai az ország legjobbjai lettek. Nagyon megbecsült tanár volt. A szabad idejét is a sport és a fiatal nemzedék nevelése töltötte ki. Két barátjával evező-, vívó- és szertornaszakkört vezetett. „Ezek voltak a legboldogabb évei. Aztán Budapestet is elérte a háború, és dédapám kálváriája kezdetét vette. Besorozták katonának, és a nyugati frontra küldték” – olvasható a munkában.
5.
Amerikai fogságba került, ahol kegyetlenül bántak a magyar foglyokkal. Lécre verve voltak a fához kötve. „Ezek a tények csak nagyon későn derültek ki, ugyanis nagymamám és nagybátyám elmondása szerint nekik gyerekeknek, abban az időben, soha semmit nem mondtak el a szülők. Édesapám szerint 80 éves korában kezdett beszélni, mikor apukámat és nagyapját összekötötte a sport” – jegyzi meg Nagy Balázs.
6.
A háborús kínzások közben egy öreg német gazda munkásokat keresett. Szerencséje volt, hogy tudott németül. Két magyar hadifogollyal felépült a gazdánál, majd megszökött onnan. Túlélte a drezdai szőnyegbombázást. Viszontagságosan, a vonatok futóművénél elbújva érkezett meg České Budějovicéig, onnan vonatütközőn ülve Pozsonyig utazott, majd gyalogosan ért haza szülővárosába, Párkányba. Mire hazaért, már halottá nyilvánították. Aztán Csehszlovákiában, majd Magyarországon is elfogatóparancsot adtak ki ellene. Volt mátyusföldi diákja feljelentette, így ismét menekülhetett: a jeges Ipolyt átúszva visszaszökött Csehszlovákiába.
7.
Két évig bujkált Anni nővérénél Trencsénben. Annak férje a trencséni posta igazgatója volt. Ismeretségét kihasználva elintézte neki az állampolgárságot, de csak úgy, ha reszlovakizál. Megkapta az állampolgárságot, de kis idő múlva visszaíratta magyar nemzetiségét. Anni nővérlének férje munkát is szerzett neki a galgóci gimnáziumban, ahol testnevelő tanárként dolgozott. „Bár a nyelvet nem nagyon beszélte, ezt szakmai tudása ellensúlyozta. Nagyon hamar megkedvelték és felvirágoztatta a város sportéletét. A sokolisták felkarolták, és együtt tornáztak. Dédapámat nagyon szerették, és felnéztek rá. Dédanyám nem dolgozott, csak egész nap sírt” – így a dédunoka.
8.
Amikor Csehszlovákiában 1950-ben újra indult a magyar oktatás tanárokat kerestek Komáromban is. Odacsalogatták őket. „Ugyanazt a munkát folytatta, mint máshol. A testnevelést nagyon magas színvonalra emelte. Diákjai szinte minden versenyt megnyertek. A spartakiád betanításáért még állami kitüntetést is kapott. Az iskola mellett úszást is oktatott, sőt ő lett a kollégium főnevelője” – írta az dédunoka. Ez töréspontot hozott az életében. Következetességével szemben találta magát a kommunisták hatalmával, 1956-ban menesztették, fél évig a párkányi gimnáziumban kapott állást, de onnan is kirúgták. Különböző munkahelyeken kétkezi munkásként dolgozott.
9.
Volt diákja segítségével a szepsi magyar gimnáziumban tanított 1971-ig. Nem önszántából hagyta abba, de a zaklatások ezután sem maradtak el. „Mindezek ellenére a humora és a tartása sose hagyta el. A 1989-es bársonyos forradalom hozta meg számára a nyugalmat. Apum nagyon sok történetet mesélt róla. Ezt is: »Járdán biciklist nem tűrt meg soha, ilyenkor már messziről kikerülték. Mert bottal járt…« A sport a vérében volt. Nagyon sok diákot készített föl a testnevelési főiskolára. Ezt Zabó Bandi, szepsi lakos mesélte, hogy amikor felvételin odaállt a szerhez, a tanárok rögtön azt mondták: Aha, Sarlósovci z Moldavy (Sarlós-tanítvány Szepsiből – a szerkesztő megj.). Bár sokszor kérte a rehabilitációját, sose kapta meg. Koholt vádak érték. Hogy érdemes volt a szélmalomharc? Igen. Gerince és hite mindig megmaradt és megmutatta, hogy nagyon nehéz időkben is megmaradhatunk embernek és magyarnak. »A munkát és a harcot befejeztem, a hitet megtartottam« – idézi gyászjelentéséből dédunokája, Nagy Balázs.
Mire emlékszik Németh Pál?
Sarlós József egykori tanítványa volt Komáromban a felső-csallóközi Németh Pál (szül. 1939), a híres nyárasdi női kézilabda életre hívója. „Diákotthonban laktam, s ha jól emlékszem, ő volt a vezető, aki szigorú rendet tartott. Nagyon tartottunk tőle, roppant szigorú és következetes, csodálatos tanárember volt. A mi időnkben a diák és a tanár között tekintélyparancsoló távolság uralkodott. De volt egy kapocs, ami esetemben ezt megváltoztatta, mégpedig az, hogy a tanár úr nálamnál egy évvel idősebb fia, Attila nagyszerű, értelmes fiú volt, akivel jó barátságot ápoltam. Nem voltam bejáró hozzájuk, de a kapcsolattartás emberileg közelebb hozott minket egymáshoz. Sarlós József tipikus tanárember volt, akár a tornateremben, akár a diákotthonban találkoztunk vele. Amikor belépett közénk, szinte megállt az élet, de amikor kijöttünk a tornateremből vagy nem diákotthoni nevelőként jött közénk, akárcsak fia, ő is nagyszerű ember volt” – mesélte honlapunknak Németh pál.
Plusz egy visszapillantás
Egy másik volt diákja is visszaemlékezett Sarlós Józsefre. „Üldöztetésnek lett kitéve, mert német volt, a Sarlós nevet csak a sport miatt vette fel. Marhamód üldözték a kommunisták, mert Párkány környékén egy zsidó nő ráfogta, hogy a zsidókat is üldözte. Nem is tudom, hogy tudott ebből kikeveredni… Olyan volt, mint az apám. Emlékszem, mikor elmentünk Prágába, a jó cseh tornászok közé, Sarlós csak úgy bemutatta az olimpiára előírt kötelező gyakorlatot. Tekintély volt! Variálta az óriáskereket! Csak úgy. Levetette a kabátját, és csinálta… Mikor eljöttem Komáromból, elváltak az útjaink. Nehezen úszta meg a rendszerváltási éveket a háború után, de megúszta. Hosszú életet élt” – mesélte honlapunknak a volt tornász, aki a nevét nem kívánta közre adni.
Feldolgozta: J. Mészáros Károly